Doktori védés

Bár a doktori fokozat, a PhD meglehetősen egyenértékű, többé-kevésbé kölcsönösen elismerik a világ legtöbb országában, mégis maga a védés és a fokozatszerzési eljárás nagyon sokféle. Ez talán az utolsó lehetősége az érintettnek a vizsgázásra, és ennek megfelelően nagy is az izgalom. A doktori fokozat az önálló kutatómunkára való alkalmasságot jelzi, és a jelöltnek illik tisztában lennie a szakterülete korszerű ismereteivel, önálló kutatást végezni, közölni az eredményeit lehetőleg színvonalas szakmai fórumokon + előadókészséget fölmutatni.

Nálunk a témavezető a dolgozat leadása után lényegében minden döntésből ki van zárva, semmit sem javasolhat, kezdeményezhet. Spanyolországban fordítva: a témavezető javasol 5-6 bírálót, bizottsági tagot, akikből 1 testület összeállítja a védés bizottságát. Ha mégis megbukik a jelölt, akkor az extra égés a témavezetőnek. Most Bécsben a témavezető bizottsági tag volt, szavazott a jelöltjéről, és nem is volt a legpuhább. Számomra ez mégis visszás volt. Nemrég egy neves pesti egyetemen is jelen volt a témavezető a védés bizottsági tárgyalásán - OK, nem szavazott. De a legcsúnyább hazai gyakorlat talán az, amelyben van ún. házivédés, de az hatásában annak kiderítésére szolgál, hogy pozitív lesz-e a bíráló végleges véleménye (és tudok példát, amikor a bírálót a házivédésen mutatott kemény hozzáállása miatt lecserélték a hivatalos védésre...).

Ezzel együtt szerintem kis ország esetén, ahol a szűk tudományos közösség nagyon ismeri egymást, egészségesebb a doktori eljárásból kihagyni a témavezetőt. Ja, és a tudományos eredmények színvonalát és mennyiségét pedig inkább a közlemények alapján jó ekkor megítélni, mint megbízni a valahogy kijelölt bírálókban. Mondjuk a Bécsi Egyetem Matematikai Intézetében nagyon meggyőző az a fölirat a falon, hogy "Hier wirkte Gödel".

Csend, esti bor...