Kata magyar baba Szabadkán

Öröm, hogy magyarságunkat nemcsak őseinktől örököltük, hanem utódainknak is továbbadhatjuk – e sorokat írta a szabadkai konzulátuson vezetett Magyarok Könyvébe [namelink name="Nagy Kanász Viola"], miután életet adott kislányának, Nagy Kanász Katának. Ő az első gyermek Magyarország határain túl, aki már alanyi jogon kapott magyar állampolgárságot, mert szülei egyszerűsített honosítási eljárásban állampolgári esküt tettek.

– Július 14-én, a konzulátuson [namelink name="Korsós Tamás"] főkonzul felfigyelt a pocakomra. Kérte, jelentkezzünk, ha megszületett a baba. Külön öröm, hogy ez Szent István ünnepe idején, augusztus 20. környékén történt – mondja a 30 éves édesanya, aki a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon dolgozik.

– Úgy hallottuk, Kata nem csak a Vajdaságban első, máshonnan sem érkezett hír „előzésről". Ezen meg is lepődtünk: sajnos ennyire kevés magyar gyermek születik Magyarország határain túl – teszi hozzá a hasonló korú férj, a taxisofőrként dolgozó [namelink name="Nagy Kanász László"].

Nagy Kanász Kata édesanyja kezében, mellette édesapja és a boldog nagypapa,
Dudás Károly vajdasági író, publicista. Fotó: Schmidt Andrea

Térkép és íjászat

Nagy Kanász Lászlónak fontosak a hagyományok: a nappali egyik dísze a Lázár-térkép, amely az egyedüli hiteles helyzetképét adja a Mohács előtti, középkori Magyarországnak – Lázár bíborosi titkár és munkatársa, Jacob Ziegler matematikus készítette. Kedvelt hobbija az íjászat – szerinte ezt Kata is megtanulja majd.

– Még a budapesti Lánchídnál is bemondták Kata nevét augusztus 20-án, szólt egy ismerősünk. A rokonok szaladtak a tévéhez, amikor meglátták a híradóban – meséli a 4100 grammal, 52 centiméteres testhosszal született baba édesanyja, akit a kórházban is meglátogatott a főkonzul. Piros-fehér-zöld színekben pompázó csokrot és egy babapihenőt kapott. Múlt hétfőn térhetett haza gyermekével. Azóta sorra látogatják a rokonok – ott jártunkkor az anyai nagyapa, [namelink name="Dudás Károly"] vajdasági író, publicista, a Hét Nap című hetilap főszerkesztője koccintott a boldog apukával a gyermek egészségére.

Kata a héten kapja meg születési anyakönyvi kivonatát – neki nem kellett kérvényeznie, hogy okmányában szerepeljen a „magyar" szó. – Eljutottunk oda, hogy neki már nem kell könyörögnie ezért. A 2004-es népszavazás után a szerbek még gúnyolódtak is: saját nemzetünk sem ismer el minket. Rossz volt érezni, hogy sehol sem vagyunk otthon. Nem tudta az ember, hova tartozik. Most már tudjuk – ezt hozta az állampolgárság. Nem akarunk „átmenni" élősködni, itt születtünk, itt boldogulunk. De most érzem, hogy a magyarok elfogadnak, és tudom örömmel viselni, hogy én is magyar vagyok – vallja Nagy Kanász László. Kíváncsi arra: Kata életében később visszaköszön-e ez a szimbolikus esemény, hívják-e majd ünnepségekre, megemlékezésekre. Biztos benne: lányának – és korosztályának – akkor lehet könnyebb az élete, ha Szerbia uniós csatlakozásával eltűnnek a határok a két ország között. – Reméljük, ő majd csak egyszerűen átbiciklizik ott, ahol mi most még órákat várunk. Rendszeresen járunk Szegedre moziba, láttuk a Tragédiát a szabadtérin – az este 9 órakor kezdődő előadásra délután 4-kor indultunk el. Csak 40 kilométer az út – de nem tudtuk, mi vár ránk a határon.