Három generáció egykori karácsonyai

2021.12.26. 07:00

Az ajándékok, a játékok változtak, a szokások, az ételek nem

A téli ünnepek felidézését a karácsonyokkal folytatjuk. Kollégáink, Kiss Anna és Imre Péter mellett egy vásárhelyi olvasónk, Simon Sándor eleveníti fel gyermekkoruk karácsonyait. Mindegyiknek akadt specialitása, jellegzetessége szokásokban, fenyőkben és ajándékokban.

Kiss Anna, Imre Péter

A gyerekkori karácsonyok a legemlékezetesebbek, a legkedvesebbek: egy ideig azok a pillanatok, amikor ajándékot kapunk, majd amikor adunk is, és lessük a másik arcát, mosolyát, reakcióját. 

 

Az ünnep illata 

 

Péter gyerekkorában nem volt nagy fenyőfakínálat, volt luc- és ezüstfenyő, a műanyag verzió még nem létezett. A lucnak, a klasszikus karácsonyfának volt az az illata, ami „számomra egyet jelentett a karácsonnyal”. – A fenyők mérete úgy csökkent, ahogy nőttem, eleinte panelotthonunk kis szobájában kapott helyet, ott aludtam a közelében a fotelágyon, az ajándékok és a szaloncukrok mellett. Utóbbit időről időre megdézsmáltam és a papírját újra összegöngyölve fent hagytam a fán. Emlékszem, nagyon hullott a tüskéje, hiába porszívóztunk, hónapokkal az ünnep után is találtunk a szőnyegpadlóban tűlevelet – idézte fel Péter. 

 

Pásztorjáték

 

 

– December 24-én éjféli misére is mentünk és megyünk most is – mondta Anna –, gyerekként a pásztorjáték szereplői voltunk. Ha máskor nem is, azon az estén biztosan angyalok voltunk. Másnap, karácsony első napján ünnepi szentmise szerepelt a programban, ebédre pedig sorra érkeztek a rokonok. Ez így van ma is, csak már nem készül külön asztal a gyerekeknek. 

 

– Szaloncukor a konzum volt, három ízben és színben: vaníliás, kakaós és málnás. Imádtam, nekem azóta is ez a szaloncukor, a mai világhírű csokigyárak által készítettek számomra nem kötődnek az ünnephez, mert más csomagolásban mindig kaphatók. A díszek régi, féltett családi darabok voltak, gömbökkel, habkarikákkal, boákkal, csúcsdísszel, felakasztható betlehemi jászollal, báli cipővel, szódás­üveggel és a júdáspénzzel, illetve az általam papírcsíkokból gyártottak is mindig felkerültek fenyőre, felnőtt koromban is. Még rossz állapotukban sem tudtam azokat „lebeszélni” a fáról. 

 

Játékok, ajándékok 

 

A játékok egyszerűek voltak: lemezből készültek, mint a motoros, a kis vonatok és autók vagy a nyelvét kidugó kutyás persely. Sláger volt a holdjáró, a távirányítós autó „köldökzsinórral”, kézben fogható, elemes irányítóval, a lépkedő robot, a villanyvasút sínekkel, mozdonyokkal és kocsikkal. – Bár utóbbival inkább édesapám játszott, én asszisztáltam és élveztem a látványt, ahogy száguldanak a szőnyegpadlón összeszerelt pályán a szerelvények, melyek olykor kirepültek. 

 

– Népszerű ajándék volt a fiúknál a gitár, én is kaptam, és járt hozzánk egy tanár, nem sok sikerrel, nem gyakoroltam, ezért egy idő után feladta, elmenekült. Ételek közül készült töltött káposzta, húsleves, rántott szelet, szent­este mákos guba, más néven bobajka, de édesanyám nem csinált hozzá sodót, és nem tejjel, hanem forró vízzel öntötte nyakon a kiflikarikákat. Így is felejthetetlenül finomnak tartottam, és legjobban a kiflivégeket szerettem, azokat elkunyeráltam szüleimtől – közölte Péter. 

 

Kilencvenes évek 

 

– A gyerekkoromban már nem konzum szaloncukor volt, viszont a szüleim gyakran emlegették és emlegetik ma is. Az én időmben már a csokoládéba mártott szaloncukor volt a divat, de közel sem volt annyi fajta, mint jelenleg, vehettünk kókuszosat, zselést, vajkaramellást és joghurtosat. A ma kaphatók inkább már bonbonok, mint szaloncukrok – emlékezett Anna. A kilencvenes és a kétezres évek elején már lehetett vásárolni műfenyőt – horribilis áron –, de Annáéknál mindig igazi fenyőt állítottak, mert a szülei szerint úgy igazi a karácsony, ha a fenyő illata bejárja a házat. Igazuk van! 

 

– Gyermekkoromban csak a szülők díszítették a fát, nekünk kötelező délutáni szieszta volt, azzal a „felkiáltással”, hogy ébren tudjunk maradni az éjféli misén. Nem szerettem a délutáni alvást – ma már sokszor visszasírom –, ezért többször próbáltam kiosonni a szobából, de mindig visszatereltek a húgom mellé. Azt mondták: ezt is látja a Jézuska, és csakis úgy lesz ajándék, ha alszom. Minderre azért volt szükség, mert nálunk nemcsak az ajándékokat, a karácsonyfát is a Jézuska hozta. Érkezését csengő jelezte az esti órákban, ahogyan a nagyszüleimnél is, szenteste ugyanis ott vacsorázott a család minden tagja. Ez a hagyomány a mai napig él. 

 

Karácsonyi ételek 

 

Szenteste ebédre halászlé és mákos guba volt és van Annáéknál. – Ebéd előtt almát, mézet, sót, fokhagymát, diót és kenyeret ettünk és eszünk, azért, hogy egészségesek legyünk a következő évben, összetartson a család és kenyér is kerüljön mindig az asztalra. A vacsora párolt lila káposzta, törtkrumpli és sült kacsacomb volt a nagyszülőknél, desszertnek pedig bejgli, mézeskalács és lúdláb. Mézeskalács otthon is sült, és még sok más süti, például extra csokis torta. A karácsonyi étlapról 25-én nem hiányzott a töltött káposzta. A menü ma is hasonló, csak többe kerülnek a hozzávalók.

 

Szertartás 

 

Annáéknál a mamáéknál kazettás magnóról szólt a Menny- ből az angyal, úgy énekelték közösen, míg otthon magnó nélkül énekeltek néhány dalt a szüleivel és a testvérével. – Ez a szokás mára is megmaradt a gyerekkoromból. Péteréknél a sötétben csak egy kislámpa „virrasztott” a szobában. – A velünk lakó nagyim csengetett, apu felszerelte a fára, és meggyújtotta a csillagszórókat, s a lemezjátszón forgó bakelitről felcsendült a Mennyből az angyal. Mikor véget ért, felgyújtottuk a villanyt, megpusziltuk egymást és kibontottuk a csomagokat. Közben többször újra meghallgattuk a dalt: 

Mennyből az angyal lejött 

hozzátok, 

Pásztorok, pásztorok, 

Hogy Betlehembe sietve 

menvén 

Lássátok, lássátok. 

Istennek fia, aki született 

Jászolban, jászolban, 

Ő lészen néktek üdvözítőtök 

Valóban, valóban. 

 

Megjött a Jézuska

 

– Szenteste délutánján a szülők a gyerekeket elküldték szánkózni. Mi az utca végében lévő körtöltéshez vagy az újvárosi vasúti töltéshez mentünk, ahol az volt a laza, a bátor srác, aki a töltésről lecsúszva átsiklott a fagyos-jeges úton, egészen a Tóth-malom melletti befagyott tóra, amely néha beszakadt alattunk – elevenítette fel az 50-es években, gyerekkorában történteket a vásárhelyi Simon Sándor. – Addig a családok feldíszítették a fenyőt, majd kivitték a kamrába. Este 6 óra körül a szomszédban lakó Mészáros Józsi bátyámék megrázták a bejárati kapu kolompját, és a szüleim azt mondták: itt van, megjött a Jézuska! Kiszaladtam, nem láttam senkit, de mire visszaértem a kemencével fűtött szobába, már a szaloncukorral, becsomagolt dióval, csillagszóróval díszített karácsonyfa és ajándék, zokni, sapka, könyv várt rám. A könyveket azóta is őrzöm – emlékezett. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!