Hóállatkert a Tisza-parton

Szombat este a fél város szobrászkodhatott, annak alapján, mennyi érdekes alkotással volt tele vasárnapra Szeged. Tegnap már megörökítettük a hómanót, ami a múzeum előtt ült egy padon a Roosevelt téren. Bár hétfőn a Mátyáson is leltünk egy nagyfülű, bajszos, Döbrögire emlékeztető figurát, megírtuk, messze a manó volt a legsikerültebb al­­kotás az első idei havas napokon. Aki azonban nem állt meg Szeged múlandó új kabalájánál, és tovább sétált a Tisza partján, valóságos állatkertet talált a Korányi fasoron.

 A kutya és a teknős mellett láttunk hócsigát is, amit hiánypótlónak éreztünk, volt kukac, maci, madár, és ahogy haladtunk az árvízi emlékmű felé, úgy lettek egyre szürreálisabbak a lények. Nem, vagy máskor – mondjuk sok millió évvel korábban – létező állatok is gazdagították ugyanis a kínálatot. A hajókikötő magasságában dinoszaurusz emelte a fejét, ránézésre medve-ember keverék lógatta a lábát a betonkorlátról, és hátrébb azt is megtudtuk, hogy unikorniscica márpedig létezik, jégcsap a szarva. 

Azt nem tudjuk, egy baráti társaság járt-e a Tisza mentén, vagy újabb és újabb sétáló egészítette ki a vadasparkot. Azt viszont el tudjuk képzelni, hogy minél későbbi órában és vidámabb állapotban járt arra valaki, annál meseszerűbb lé­­nyek kerültek ki a keze alól.