Monoki Tamás már gyerekként tudatosan megtervezte a jövőjét

Monoki Tamás nyolcévesen kezdett el kézilabdázni a Pick Szeged utánpótlásában, miután a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában megismerkedett a sportággal. 

– Jó, hogy a Vörösmartyban kezdtem az általános iskolát, mert itt a Mandl házaspár tanított, és miattuk megismerkedtem a kézilabdával, és megszerettették velem. A Picknél dolgoztak edzőként, így kézenfekvő volt, hogy játékosuk leszek. Később Velky Mihálytól és a feleségétől, Velky Évától is rengeteget kaptam, sokat számított számomra az ő támogatásuk is – emlékezett vissza a kezdetekre a Délmagyarország érdeklődésére Monoki Tamás. 

2020 nyarán még csak tizenötödik életévében járt, amikor szülei engedélyével eldöntötte, szeretné magát kipróbálni külföldön. Úgy fogalmazott, szerencsére bátorították és támogatták, hogy kösse össze a nyelvtanulást és a kézilabdázást. 

Felvette a kapcsolatot 

– Gyerekként sok német bajnoki mérkőzést néztem a televízióban, így a Bundesliga felé vettem az irányt. Anyuék azt mondták, ha megkeresem a csapatok elérhetőségét, és sikerül elintéznem, akkor elvisznek próbajátékra. Sikerült, a VfL Gummersbachtól és az SC DHfK Leipzigtől is kaptam ajánlatot. Mindkét csapatnál egy-egy próbahetet töltöttem. Köszönettel tartozom a Karolina gimnáziumnak is, hogy a mai napig mindenben támogatnak és segítenek nekem magántanulóként is – elevenítette fel a nyarat, amely komoly mérföldkő az életében. 

Lipcsében még az unokatestvére segítségével kommunikált és tárgyalt, Gummersbachban viszont már teljesen egyedül. 

Elődök 

– Magával ragadott a gummersbachi fogadtatás, illetve az edzések is tetszettek, de az sem volt elhanyagolandó tényező, hogy korábban Fazekas Nándor és Putics Barna személyében már két magyar játékos erősítette a klubot – világított rá döntésének hátterére. 

Tamás jelenleg az U17-es bajnokságban játszik, ahol 2005–2006-os születésű társai vannak. A pontvadászatot körzetekre osztották fel, amelyekből az első két helyezettek jutnak be az országos döntőbe. A 2020–2021-es szezonban a koronavírus-járvány miatt nem rendezték meg a finálét, de a második helyen állt a Gummersbach a saját körzetében. Idén még nem ért véget az alapszakasz, több meccs hátravan, de vezeti a tabellát a csapat. 

A pandémia kellős közepén költözött ki Németországba Tamás. A kezdet ne­­héz volt, ugyanis nem volt ritka, hogy három-négy hónapig sem lát­­hatta szüleit és öccsét, csak on­­line kommunikáltak, nem utazhatott haza. Nem ő az egyedüli külföldi az akadémián, hatan laknak együtt egy házban. Közösen járnak edzésekre, iskolába egyaránt. 

Fontos a nyelvtanulás 

– Ebben a közegben a nyelvtanulás is könnyebben megy, mára szinte már folyékonyan beszélek németül, de a család nélkül tényleg nehéz volt. Összességében viszont ajánlom a magyar srácoknak, hogy próbálják ki magukat egy olyan közegben, ahol csak a teljesítmény számít, lépjenek ki a komfortzónájukból – vélekedett. 

Sok különbséget felfedezett a német és a magyar edzések között, de úgy érzi, az új kézilabda-kultúra felfedezése nagy hasznára válik majd a pályafutása során. 

– A legnagyobb különbség, hogy Németországban sokkal többet dolgozunk fizikálisan a konditeremben. Hetente tíz edzésünk van, plusz a hétvégi mérkőzések. Ez a német játékosok előnye, jól bírják a tempót, amit külön gyakorolnak. Van olyan tréningünk, amikor csak az kerül fókuszba, hogy minél nagyobb tempóban vigyük fel a labdát a védelemre, és sikeresen fejezzük be a támadást – mesélt a német csapatánál tapasztaltakról. 

Hozzátette, a né­­met alapozások nyáron nagyon kemények, Magyarországon nem érezte ennyire megerőltetőnek. Ami pedig a taktikát illeti, az egy az egy elleni játékot picit hiányolja, illetve Gummersbachban a hét a hat elleni formációt is kevesebbszer veszik elő a repertoárból. 

Monoki Tamás nem az egyedüli szegedi játékos Gummersbachban, ugyanis a felnőtt má­­sodosztályú bajnokságnak, a Bundesliga2 listavezetőjének a kapusa a Picktől kölcsönvett Nagy Martin. Rendszeresen vannak közös programjaik is, mivel együtt járnak nyelvórákra. 

Dániába költözik 

2022 nyara egy újabb komoly mérföldkő lesz a 17 éves tehetség számára, mivel távozik Németországból, és egészen Dániáig meg sem áll. A szegedi szurkolók számára is ismerős Skjern Handbold csapatának akadémiáján folytatja a pályafutását. 

– A német képzés a rohanásra épül, ami jó. Németországba igazolni hatalmas lépés volt, de már akkor is Dánia volt a fő célpontom, mert húsz éve ott van a világ legjobbjai között, a stílusuk pedig a rengeteg egy egyezésre épül, ami nekem szimpatikus. Októberben vettem fel a kapcsolatot a Skjern vezetőivel, majd jelezték, hogy szívesen látnának egy hét próbajátékra. Megbeszéltem a szüleimmel, és amint voltak rá szabadnapjaim, felültem a repülőre, és meg sem álltam Skjernig. Tetszett, ahogy fogadtak, találkoztam Bjarte Myrhollal, aki magyarul beszélt hozzám. Ez nagyon jólesett, elnyerte a szimpátiámat – beszélt az első dániai kalandról és a találkozásról az egykori veszprémi norvég válogatott beállójával. 

Élményekből kijutott neki, hi­­szen összefutott a világklasszis balszélsővel, Anders Eggerttel, valamint a januári Európa-bajnok­ságon a dánokkal a négy közé me­netelő Mathias Gidsel anyukájával is. 

Illik hozzá 

– Az edzéseken pedig még inkább éreztem, hogy ez a dán stílus igazán illik az én játékomhoz. Kíváncsi vagyok rá, hogy mit hoz ki belőlem Dánia. Az biztos, rajtam nem múlik majd semmi, mindent megteszek a legtöbbért – fogadkozott motiváltan Monoki Tamás. 

A jövőjét céltudatosan építő fiatal a sportolói pályafutása mellett a civil életét is egyengeti. Ami a kézilabdát illeti, a lehető legmagasabb szintre szeretne eljutni, de mint megjegyezte, tisztában van vele, hogy egy sérülés bármikor keresztülhúzhatja a terveit. 

– Azért is költöztem külföldre, hogy nyelveket tanuljak a sport mellett. Az angol és a német már jól megy, a dán a következő kihívás, ami picit hasonlít a némethez, de nem lesz könnyű elsajátítani. Szeretném majd a hazámat képviselni a válogatottban, játszani egy nagyobb külföldi bajnokságban, egyszer pedig visszatérni a Pick Szeged felnőtt csapatába – osztotta meg velünk a jövőre vonatkozó álmait.