Boldoggá teszi, hogy gyógyíthat

– A családban nem volt gyermekorvos, de az ismeretségi körünkben igen – mondta a rangos állami kitüntetéssel a napokban elismert makói házi gyermekorvos, Buzásné Kiss Ivánka. Baján született, Jánoshalmán nőtt fel, Szegeden járt egyetemre, és a diploma után a makói kórház gyermekosztályán kapott munkát, így került a Maros-parti városba. Ezt azóta sem bánta meg, és ma már makóinak érzi magát. 

A doktornő édesapja egyébként állatorvos volt, édesanyja, akit sajnos korán elveszített, háztartásbeli, a testvére pedig fogorvos. 
 

Azért épp a gyermekorvosi szakterületet választotta, mert mindig is szerette a gyerekeket. Jó szívvel emlékezik egykori professzorára, Boda Domokosra, és nagy tisztelője Bereczki Csabának, a gyermekklinika vezetőjének és volt évfolyamtársának, Katona Márta kardiológusnak. 

A 4. számú házi gyermekorvosi körzetbe évtizedekkel ezelőtt került – ma már olyanok is járnak hozzá, akiknek annak idején a szüleit gyógyította. A körzethez egyébként ezer kis páciens tartozik. Persze saját gyerekei is vannak, a fiúk azonban már felnőttek – egyikük ügyvéd, másikuk szájsebész lett. A gyermekorvosi hivatás szépsége, sikerélménye természetesen az, amikor a kis beteg meggyógyul. A diagnózis persze az egészen kicsiknél, akik még nem beszélnek, nem mindig egyszerű feladat, de ő már olvas a szemükből is. 
 

– Sokat elárul, hogy amikor megérkezik, milyen az arca, a testtartása, hogy viselkedik – mondta. Emlékezetes esetet nem tud mondani, számára minden beteg egyformán fontos. Bár igyekszik hivatásában csak a szépet látni, megvallja: azt nehezen viseli, amikor veleszületett, gyógyíthatatlan rendellenességgel találkozik. 
 

A Makón eddig töltött időszak számára szép volt. Boldog, mert azt csinálhatja, amit szeret. Egyébként nincs külön hobbija, otthon is rendel, és városszerte úgy ismerik, mint aki még késő este is felveszi a telefont az aggódó szülőknek. A kitüntetésre úgy tekint, mint az eddigi pályafutása elismerésére. 
 

 Nincs más vágyam, mint tovább dolgozni – mondta.