Újra húsvétoltak, locsolkodtak Ópusztaszeren

Már az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark útjára fordulva láthattuk Kuklis István fotós kollégámmal, hogy nem leszünk egyedül: a fák alatt is végig parkoltak az autók, a pénztárnál pedig olyan hosszú sor kígyózott, mint az új áruházak nyitásakor. Bent a hatalmas területen már „elvesztek” az emberek, viszont a húsvéti programok helyszínén, a skanzenben sokan sétáltak, nézelődtek.

Nem lehetett eltévedni

 Arra megyünk, amerre akarunk, illetve a tömeg után, akkor odatalálunk 

– közölte egy családfő. Jól tették és nem is tévedhettek el, az út egyenesen a skanzen szélén álló ányási kápolnához vitt, ahova már megérkeztek kosárban a finomságok: kalács, sonka, tojás és zöldhagyma. 

Többen séta közben megcsodálták a régi mezőgazdasági gépeket, traktorokat, vagy sorban álltak a büfénél harapni- és innivalóért, Fodor Dávid szatócsboltjába is betérhettek a látogatók.

Ételszentelés, locsolkodás

Az előbb említett ételek szentelése előtt Kertész Péter, az emlékpark igazgatója felelevenítette, hogy utoljára 2019-ben tarthattak ilyen rendezvényt a koronavírus-járvány miatt, most húsvétkor az intézmény is "feltámadt", és az emberekkel együtt újra kezdhette a normális életet.

 Feltámadt Krisztus, így köszöntik ilyenkor egymást a keresztények. Illetve Jézus azt mondta a tanítványainak, Békesség néktek!, ami azért is igaz, mert a vakcinával – mint egy háborúban – legyőztük a láthatatlan ellenséget. Reméljük, ez így marad 

– jelentette ki. 

Ezután Antal Imre plébános megszentelte a húsvéti étkeket, megemlítve, hogy Isten és Jézus nem a hasunkon keresztül akar megfogni bennünket, de aki leül más asztalához – mint Krisztus a tanítványaival – azzal közösséget, sorsközösséget vállal.

A locsolkodás a legismertebb húsvéti szokás, ennek három verzióját mutatták be a skanzenben a házakhoz lovaskocsival, mondókákkal és locsolóversekkel érkezett fiatalabb és idősebb legények. Először rózsavízzel, majd két és több vödörrel és vízzel szemléltették a népviseletbe öltözött szereplők, mi és hogyan történt egykor. Az utolsó helyszínen a lányok autentikus régi szivattyús tűzoltókocsi tömlőjéből viszonozták a fiúk kedvességét.

 Régebben az volt a szokás, amit láttatok, például, ha a fiúk nem érkeztek meg délig a lányos házakhoz, őket is alaposan meglocsolták 

– magyarázta egy szülő. Akadt aki énekelte a kocsin elhangzó nótákat, a szomszédban pedig sült a kalács, festették a tojásokat, amelyek alapszínét vöröshagyma héjával együtt főzve adták meg.

Eső nélkül

Jól érzitek magatokat? Ha nem esik, minden rendben lesz 

– érdeklődött és mondta egy édesanya. Amíg az emlékparkban voltunk, a meglocsoltakon kívül száraz maradt mindenki. Csak a lábát lógatta az eső, de az a földig nem ért le.