Az ifjú festő költőként mutatkozott be

Fekete, fehér és piros, kifeszített papírfüggönyök fogadták Fodor Barbara irodalmi performanszának közönségét a Szegedi Akadémiai Bizottság Székházának kiállítótermében. Az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar képalkotás szakos, végzős hallgatójának festményein is ez a színtrió a domináns. 

Nagyon tudatos választás részemről a piros, a fekete és a fehér. Eredetileg csak fekete-fehér képeket készítettem, de ahhoz, hogy még figyelemfelkeltőbb legyen a mondanivaló, jó, ha ráerősítek egy olyan domináns és szenvedélyes színnel, mint a piros – mondta el lapunknak Fodor Barbara, aki Szegedtől Le Havre-ig már húsz kiállításon mutathatta be képeit. 

Mindenekelőtt kapcsolatot szeretnék teremteni másokkal azon keresztül, hogy magamból adok valamit. Próbálok szabad asszociációkon keresztül visszanyúlni egy olyan tudattalan szférába, ahol a legmélyebb emberi tartalmak találhatóak – részletezte motivációját. 

A vizuális alkotás mellett gyermekkorától vonzotta az irodalmi önkifejezés is, fiatalon kezdett verseket írni. 

Igényem van rá, hogy hol verbálisan, hol vizuálisan fejezzem ki magam. Mindkettő más lelkiállapotot, hangulatot kíván – mondta. Verseivel 2019-ben és 2020-ban a Magyar Tudományos Akadémia és A Tudomány Támogatásáért a Dél-Alföldön Alapítvány SZAB Tudományos díján 2. helyezést ért el, 2021-ben pedig megnyerte az első művészeti díjat. 

Az irodalmi performansz megalkotására is a líra és a képzőművészet ötvözése iránti vágy késztette.

Egy olyan műfajba engedek betekintést, amely nagyon ritka Szegeden. A díjjal együtt kaptam egy bemutatkozási lehetőséget is. Mivel a verseim­mel nyertem azt a pályázatot, ezért egyértelmű volt, hogy azokat építem be a bemutatkozásba, és kiegészítem a képeim­mel és egy performansszal – részletezte az alkotó, akinek egyebek mellett a Kalligram és a Híd folyóiratok is publikálták írásait. 2019-ben jelent meg első könyve Szabó Tibor egyetemi tanárral közösen Sors-cserepek címmel, de a 2021-es Szegedi Horizont antológiába is beválogatták verseit. 

Közszemlére tenni egy darabot magadból olyan, mint amikor álmában az ember pucéran áll az őt vizslató tömeg előtt, nem takarhatja többé a hegeket a testén – így hangzottak Fodor Barbara nyitóversének szavai. 

A performansz keretében szemléltette a kiszolgáltatottság lépcsőfokait, majd a teljes pőreség előtti utolsó pillanatban megállva, egy műanyag lábbal szétszakítva semmisítette meg a határoló papírfüggönyöket.