Ismeretlen vizekről mesélt Fa Nándor

Fa Nándor összesen ötször kerülte meg a Földet és a rettegett Horn-fokot, tízszer szelte át az Egyenlítőt, hétszer kelt át az Atlanti-óceánon. A Mathias Corvinus Collegium által szervezett szerdai előadásán elmondta, az első út megkülönböztetett kaland volt az életében, amikor 1985-ben barátjával, Gál Józseffel az általuk épített és az országból kicsempészett Szent Jupát nevű túrahajóval körbevitorlázták a Földet. Ahogy fogalmazott, számtalan ismeretlen világban fordultak meg és két esztendő múlva, amikor hazaértek, nem tudták, hogy börtönbe kerülnek vagy ünneplik majd őket. Utóbbi történt, és Fa Nándor elmerült a profi versenyvitorlázás világában. 

1992-ben és 1996-ban is elindult a világ legnehezebb vitorlásversenyén, ám legnagyobb álma, hogy kevesebb mint száz nap alatt megkerülje vitorlásával a Földet, 2016-2017-ben vált valóra. 93 nap alatt sikerült teljesítenie a Vendée Globe non-stop, földkörüli szóló vitorlásversenyt. 2017 februárjában nyolcadikként ért célba. Az előadáson elmondta, ez volt az az út, amiért 35 évig dolgozott. 80 ezer kilométer tréning állt mögötte, mikor elstartolt, és a siker legfőbb titkaként azt határozta meg, hogy a 2016-17-es versenyen már nem az eszközökkel, hanem „csupán” az elemekkel és önmagával kellett megküzdenie, végig a teljesítményre koncentrálhatott. Átlagosan napi 800 kilométert tett meg, legnagyobb ellensége a nagy döghullámos szélcsend volt. Látott cápát, bálnát, 12-16 méteres hullámok között küzdött az életéért, ám ahogy fogalmazott, pusztán haláltudata volt, halálfélelme soha. Egy-egy veszélyhelyzet után órákkal tudatosult csak benne, hogy akár meg is halhatott volna. 

Tudtam, hogy ha végig akarok menni, akkor ki kell kapcsolnom a humán létet és át kell állnom egy ösztönös, „gépi” üzemmódba, ha probléma támad, azonnal, a másodperc töredéke alatt reagálnom kell – mondta, majd kiemelte, hogy minden utazása során tulajdonképpen két utat járt be. Egy fizikait, amely során a természet erőivel küzdött és egy belső, lelki és szellemi utat. 

A szárazföldön elszakadunk a természettől, társadalmi és városi kényszerek között telnek a napjaink. Életünk manipulált, távol van a természeti lényünktől. Az óceánon jó lehetőség adódott az elmélkedésre, hogy eltöprengjek az élet nagy kérdésein. Azt kerestem, hogy milyen a természeti lényem, ki vagyok és miért vagyok – magyarázta Fa Nándor, aki azzal zárta gondolatait, hogy ez a belső utazás a kivívott, teljes szakmai elismerésnél is fontosabb volt számára.