Hétévesen már egyedül vezetett traktort – Gránicz József 40 éve arat

– Ezer szállal kötődünk a céghez: édesapám és nagyapám alapítója volt az Árpád TSz-nek, nagyapámat szinte szó szerint beverték oda, mert kuláknak szá­­mított – mondta a szentesi Árpád-Agrár Zrt.-ben dolgozó, közel 40 éve kombájnos, 56 esztendős Gránicz József. Öccsével és unokatestvérével egy csapatban aratott ottjártunkkor. A kombájnban ülve beszélgettünk az életéről.

Megszerette a gépeket

Beleszületett a mezőgazdaságba, a földdel való foglalko­zásba, amitől otthon sem sza­­kad el: feleségével, Irénnel paprikát termesztenek két fóliában. Reggel és este, az Ár­­pádban végzett munka előtt és után az várja. De ne sza­­ladjunk ennyire előre!

– Már apró gyerekként kijártam édesapámhoz, ahol dolgozott, traktorozni. A gép megfogott, megszerettem, 7 évesen már egyedül vezethettem a traktort – mesélte József, aki 1980-ban kezdett az Árpádban, és 1981-től kombájnozik.

Akkor még NDK-s, vagyis a Német Demokratikus Köztársaságból való aratógépeket – a fülke forró volt, a portól védett kissé –, ma klímás, kényelmes John Deere-t hajt, amellyel nem tud „elbújni”. Főnöke, Kovács György a GPS-nek köszönhetően mindig láthatja, hol jár, merre dolgozik. Nagyüzemben ez az egyik legjobb gép, an­­no 93 millió forintba került. – A munka, bár egyhangúnak tűnik, mégis mindig más, változatos. A kukoricát a legjobb aratni, a szóját pedig a legrosszabb, mert az értékes része kö­­zel van a földhöz, nagyon kell figyelni – árulta el Gránicz József.

Munka közben riasztott már meg állatokat – főleg kukoricásban –, egyszer 30 vaddisznó futott ki a táblából. Baleset még nem történt az ilyen találkozások során.

Együtt arattunk

– Nagyapám és édesapám tu­­dott, illetve apu még tud kézzel kaszálni. Nekem ez a műfaj nem jött be, fizikailag jóval fá­­rasztóbb, mint a géppel aratás, és megfelelő tudás kell hozzá. Kívülről egyszerűnek látszik, de megvan a fortélya. Az állandó koncentráció miatt azért a gépi is fárasztó – osztotta meg velünk tapasztalatait József. Beszélgetésünk érdekessége az volt, hogy mindketten dolgoztunk: én faggattam, fényképeztem, ő aratta a napraforgót. A kombájn gyomrába pont egy platónyi anyag fér, ha megtelt, a gép jelez, és akkor jönnek a pótkocsis traktorok.

Balázs fia folytatja

– Van, aki folytassa hivatásomat a családban. Két fiam hozzám is kijárt gyerekként kombájnozni, de csak a fiatalabbat, Balázst fogta meg, sírt, amikor haza kellett menni. Hozzám ha­­sonlóan megszerette ezt a munkát. Huszonnyolc éves, vál­­lalkozónál dolgozik, és ta­­vasszal vett egy kombájnt, használtat – családi segítséggel és kölcsönnel. Örülök, hogy a nyomdokaimba lépett – jegyezte meg Gránicz József.