A lovak a játszópajtásai

2019.09.27. 17:36

Ötéves kora óta hajt fogatot Réka, aki az ópusztaszeri versenyen még édesapjával ült a bakon

Ötévesen megtanult fogatot hajtani, hétévesen pedig már versenyzett is Bitó Réka. A dóci kislány pónijain először lovagolt, a fogatozást azonban jobban megszerette, édesapjával hetente többször kihajtanak gyakorolni, amikor pedig nincsenek befogva a lovak, az udvaron játszik velük.

Timár Kriszta

Dóc 2019.09.24. fogathajtó kislány a lovakkal képen: Fotó: Török János - Délmagyarország - DM

Fotó: Torok Janos

A szeptember eleji ópusztasze­­ri Szobori búcsú lovas kocsis ügyességi versenyének egyik legfeltűnőbb versenyzője volt Bitó Réka. A hétéves kislány pónifogatával természetesen azonnal elnyerte volna a legcukibb résztvevő címet, ha lett volna ilyen, de hamar kiderült, hogy ügyes is, hiszen édesapja segítségével a harmadik helyet szerezték meg.

A dóci kislány nem meglepő módon a lovak bűvkörében él: saját pónijai vannak, és minden szabadidejét velük tölti.

A lovak a játszópajtásai

– Megcsinálom a házi feladatomat, aztán megyek ki hozzájuk. Szoktam velük játszani. Sétálok, és követnek az udvaron – mesélte a kislány. Családjával egyébként igazi tanyai állatparadicsomban élnek: a kutyák és macskák mellett a disznók és kismalacaik is sza­­badon rohangásznak az ud­­varon, illetve tartanak még tyúkot, libát, nyulat, papagájt és teknőst is. Rékát azonban szinte csak a pónijai érdeklik.

– Eredetileg én akartam fo­­gatot. Jártunk versenyeket nézni, és megtetszett a dolog – mesélte a kislány édesapja, Bitó Róbert. – Aztán Réka ka­pott pónilovat, velük csináltunk pónifogatot, és most már nagy lovaink nincsenek. Bár a póni kicsit akaratosabb, valahogy sokkal pörgősebb. És persze az emberek is jobban megnéznek így bennünket: kislány, kis lovakkal – mosolygott.

A fogathajtásban nincs semmi nehézség

– Régebben lovagoltam, öt szalagot is nyertem. De aztán apukám két éve azt mondta, hogy próbáljam ki a fogatozást, és az jobban megtetszett – mesélte a kislány, aki szerint nincs ebben semmi nehézség. – Fogjuk a szárat, és arra húzzuk, amerre akarjuk, hogy a ló menjen – magyarázta.

A fogathajtás egyébként ál­talában apa-lánya program: hetente 2-3-szor nekiindulnak és hajtanak.

– A fogat csak az úton megy, de a gumis kocsival behajtanak a sárba is. Ebből én inkább kimaradok – mondta Réka édesanyja, Bitó Erika, aki általában csak a nap végén értesül arról, milyen kalandokat éltek át aznap, és sokszor megállapítja: milyen jó, hogy nem volt ott.

Osztálytársait is fuvarozta már

Az idei ópusztaszeri versenyen még elsősorban Róbert hajtotta a fogatot, de úgy tervezik, hogy egy év múlva már Réka lesz az első számú hajtó. Már gyakorolja az önálló közlekedést: az autómentes napon osztálytársait vitte el Dócon egy nagy kör­­re pónifogatán.

– Bár az osztályfőnökük láthatóan kicsit aggódott, biztosan képes-e Réka egyedül elvezetni a lovakat, minden rendben volt – mesélte a büszke édesapa.

Ezek után talán nem meglepő, hogy a kislánynak már konkrét elképzelése van a jövőjéről. Amikor azt kérdeztük, mi lesz, ha nagy lesz, azonnal rávágta: lovas.

– Természetesen fogathajtó – pontosított gyorsan.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!