Délmagyar logó

2017. 08. 24. csütörtök - Bertalan 12°C | 27°C Még több cikk.

Ha elveszne...

Mint a tavaszi virágok, úgy bújnak elő emlékezetemből azok a „szíp” szavak, amelyeket gyermekkoromban hallottam szülőfalumban. Gyömörén „íző” nyelvjárással beszélnek az emberek, szinte zamata van a szavaknak. „Ehatároztam, megnízem, mi van otthun”, s ezzel már vissza is röppentem régmúlt gyermekkoromba. „Hun votá?” , „Há mísz?” Zengnek a szavak, visszhangoznak, s jönnek elő újabb és újabb emlékek. „Minnyá gyüvök, csak fősöpröm a gádort.” Ha kimegyek a piacra, mindig hegyezem a füleimet (ez is tetszik!), szóval nagyon figyelek. Gyakran szárnyra keltek gondolataim, már elemista koromban is, de nem nagy sikerrel, mert röpdöső gondolataimat a tanító néni piros hullámvonalakkal „jutalmazta” és amikor kinyitottam füzetemet, ijedten csuktam vissza, mert egyes volt. Egy szegedi barátnőm, mikor idekerült Győrbe, nehezen tudott megszokni, ezért meghívtuk vidéki kertünkbe, ahol találtak egy eladó házat. „Mögvösszük” – mondta és mögvötték. Egy palóc csicskás Szombathelyen a bombázások idején így jelentett az ezredesének: „Álásás jélentem, a főteret élkapták, áblakaink nincsenek, több jélenteni válóm nincs.” Szabadjára engedtem szavaim paripáit, megállás nélkül futnak. Futnak ma is, csak „pízt nem hoznak sajnos, ahhó még más is köllene”. Erdősi Szilveszter 1541-ben a dunántúli nyelvjárásra fordította le az Újtestamentumot. Negyven évvel később a gönci prédikátor az Ó- és az Újtestamentumot a felső-tiszai nyelvjárásra fordította. Így vált irodalmi nyelvünkké a felső-tiszai nyelvjárás. Hát én igen sajnálnám, ha ez a „szíp” tájszólásos nyelv elveszne, mint a népmese, népdal, népviselet.

P. Szabó Márta, Győr

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kedvező szerződést kötöttek

Mától – néhány nap után – ismét a médiaközpontból sugározzák a regionális körzeti stúdió… Tovább olvasom