Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 12°C Még több cikk.

Premierfilm: A falu

Pennsylvániában, egy erdő közepén fekszik a békés kis falu. Első pillantásra tökéletes képet nyújt, lakói idillikus körülmények között, harmonikusan élnek. De a látszat csal. Az itt lakók generációk óta tudják, hogy a falut körülvevő erdőben különös teremtmények élnek.
Ezek a lények fenyegetik a falu nyugalmát, bár sohasem beszél róluk senki, ösztönösen érzi mindenki a gonosz erejét, és nem akad egyetlen ember sem, aki az erdőbe merészkedne.

Az idősebbek tanácsa ellenére a kíváncsi és elszánt Lucius Hunt (Joaquin Phoenix) azonban ellenállhatatlan vágyat érez, hogy átlépje a falu határait, és elinduljon az ismeretlenbe. A település vezetője, Edward Walker (William Hurt) figyelmezteti a veszélyekre, és anyja, Alice (Sigourney Weaver) azt tanácsolja a fiának, hogy maradjon otthon, óvja meg magát a mohóságtól és kapzsiságtól, mely a falun kívüli világot uralja. Lucius csak Ivy Walker (Bryce Dallas Howard), egy gyönyörű vak lány biztatásából meríthet erőt, aki fiatalsága ellenére is meglepően bölcsnek bizonyul.

Nemcsak Lucius csodálja Ivyt, de a fékezhetetlen Noah Percy (Adrien Brody) is, bár kettőjük közül csak egyiküknek van hely a lány szívében. Ivyt a hűsége végül is tiltott utakra vezeti, ahol szörnyű igazságnak bukkan a nyomára. A baljóslatú fenyegetés miatt elszabadulnak az indulatok a faluban, lakói többé már nem élhetnek békésen a titokzatos lények közelében, és csak egy bátor ember mentheti meg a közösséget.

INFO

M. Night Shyamalan rendező:

„Bertrand Russel filozófus írja valahol, hogy a bölcsesség kezdete a félelem legyőzése. Ez különösen aktuális a mi korunkban, amely tele van félelemmel, és ez a félelem furcsa módon közelebb hozza egymáshoz az embereket. A falu azt vizsgálja, hogyan hat egy közösségre a félelem.
Ez eddig a legintimebb hangulatú, leginkább érzelmes munkám. Hányszor halljuk, amint egy szülő így nyugtatgatja a gyerekét: nem kell félned semmitől. De vajon igazat mondanak ilyenkor? A falu lakói elszigetelik magukat a külvilágtól, a félelem arra kényszeríti őket, hogy a saját zárt világukban éljenek és odafigyeljenek a szeretteikre. Nem tehetjük meg, hogy nem törődünk a félelemmel, hiszen félelemben élünk nap mint nap.

Mindegy, hogy titokzatos lényekről van-e szó az erdőben, vagy pedig azokról a veszélyekről, amik a gyerekünkre leselkednek az iskola és az otthonunk közötti úton. Mindenfelől körülvesz minket a félelem, elég csak a híradót nézni: emberrablások, háború, terrorizmus. Roosevelt azt mondta, hogy csak egyetlen dologtól kell félnünk, és az a félelem maga. De vajon igaza volt-e? Gyakran megkérdezem magamtól: meg tudom-e védeni a gyerekeimet? Költözzünk egy farmra valahová a semmi közepére, éljünk úgy, mint a falu lakói ebben a filmben? Meg tudjuk ezt tenni? És ha igen, ez valóban megoldást jelent-e?

Sokszor nem konkrét dologtól félünk, már a nekiszabadult képzelgéseink is megteszik a magukét. Remélem, hogy a film nézői megismerik a félelem természetét, és akármilyen káosz közepén élünk is, képesek lesznek megbirkózni vele. Bevallom, hogy élvezem, ahogy a filmjeim játszanak a néző idegeivel, bizonytalanságban tartom a közönséget, mert visszatartok fontos információkat, hogy aztán a legmegfelelőbb pillanatban okozzak velük meglepetést. Írás közben mindig a feszültség folyamatos fenntartását tartom szem előtt, érezze csak magát kényelmetlenül a néző végig a film alatt - de azért bízom benne, hogy a végén úgy áll fel a székéről, hogy mégiscsak megérte eljönni a moziba. Ebben a műfajban fontos dolog a borzongás, de igyekszem, hogy azért az emberi értékek maradjanak a középpontban.

A falu különbözik az eddigi munkáimtól, ezzel lettem felnőtt filmkészítő. Az ártatlanságról akartam írni, a történet a 19. század végén játszódik, már a polgárháború borzalmai után, de még az iparosodás előtt: egyszerűbb volt még akkor az élet, nem csak a pénzről szólt minden, nem itatott át mindent a szarkazmus, az emberek azt mondták, amit gondoltak. A mai napig kívül az őrülten rohanó világon, Philadelphia egyik csendes külvárosában élek, ahol még a dolgok azonosak önmagukkal, ahol lassan történik meg minden. A falu megírása is lassan ment, folyton ezen a történeten járt az eszem, egyfajta függőség alakult ki bennem vele szemben. Sorra kitaláltam a szereplőket, ők utána már önálló életre keltek, megtalálták a saját hangjukat.

Az egyik mondat előhívta a másikat, aztán megtelt egy oldal, aztán a következő és így tovább. Egyszer csak kész lett a forgatókönyv, és ez teljesen szerves folyamat eredményeként jött létre. Nem volt előre meghatározott célom, de ezúttal a szerelemről írtam. Eddigi filmjeimben a nézők nagyon szerették a természetfeletti jelenségeket, ezek most sem hiányoznak, de a történet elsősorban a szerelem hatalmáról szól."

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Továbbra is Bill Gates a leggazdagabb

A Forbes magazin által idén ősszel elkészített, a leggazdagabb amerikaiakat… Tovább olvasom