Délmagyar logó

2018. 09. 23. vasárnap - Tekla 11°C | 22°C Még több cikk.

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát

2018.05.17. 11:38:52

Hogyan lehet feldolgozni egy szerettünk elvesztését?

A 13 éves Emma egy temetőben lakik, mivel apja sírásó és ott van a szolgálati lakásuk. A lány teljesen másként viszonyul a halálhoz, mint kortársai vagy akár a legtöbb ember: mivel nap mint nap találkozik ezzel, természetesnek veszi. Szívesen üldögél például kriptában, mert az nyugalmas hely, és kedvelt időtöltése, hogy a temető „lakóiról” történeteket talál ki. Elég csupán leolvasnia a nevet a sírkőről, illetve hogy az illető hány éves korában távozott, máris kész sztorija van arról, hogyan élt és hogyan halt meg.
Mivel a lány édesanyját csecsemőkorában elvesztette, apjával él szimbiózisban, és soha nem merül fel benne, hogy nem szokványos az, ahogyan ők töltik a mindennapjaikat. Még az sem zavarja, hogy az iskolában különcnek tartják és kirekesztik. Egyedül akkor inog meg egy kicsit az addigi világába vetett bizalma, amikor egy nap meglátogatja őket egy gyámügyes. Ám hamar kiderül, ő is azt látja, hogy bár nem szokványosan, de kiegyensúlyozottan élnek ők együtt ebben a különös közegben.
A temetőben egy nap feltűnik egy Emmával egykorú fiú, aki órákat üldögél egy friss sírhalomnál. Peter ikertestvére egy balesetben meghalt, a fiú pedig képtelen feldolgozni a veszteséget és az űrt, ami a családi életben az elvesztett gyerek után maradt. Otthonában lényegében nem találja a helyét, hiszen szülei élő halottakként mászkálnak a lakásban és tudomást sem vesznek róla, ő pedig egymaga szintén nem tud mit kezdeni a gyászával.
A két fiatal összebarátkozik, Emmán keresztül pedig nem csak Peter, de az olvasó is megtanulhatja, hogyan lehet elfogadni a halált és túllépni a fájdalmon anélkül, hogy abba belebolondulnánk. Maga a történet viszonylag rövid és nincs is sok esemény benne – tulajdonképpen azt a lelki folyamatot mutatja be, ahogyan a gyászba bezárkózott fiú kinyílik. Ezt pedig nem annak köszönheti, hogy hímes tojásként bánnak vele és hagyják, hogy sírjon, hanem annak, hogy van valaki, aki hajlandó a temetőben aludni vele, és aki tortát visz a sírra, hogy megünnepeljék az ikrek születésnapját – vagyis úgy kezeli a halált, mint egy természetes eseményt, amiről lehet beszélni, és ami ugyan fájdalmas, de együtt kell vele élni az ittmaradóknak.
Tanulságos történet lehet tehát mindenkinek, ugyanakkor kedves és könnyed ifjúsági regényként is tekinthetünk rá, melyet rövidsége miatt akár egy nap alatt ki is lehet olvasni.

Kommentek

Töltés, kérem várjon!