Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 23°C Még több cikk.

Csikós Endrének a hajóépítés a hobbija

Nem csoda, hogy a strandolók és a horgászok megcsodálják Csikós Endre egyedi hajóit, hiszen a jászszentlászlói asztalos maga építette vízi járművel járja a Tiszát már 1980 óta. A hetvenéves mester negyedik, egyben legkedvesebb bárkája a korábbiakhoz hasonlóan a csongrádi fahídnál vár, ha nem ér rá a család hajókázni.
A kapitányi híd. Csikós Endre keze munkáját dicséri ez a tizenkét személyes hajó Fotó: Bíró Dániel
„Valószínűleg tengelytörés" – tanakodnak a segítőkész révészek a névtelen bárka tatjánál. A finoman kimunkált, színfa kormányospult felhajtva, körülötte hozzáértők vizsgálják a gépház fekete csöveinek kacskaringóit. Csikós Endre kissé a körön kívül, a korlátnak támaszkodva figyeli az eszmecserét, majd csendesen megjegyzi: ez a negyedik, a legkedvesebb.

– Kettőt már eladtam a Tisza-tóra, s bár a hajtáson kellene még erősíteni, ezen nem adnék túl semmi pénzért sem – szögezi le Endre bácsi. A jászszentlászlói asztalos először Kunfehértón próbálkozott a hajósélettel, még a hetvenes években, aztán hirtelen – ki tudja miért – eltűnt a víz a tóból, ezért hajóját átköltöztette Csongrádra, és 1980 óta minden egyes bárkáját a fahídnál köti ki, ott is telelteti.

– Vasipari hegesztő volt az első szakmám, de nem bírtam a füstöt, ezért kitanultam egy másik mesterséget, és 1966 Mikulása óta asztalos kisiparosként dolgozom – magyarázza. – Pesten voltam katona, és ha sétálni indultam, általában a Duna felé vettem az irányt, ahol a parton álló uszályokban, hajókban gyönyörködtem. Nem tudom, miért, de mindig a gépházban kötöttem ki, ott szerettem lenni. Bolondja voltam a hajóséletnek. Ha üdülni voltunk, a Balatonon sem a strandot kerestem, hanem az olajszagú gépházakat – meséli lelkesen.

Endre bácsi nem babonás, ezzel magyarázza, hogy termetes hajójának a mai napig nincsen neve, csupán rendszáma. Én mondom, mások meg mondták már neki, hogy jó pénzt lehetne csinálni ebből a tizenkét személyes bárkából, olyan tetszetős a külseje, és olyan praktikus az elrendezése. Baráti társaságok biztosan jól mulatnának a tágas kabinban, ahol hűtő és rezsó áll készenlétben, nem beszélve a lambériázott felépítmény és a fából készült, egyszemélyes parancsnoki híd különleges hangulatáról. Az, hogy szép, nem csoda – másfél évig dolgozott rajta a mester, mire harmadik, szétdarabolt teknőjéből összeállt a negyedik, végleges mérete.

– Biztos akadna utasom, de az üzletelés nem az én világom – vallja be töredelmesen. – Ha pénz kell, otthon van elég munkám. Ez a hajó a családé. Van két lányom, négy unokám, úgyhogy gyorsan megtelik a fedélzet. Tiszaug és Mindszent között szoktunk hajókázni, olykor a Körösre is felmerészkedünk, de ott van egy zsilip, ami fölött csak magas vízállásnál tud elmenni a hajó. Ha nagyon apad, óvatos vagyok, inkább nem megyek arra – teszi hozzá, miközben korát meghazudtolva mászik föl a ponton állványán és szökken át a korláton.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csocsó és más semmi

Az elmúlt tizenöt év leggyérebb forgalmú szezonja ér véget ezekben a napokban a csongrádi… Tovább olvasom