Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

A szegedi macskák legsötétebb napjai

DélmagyArchív 1928: Macskanyúzó telepet üzemeltetett egy vállalkozó. Ne is olvassa el, hogyan dolgoztak!

A macskaszőr-allergiások sem kívántak ilyen helyet, mint amilyen Szegeden működött 1928 februárjában!

Beszélték a városban, hogy egy élelmes vállalkozó évente negyvenezer macska külföldi kivitelére kapott engedélyt. Weiler Hermann macskaszedő telepe a korabeli szegedi huszárlaktanya mellett egy barakkban üzemelt, és hírlett, bárki viheti macskáját: pénzt kap érte
 

Kivitel helyett nyúzták a macskákat. Délmagyarország 1928. február 4.
Kivitel helyett nyúzták a macskákat. Délmagyarország 1928. február 4.


A Délmagyarország újságírója el is ment megnézni, milyen az a macskaszedő telep. Az útközben megkérdezett emberek hangjából nem következtethetett sok jóra:

— Bácsi, hol szedik a macskákat?
— Ott ögye mög a fene, ahun van, de hallja, ha mán keresi, az utolsó barakkba mönjön.
Biztonság kedvéért egy asszonyságot is megkérdezünk:
— Nagysád kérem, hol szedik a macskákat?
Majd hanyatt vágódtunk ijedtünkben, úgy ránk kiáltott:
— Ott kínozzák leghátul a szerencsétlen teremtéseket.

A telepen egykettőre kiderült, hogy nem macskaexportról van szó, hanem macskavágóhídról. A szegény cirmosok bundáját lenyúzták és irány a szűcs. Négy szedőjük dolgozott a városban és naponta 40-50 macskával végeztek.

A telep konyhájában volt a macskasiralomház, egy nagy láda, ide dobták be a halált váró állatokat. Egy kis spájzban aztán fejbe verték a macskákat s félig-meddig még elevenen szögre akasztották és megnyúzták őket.

A macskaszedő telep emellett szerződött szállítója volt az egyetemi laboratóriumoknak is, ahol kísérleti célra használtak macskákat, sőt még vásárolni is lehetett házikedvencet.

Míg az újságíró ott volt, éppen érkezett egy asszony, nagykendője alatt macskát hozott.

— Dehogy adom egy pengőért! Somogyi-telepről ballagtam ide vele. Adjon érte egy pengő húszat! Nem? Akkor visszaviszem.
El is ment, de öt perc múlva visszahozta.
— Mán csak nem viszem vissza, ha mán idecipeltem.

Az új macska bekerült sorstársai közé, felzúgott a siralomház, aztán elcsendesedett.

A nyúzást végző alkalmazott csak a saját macskáját sajnálta, amit az egyik szedő ellopott az udvarból és - eladott neki. Már csak a bőrét ismerte fel.

A város tanácsa is felháborodott. Délmagyarország 1928. február 17.
A város tanácsa is felháborodott. Délmagyarország 1928. február 17.

Gábor Arnold cikke nyomán elborzadt a közönség. 1928. február 17-én már arról számolt be az újság, hogy a városi tanács is megtiltotta a macskanyúzást. A szegedi állatvédő egyesület beadvánnyal fordult a tanácshoz, hogy vonja vissza az iparengedélyt, mert a telepen elevenen nyúzzák a macskákat.

Pálfy József tanácsnok (később alpolgármester, majd polgármester) a február 16-iki tanácsülésen elmondta, hogy Weiler Hermann csak macskakereskedelemre kapott iparengedélyt (január 11-én). A megbotránkozott tanács kimondta, hogy ha így folytatja ezt az ipart is megvonják tőle.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Aki miatt nem meghalni jártak a kórházba

DélmagyArchív 1925: Megrázó repülőbalesete után tízezrek búcsúztatták dr. Boros József sebészorvost… Tovább olvasom