Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 16°C | 25°C Még több cikk.

Miért veszélyes dilettáns emberekkel dolgozni?

Ahhoz, hogy megtanuljunk egy szakmát, vagy elvégezzünk egy olyan munkát, mint egy ház felépítése nagyon nagy érdeklődésre van szükség!

A dilettáns olyasvalaki, aki vad hévvel veti bele magát egy témába, és kezdetben nagyon lelkes. Például mérnöknek akar tanulni. Hatalmas lelkesedés. „Fiúk, mérnök leszek! Öregem, remek mérnök leszek!"

Aztán az oktató azt mondja: „Nos, most meg kell tanulnunk ezt és ezt a tantárgyat, el kell sajátítani, hogy hogyan csináljuk ezt és hogyan csináljuk azt, valamint meg kell tanulni a szabványokat." Most már nem annyira lelkes, mint amilyen korábban volt.

Bejár egy fél évig az egyetemre, vesz egy-két órát ebből, abból. Aztán a következő pillanatban ott van a dékán irodájában, és kéri, hogy kiléphessen. Miért kéri, hogy kiléphessen? Mi okozza ezeket a visszahúzódásokat az általa választott tevékenységektől, céloktól?
Nem érdekelte túlságosan, és nem tudta megteremteni, végigcsinálni. Egyszer csak elkezd takarékoskodni az érdeklődésével. De ez az érdeklődés az elején is nagyon enyhe kellett, hogy legyen. Ő maga nem volt képes elég érdeklődést teremteni.

Tehát ő az a típus, aki belefog valamibe, majd rövid időn belül elveszti a témával kapcsolatos összes érdeklődését, és végül azon a kevés figyelmen kívül, amit korábban a témának szentelt, nem marad benne semmi érdeklődés. Ilyenkor az egész dologgal kapcsolatban egy kissé tompának érzi magát. De többé már nem érdekli. Nos, abbahagyja, és úgy dönt váltania, kell. Inkább zongorista lesz. Ezt kell tennie: zongoristának kell lennie. Nagyon érdekli, hogy zongorista legyen. Vesz egy leckét, kettőt, hármat, és találkozik néhány másik zongoristával. Egyszer csak azt látod, hogy már a zongora sem érdekli többé. Otthagyja, abbahagyja. Többé nem foglalkozik vele.

Úgy dönt, hogy nem túl sikeres ezen a területen, és számára az lesz a legjobb, ha valami ettől a világtól teljesen eltérő dologgal foglalkozik, valamivel, amivel kapcsolatban rettentően lelkes: MLM csapatot fog építeni. Eljut addig a pontig, ahol arról tanul, hogy hogyan kell meghívni jelölteket, és otthagyja. Miért hagyta ott ezt is? Ez egy nagyon fontos dolog, mivel minden ember így hagyta ott az élet különféle területeit. Újból és újból otthagyta a dolgokat.

Az igazi ok a következő: képtelen további érdeklődést teremteni; nem hajtja tovább az az érdeklődés, amit ő maga hozott létre. Egyszerűen átveszi valaki más érdeklődését, vagy csak egy kis érdeklődést, és még azelőtt eltörli, mielőtt belekerülne valamibe, ami hasonlít a kemény munkához.

Be kell látni, ahhoz, hogy megtanuljunk egy szakmát, vagy elvégezzünk egy olyan munkát, mint egy ház felépítése, vagy egy projekt teljes végrehajtása, nagyon nagy érdeklődésre van szükség! Nagyon nagy érdeklődésre van szükség ahhoz, hogy valaki végig munkában maradjon.

Nem az érdeklődéssel van a baj. A személy nem azért hagyja ott a dolgokat, mert elkezdték érdekelni, és aztán mások kiábrándították és elárulták, s így vissza kellett húzódnia tőlük. Nem ez a baj a személlyel. Hanem egyszerűen az, hogy abban, amit csinált, nem folytatja tovább az érdeklődés folyamatos fenntartását.

Rettentően sok ember van és mind a boldogulást keresik.

Nos, a boldogulás kulcsa a munka iránti érdeklődés. A boldogulás alapja az életben, az élet iránti érdeklődés. Ennek hátterében egyszerűen a következő dolog húzódik meg: mennyi érdeklődést tud létrehozni a személy, és tud-e elég érdeklődést létrehozni ahhoz, hogy az túljuttassa azokon a hatalmas energia befektetéseken, amelyekre egy tevékenység folyamán szüksége van?

Tehát, mi történik egy dilettánssal? Nem termeli tovább az érdeklődését, és úgy találod majd, hogy az ilyen emberek csak keresik a boldogulást, de nem találják. A baj tovább is gyűrűzik, mert hajlamosak az ilyen emberek elrontani egy csoport boldogulását is azzal, hogy nem tartanak ki egy cél mellett és másokat is rávesznek erre!

Mint vezető, ajánlom, hogy ilyen szemmel is vizsgálja meg minden vezető a munkatársait. Képes-e fenntartani az érdeklődését a munkája a csoportja, a céljai iránt? Képes-e kitartóan teremteni az érdeklődését és így képes-e boldogulni? Ha nem, vagy nem igazán, akkor tudni kell, hogy nem fog valóban hozzájárulni a csoport eredményeihez és boldogulásához! A döntés ott van minden vezető kezében, de ebben az esetben szerintem nem igaz az a mondás, hogy „a semminél a rossz is jobb!"

Nagy Béla

Comline Budapest Kft.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Budapesten létesített oktatóközpontot a Google

A központ képzésein résztvevől a hatékony online kommunikáció és marketing Google által kidolgozott… Tovább olvasom