Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Először magyarul beszélt a kínai lány: Czirok Íriszt, alias Huang Oujunt visszavárják vásárhelyi nevelőszülei

Hódmezővásárhely - A Vásárhelyen született kínai kislány, Huang Oujun 3 hetesen került Czirok Jánoshoz és nejéhez, Zsuzsához, 5 éves koráig ők nevelték. Ekkor a Magyarországon vállalkozásokat működtető szülei hazatértek Kínába, és magukkal vitték a sokak által csak Írisznek hívott kislányt, aki addig csak magyarul beszélt. Czirokék annak ellenére nem tudták feldolgozni a gyermek elvesztését, hogy interneten a mai napig tartják vele a kapcsolatot.
– Magyar kislány vagyok, és a Mester utca 22. szám alatt lakom – közölte többször vásárhelyi nevelőszülei szerint a rájuk bízott kínai kislány, Huang Oujun, akit sokan Czirok Írisznek hívtak. Szerette ezt a nevet.

Huang Oujun mint királylány. Fotó: DM/DV
Huang Oujun mint királylány. Fotó: DM/DV

Huang Oujun Hódmezővásárhelyen született a városban dolgozó kínai vállalkozók gyermekeként, s úgy került háromhetesen Czirok Jánoshoz (59) és nejéhez, Zsuzsához (56), hogy fiuk, Csaba párja a kínai családnál volt alkalmazott. Azért bízták rájuk, mert rengeteg elfoglaltságuk miatt – nemcsak Vásárhelyen, hanem az országban máshol is voltak boltjaik – nem tudtak vele foglalkozni. Nemcsak vigyáztak a kislányra, de ők is nevelték. Édesanyja 3 hónapig hordta az anyatejet. Szülei eleinte hetente, majd havonta-kéthavonta látogatták Íriszt, aki teljesen eltávolodott tőlük. A Czirok családhoz viszont egyre jobban ragaszkodott. Ötéves koráig élt velük – a nevelés költségeit az édesszülők fedezték –, három éve azonban visszaköltözött családjával Dél-Kínába, ott kezdte az iskolát. De először meg kellett tanulnia kínaiul.

Az internet segítségével beszélgetnek

Nincs olyan nap, hogy Czirokék – akiknek egyébként két gyerekük és négy unokájuk van – ne beszélnének Íriszről. Távozásával csöndes lett a Mester utcai ház. A kapcsolat nem szakadt meg, webkamerával skype-olnak, beszélgetnek a kínai lánnyal, aki jóllehet sok mindent elfelejtett már, keresi a magyar szavakat, mindig elmondja: „Nagyon szeretem, soha nem felejtem el a tatamamát". Ilyenkor kedvenc pulija, Dézi is ott ül a kamera előtt, János ölében. – Minden vágyam, hogy újra találkozzunk, és magamhoz ölelhessem – mondta Zsuzsa.

– Mi magyarul tanítottuk, szépen és vásárhelyiesen, ö-vel beszélt – mondta könnyeit törölgetve Zsuzsa, aki a mai napig nem dolgozta fel hiányát. – Mindenben nagyon ügyes, tehetséges volt, úszni is pillanatok alatt megtanult, a verseket az óvodai ünnepségeken nekünk szavalta, keresett minket a szemével. Ott aludt köztünk, mamának és tatának hívott, és többször megkérdezte: ugye mi egy család vagyunk? Mi nem titkoltuk előtte, hogy kínai, ezzel eleinte csúfolták is – mondta Zsuzsa.

Anyák napján az óvodai ünnepségen a virágot Zsuzsának adta, kijelentve: nekem ő az anyukám. A 3 évvel ezelőtti elválás fájdalmas volt, ma is sebeket tép fel, ha felidézik. Február 13-án a farsangon díjazták jelmezét – királylánynak öltözött –, akkor közölte: „Tata, én a világ legboldogabb kislánya vagyok". Aznap este tudták meg, a család hazaköltözik Dél-Kínába.

Családi idill Czirokéknál. Nagyon hiányzik nekik Írisz. Fotó: DM/DV
Családi idill Czirokéknál. Nagyon hiányzik nekik Írisz.
Fotó: DM/DV

Miközben meséltek, előkerültek a fotóalbumok – több száz képpel, a számítógépben több ezerrel –, a rajzok, amiket Zsuzsáról, Jánosról és magáról készített. Csak ők hárman szerepelnek rajta. A szobájához nem nyúltak, játékai (babakocsi, Kati és Rita baba), az epres és elefántos párna, a kedvenc plüssállatok, a biciklije is várja vissza. Többen kérték, adják el nekik valamelyiket, de egyiktől sem válnak meg – azok ugyanis nem tárgyak, hanem emlékek. Kedvenc étele a galuskaleves volt, és abból sem csinált titkot, hogy a legfinomabb fánkot a mama süti. Mosolyát, simogatását sem feledik, s azt is nevetve idézték fel, hogy bálban, egyéb zenés összejövetelen János és Zsuzsa csak egymással táncolhatott – illetve vele, Írisszel –, és még viccből sem engedte, hogy a másikról rosszat mondjanak.

– Nálunk biztonságban, jól érezte magát – fogalmazott János. – Tudjuk, elfogadjuk, a családjánál a helye, mégis úgy éltük meg, amikor elment, hogy elszakították tőlünk. Mindhárman bőgtünk a repülőtéren. A vele töltött 5 év folyamatos boldogságban, örömben telt, és ezt már senki sem veheti el tőlünk. Azt ígérte, ha nagy lesz, visszajön, és meglátogat bennünket. Várjuk...

Olvasóink írták

  • 5. bubuska73 2011. július 31. 16:44
    „4. mattil
    Sok igazság van abban amit írtál,de nézzük csak az "az vesse rájuk az első követ" című részt! Aki bölcsibe vagy oviba adja a gyerekét az nem 1 vagy 2 havonta látogatja! Emellett nem hagyja,hogy teljes mértékben az óvónénit tekintse anyjának,hogy ezáltal hozzá ragaszkodjon érzelmileg.Szóval a két dolog nem éppen ugyanaz!”
  • 4. mattil 2011. július 31. 12:33
    „Ahogy a cikkből kitűnik, a család klasszikus bébiszitterként működött. Az eredeti szülők álltak minden költséget, és amikor a kislány iskolaköteles lett, elvitték Kínába, hogy tanulja meg az ottani kultúrát és nyelvet is, hiszen mégiscsak oda(is) kell(ene) kötődnie érzelmileg, nem csak Magyarországhoz, és a pótszüleihez. Az alábbi hozzászólókkal épp ezért nem értek egyet, pláne, hogy látszik egyáltalán nem gonoszak, nem szakították el egykori pótcsaládjától sem, hiszen mindennap beszélhet velük most is.
    Szerintem az vesse rájuk az első követ, aki mindíg mindenben eleget tett szülői kötelességeinek, sosem adta bölcsödébe, óvodába, bébiszitterhez stb. a gyereket és mindeközben nem volt fontos sosem ezalatt a munkája, amiből végülis eltartja a családot. Igazi sokk akkor érte volna a gyereket, ha ittmarad pótszüleinél és elveszíti gyökereit!”
  • 3. Én2 2011. július 30. 12:17
    „Foglalkozzunk a magyar emberekkel.”
  • 2. Pepejeans 2011. július 30. 11:51
    „A kínaiak ilyenek: nyomják mindenfelé a boltokat,a gyerekkel meg nem foglalkoznak. Aztán gondolnak egyet, és elviszik. Volt egy másik kislány is Vásárhelyen, arra se nagyon nézett rá az anyja, pedig ő is nagyon aranyos volt, aztán hazapaterolta Kínába, és egy évben egyszer meglátogatja. Hogy tudnak emberek ilyenek lenni a saját gyerekükkel??????”
  • 1. Norman_Bates 2011. július 30. 10:12
    „Czirok úr helyébe én azért óvakodnék az ilyen jellegű fotóktól XD”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Levegőpisztollyal sebesítette meg munkatársát Vásárhelyen

Súlyosan megsérült, de már jobban van az a fiatalember, akinek a fenekébe levegőpisztollyal magas nyomású levegőt fújt munkatársa. Tovább olvasom