Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Jön a szegény ember marhája

Bivalyok kerülhetnek a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóságának kardoskúti látogatóközpontjába. Az egykori vásárhelyi pusztához tartozó Kardoskút mellett a Makó közelében lévő Montághpusztára is kerülhetnek ilyen állatok.
Egykor Csongrád megyében is tartottak-tenyésztettek bivalyt. Újrahonosítása indokolt lehet: a Balaton-felvidéki, illetve a Fertő-hansági nemzeti parkok tapasztalatai szerint nagyon sokan kíváncsiak a „rámás bivalyra", amelyet félhold alakú szarváról neveznek így. Aki most akar bivalyt látni, nem kell a Dunántúlra utaznia: a nemzeti park Dévaványa közelében lévő réhelyi látogatóközpontjában is megfigyelheti az állatokat – innen kerülnek majd egyedek a mi térségünkbe is.

– Romániából, a Fehér-Körös vidékéről hozott be bivalyokat a nemzeti park igazgatósága, még a kilencvenes években, s jelenleg félszáz egyedből álló bivalygulyával rendelkezik – mondja Bontovics Csaba, a nemzeti park mezőgazdasági felügyelője. Hozzáteszi, a bivalynak nem csak bemutatóértéke van: kitűnően hasznosítja a mocsári, vízi növényzetet, amit semmilyen más háziállat nem fogyaszt, tehát a túlszaporodó mocsári növényzet gyérítésére is alkalmazható. Megyer Csabától, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának osztályvezetőjétől, a Magyar Bivalytenyésztők Egyesületének titkárától pedig azt is tudjuk: idegenforgalmi célokra, kuriózumként bivalyborjút is vágnak már több helyen az országban. Mi több, a Parlament Vadásztermében bivalyszalámit is fölszolgálnak, a szürkemarha-szalámi mellett. Az egyesület célja az állomány további növelése, egyelőre főként génmegőrzésre, ezt gazdasági hasznosítás is követheti.

A bivalynak nem csupán jövője van – múltja is. Az Elő- és Hátsó-India mocsaras dzsungeljeiben élő ázsiai bivalyt már évezredekkel ezelőtt háziasították. Európába a népvándorlás során kerülhetett, a Kárpát-medencébe – Bontovics Csaba szerint – az avarok hozhatták be. Régi írások szerint a délorosz sztyeppékre sőt Olaszországba is. A forráskritika az utóbbiakat megkérdőjelezi, mondván, a szövegben használt latin „bubalus" szó nemcsak a bivaly, de a bölény megjelölésére is használatos volt (bár a bölényt nehezen tudták volna bárkik bárhová is bevinni, mert sosem háziasították). Az első írott bivalyemlék Magyarországról a XI. századból származik, Erdélyből. Romániában a Kárpátokon innen és túl ma is elterjedt háziállat; Kalotaszegen „szegény ember marhájának" nevezik, épp a táplálékra vonatkozó igénytelensége miatt.

– Apósom, Juhász Nagy János is vett bivalyt negyvenötben, mert ló nem volt, elvitték az oroszok – mondja Herczeg Mihály, a hódmezővásárhelyi történész, nyugalmazott levéltár-igazgató. Hozzáteszi: a népi emlékezet szerint a cséplőgépet vontató bivalyt, ha út közben pocsolyát látott, semmilyen módon nem lehetett rábírni a továbbhaladásra, még a cséplőgépet is képes volt a vízbe belehúzni, és ott dagonyázott napestig. Magyarországi visszaszorulását az magyarázhatja, hogy Alföld-szerte egyre több mocsaras, vizenyős területet csapoltak le, melynek növényzetét csak a bivaly ette. Bontovics Csaba tudomása szerint az utolsó kardoskúti bivalyról 1969-ben készült fénykép. Nemsokára talán újak is készülhetnek.


Foszfor a húsában, zsír a tejében

A bivaly – mint a máig használt szókapcsolat jelzi – bivalyerős; egy bivaly vonóereje ötven százalékkal nagyobb, mint egy szarvasmarháé. Teje zsíros, hat liter tejből akár egy kiló sajt is készíthető, és a tehéntejnél több vitamint tartalmaz – a bivalyborjú húsában pedig több a foszforvegyület, mint a szarvasmarhaborjúéban. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lázár János úgy véli, meg akarták félemlíteni

A jobb- és baloldali pártok vásárhelyi képviselői egyaránt elítélik Lázár János polgármester családi… Tovább olvasom