Szeged - delmagyar.hu

A tizenkilencedik század második felében Hódmezővásárhelyen gombamód szaporodtak az artézi kutak. A századfordulón a Kossuth téren, a Fekete Sas közelében, a Zrínyi utca torkolatában fúrtak egyet. Az akkori városvezetés úgy gondolta, hogy a főtéren lévő kút a szokásostól teljesen eltérő kiképzést igényel. A megfelelő kútfő, medence és szobor megtervezésével, illetve elkészítésével az 1945-ben elhunyt Pásztor János szobrászművészt bízták meg.

A 192 centiméter magas bronzszobor 1908-ban készült el, és még abban az évben fel is állították, jelenlegi helyétől nagyjából tíz méterre keletre. Az eredetileg két kannával „felszerelkezett" fiatal lányalak a nagy, ovális medence felett forrástéglákból kiképzett, körülbelül két méter magas talapzatról nézett le. A több tíz méter mélyről jövő víz a téglák között buggyant elő.

Ma is jól tartja magát a vásárhelyi szobor. Fotó: Tésik Attila

A mű körül – ünnepélyes felavatását követően – azonnal erőteljes vita bontakozott ki. Gonda József, a város literátus tanácsnoka a Hódmezővásárhely című napilap hasábjain élesen támadta a monumentális kutat. Csehtrombitás, tömpe orrú rézlánynak titulálta a parasztlányalakot, a medencét ultramodernnek tartotta, a forrástéglás kiképzést pedig romantikus kőrakásként emlegette. A szobrot a Vásárhelyi Reggeli Újságban Rudnay Gyula festőművész védte meg, hangsúlyozva az alkotás kvalitását, írásában utalt a művészek vidéki meg nem értettségére is.

A derűs arcú, kissé elengedett tartású lányt ábrázoló szobrot 1950-ben útegyenesítés miatt hátrább helyezték. Új, négyzetes hasáb talapzatot kapott ekkor, amelyet Kamotsay István, későbbi Munkácsy-díjas szobrászművész készített. A rajta lévő négy vízköpő kos fejét Medgyessy Ferenc formázta. A szobrot egy időben a népi humor „szűzlányként" is emlegette.