Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

A névelő, száműzve

"Isten tudja, meddig kellene visszamennünk édes anyanyelvünk kezdeteihez, hogy megtudjuk, egyik-másik szavunk mai formája mennyire egyenes fejlődés eredménye, és mennyire eltévelyedésé. Az elsőnek tartott nyelvemlékünk, a Tihanyi Alapítólevél még ismerte, ennélfogva használta is a tővéghangzót. A feheru varu, meg a hodu utu a példa rá."
Isten tudja, meddig kellene visszamennünk édes anyanyelvünk kezdeteihez, hogy megtudjuk, egyik-másik szavunk mai formája mennyire egyenes fejlődés eredménye, és mennyire eltévelyedésé. Az elsőnek tartott nyelvemlékünk, a Tihanyi Alapítólevél még ismerte, ennélfogva használta is a tővéghangzót. A feheru varu, meg a hodu utu a példa rá. Rövidüléssel lett a Fehérvár, és a hadiút. Kínban lettek volna nyelvészeink, ha akkor akarták volna helyesírási szótárba foglalni szavainkat. Mint ahogy kínban vannak a mostaniak is, körömszakadtáig ragaszkodván az ly-hoz. Talán azért nem térünk át a j-vel való írásra, mert úgy járnánk vele, mint a cz-vel. Micsoda régiségnek hat például a Czuczor Gergely! Pedig a múlt század elején egyszerűsödött le csak c-re. Azt hiszem, elég lenne példának Móra Ferencünk aláírása is. Még ő is cz-vel írta keresztnevét.

Helyesírásunk legérdesebb kínpadja ma is az ly-nal való írás. Gyötrődnek vele gyermekeink, mert meg kell tanulniuk szóról szóra a gólyát is, meg a harkályt, összes társával, de j-vel a lakájt meg a papagájt, szintén minden sokadalmával.

Nagyot ugrunk most, ne legyen harag belőle. Sok változást, mondjuk ferdítést hozott a „gépesítés". Betüremkedett hozzánk az írógépek sokasága, német ábécével. Hiányoztak róla a hosszú magánhangzók. Amikor a szegedi rózsa~rúzsa (Vö. Rúzsa Sándor) íródott helynévként írógéppel, még a mi nemzedékünk idejében, a Rúzsa Jakab járásából rövidülve kiirthatatlanul Ruzsa lett. Írógéppel írva terjesztődött föl a falu neve, azért lett rövid u-val. Nyelvészek hada adott ki körözést ellene, magam annakidején eljutottam egészen a Magyar Tudományos Akadémiáig is, nem és nem! Még láthattam, hogy a falu egyik végén a tábla hosszú ú-val írta, a másik meg röviddel. Természetesen győzött a rosszabbik. Van, aki napjainkban is hadakozik a jobbikért. „Ki van mondva", ha így anyakönyvezték – így írták be helységnévtárunkba –, akkor így kell maradnia, ha mindnyájunk nyelve beletörik is.

Időtlen idők óta esedezem, hogy állítsunk végre szobrot a tanítóknak. Alig van emberünk, akit ne ők indítottak volna el későbbi pályájukon, és az ő rabszolgamunkájuk eredményeként lett olyan ez az ország, amilyen egyáltalán lett. Egyetlen ígéretem van rá, több mint tíz éve már, de szobor még nincsen. Csak azért hozom most elő, mert azt meg a tanító nénik és tanító bácsik számlájára kell írnunk, hogy nem szótagolva tanultak olvasni újkori gyerekeink. Észveszejtő balfogások támadnak emiatt az elválasztásnál. Rásegít erre is a gépesítés. Újságolvasók hada berzenkedik például a sajtóbéli kificamítások miatt. Pedig a számítógéphez is van már majdnem megbízható elválasztó program, csak éppen drágán adták az elejin még. Könyvek íródnak elválasztott szavak nélkül. Hiába harsogom sokadmagammal, ami jót föltalált az emberiség, ne hagyjuk elveszni.

Meg nem mondhatom, miért üzent hadat – leginkább megint az újságok nyelve – a névelőknek. Összesen három van belőle: a, az, egy. Száműzve van mindenik. Mintha műlábon bicegne a szó, ha az elibe illő elmarad. Mostanában veszem észre, seregnyi újságcímben dolgozik a hentesbárd, és egyszerűen lecsapja. Megdermedek, amikor saját irományom címében is ezt látom. Igaz, hatalmas megtakarítás lehet több tízezerrel megszorozva akár egyetlen egynek is az elhagyása, de ahogy fagyos télben nem járatunk rövid gatyában embereket csak azért, mert olcsóbb, mint a pantalló, ennyit a nyelvünk ékességéért is tudnunk kellene áldozni.

Ne bántsd a magyart! – hangzott az intelem hajdanán, az idegen hódítás ellen. A nyelvét se bántsd! – mondom most. Akkor is kiáltozom, ha tudván tudom, egyre kevesebben hallják meg.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Köztársaság

"A köztársaság eszményének kirekesztő kezelése, miszerint egy párt vagy egy politikus ma (ráadásul… Tovább olvasom