Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Az antidemokratikus demokrácia

"Fából vaskarika? Az hát! Mondhatnám a demokrácia álruhájának, álarcának, álcázatának, de akár báránybőrbe bújt farkasnak is. Ha az utóbbi változatnál akarnék maradni, el kellene tudnom dönteni: van egyáltalán annyi bárány, ahány farkasa van a demokráciának?"
Fából vaskarika? Az hát! Mondhatnám a demokrácia álruhájának, álarcának, álcázatának, de akár báránybőrbe bújt farkasnak is. Ha az utóbbi változatnál akarnék maradni, el kellene tudnom dönteni: van egyáltalán annyi bárány, ahány farkasa van a demokráciának? Ha valaha is lett volna, azt mindet meg kellett volna előbb nyúzni. Azt hiszem, evvel mondtuk ki a megdönthetetlen igazságot. Meg is nyúzták valamennyit, még a legártatlanabb, ma született korában.

Amióta ember él a földön, mindig akadnak latrok, akik a fejére akarnak nőni. Ha hajszálnyi igazság is lehet abban, hogy evolúció hozta létre az ősembert, már pedig ezt a római pápa is elismerte, akkor a diktatúrák ősét nem is mi teremtettük meg, de az állatvilágból örököltük. A domináns hímek, vagy a domináns anyák teremtenek rendet ott is, falkavezéri minőségben. Antidemokratikusan.

Hagyjuk el az állatvilágot, veretes emberi példákkal szolgál összes történelmünk. Az alattvalók, a hatalomból kiszorulók tűrnek, ameddig tűrhetnek, mert maszlaggal tömik őket, aztán egyszer csak nekimennek a fölsőbbségeknek, és fordítanak egyet a történelem kerekén. Aki addig fölül volt, alulra fordul, és igen sokszor vérpadon fejezi be életét. A baj csak az, hogy más embercsontokat is tör közben a hatalmas kerék, de ezt már a lefelé bukó és fölfelé kapaszkodó hatalom közösen műveli.

Sajnos, most se kell messzire mennünk példákért, a közelmúlt szomszédjai is szolgáltak vele. Az egyik elhalván a börtönben – hőst játszva megszökvén a felelősségre vonás elől – arra kényszeríti a hírszolgálatokat, hogy előszedjék poros dobozaikból nyilvános megnyilatkozásait. Mit tudnak fölmutatni? Azt, hogy szavaz. Élete kedves párjával. Diktátori társával. Ájtatos képpel kijön a fülkéből, és seregnyi dobozkába rakosgatja be szépen porciózott voksát. És mit gondolnak, Kedves Olvasóim, kire adja mindig a szavazatát? Nézzék jobban az arcát: saját magára!

A legnagyobb demokrácia jegyében indult a francia forradalom. Csúfos mészárlásba fulladt, és kinőtt belőle a történelem egyik legnagyobb lelki törpéje, a nagy Napóleon. Így nőtt ki ugyancsak küldetéstudattal megverve Hitler is, ugyanabból a talajból, Dzsugasvili is, és kisebbecske társaik, a Duce, a Szálasi, a Rákosi, meg a többi, meg a többi. Miközben legyőzte a másik gonoszt.

Kenetes szavakkal szólítottam meg az előbb Kedves Olvasóimat. Csak azért, hogy emlékezhessek, messze volt még ugyan az öregátkos bukása, amikor Mórahalom egyik jelölő gyűlésén vehettem részt, kiküldött tudósítóként. Egyik pártember állt tanácsi választói elé – lehettek legalább tízen! – ezekkel a szavakkal: Önök most, Kedves Mórahalmi Elvtársaim, akik itt ülnek szemben velem, talán nem is tudják, hogy legteljesebb demokratikus jogaikat gyakorolják. És szavaztak a mórahalmiak is utána, a rendszer előírta 99 százalékban – saját maguk ellen. Hogyan is szól Bundus igéje? Szabadon választunk diktátort magunknak. Igaz ugyan, hogy minden rendszer méhében hordja a maga sírásóját, de a sírásók, ha fölnőnek, diktátorok lesznek. A „legteljesebb demokrácia" jegyében. A demokrácia álruhájában, álarcában, álcájában.

A szavazatszedő urna előtt jámbor báránykának látszanak, de szinte reszket már a kezük, hogy szétszedjék ellenzéküket, ahogy mi szedtük szét gyerekkorunkban a cserebogarat, pörgettyűt csinálván belőle.
Egyelőre, sajnos, nem kell attól tartanunk, hogy az utolsó diktátor múlt ki közülünk. A legjobban szervezett demokráciából is könnyű az átmenet a diktatúrába. Az emberiség eddigi történelme jószerével a diktatúrák történelme. Tudom, megreszket most is valakiknek a keze, hogy mit merészelek én itt összevissza beszélni. Nem mostani dolgainkról szóltam, az emberiség eddigi sorsát kotyogtam elő.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Plakátolni pedig kell

"Furcsán néztek rám a szegediek tegnap, amikor a Széchenyi téren a politikai plakátokat böngésztem.… Tovább olvasom