Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Befürdünk

"A ronda fürdőkön kívül azt se szeretem, ha a politika beszivárog a fürdőkbe, mint termálvíz a csempefuga hajszálrepedéseibe."
Ha megengedhető itt egy személyes vallomás: én szeretem a fürdőberuházásokat. Jobban mondva a szép, higiénikus, kényelmes, színes fürdőket szeretem. Talán mert életem nagyobb részt az Alföld sík vidékin telt, és az ember valami homályos önkínzásból szeret elérhetetlenségekről ábrándozni – legjobban szeretem a hegyi helyek fürdőit. Tudják, amelyeknek a medencéiből úszás közben a síelőkre látni...

De szeretem az Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdőt is, mert szép, új, gazdag, értsd: sokféle szolgáltatást nyújt. Nemkülönben az algyői Borbála fürdőt, mert az is szép. Szegeden az Annát, mert mióta megújult, szintén szép, és többet tud, mint azelőtt. A vásárhelyi fürdőt, mert oly tágas, a makóit, mert makoveczes. Vagyis minden fürdőt szeretek, csak a lerobbant, elhanyagolt, korszerűtlen, ronda fürdőket nem. Abban reménykedem, hogy ezzel mások is így vannak, tekintet nélkül korra, nemre – és pártállásra.

A ronda fürdőkön kívül azt se szeretem, ha a politika beszivárog a fürdőkbe, mint termálvíz a csempefuga hajszálrepedéseibe. Nagyon utáltam, amikor ment a Széchenyi-terv és benne a fürdőberuházás-dömping, hogy az akkori ellenzékben azt rebesgették: kormánypártiak kapnak pénzt. Nem szimpatikus, hogy a mostani ellenzék a szegedi fürdőberuházást azért kritizálja, mert magántőke van benne, a makóit meg azért, mert nincs benne. Nehezen értem, miért nem nézzük – csak a fürdőt.

Mert akármennyire jó dolog, szép dolog a fürdő, lásd föntebb, azt nagyon ajánlott megnézni, mielőtt milliárdokat költ akár állam, akár magánzó, hogy tényleg érdemes-e. A Széchenyi-terves időkben országosan százmilliárd forintok mentek a fürdőkbe. Most megint alig van olyan település, ahol ne áhítanának egy jó kis fürdőberuházást. Mind azt mondja, az egészségturistát akarja vonzani, fürdőváros akar lenni, így gazdagodni. Vagy legalább megélni. De lehet-e ennyi fürdőfalu meg fürdőváros egy kis országban? Még akkor se, szerintem, ha vizekben, sőt termálvizekben igen gazdag ország a miénk.

Efféle dolgokról vitatkozhatnának az éleslátó politikusok, ennek lenne értelme talán. De nincs semmi értelmes a csakazértis kötözködőkben. Az ilyeneket el kéne küldeni a legközelebbi fürdőbe, mondván nékik: „fürgyé le"!

Józanodj!

Olvasóink írták

  • 6. Csak_nyugi 2008. június 11. 08:51
    „Tisztelt Sulyok Erzsébet!

    Az Ön írásából szépen kicsorran a politika, a politikai alapállás. (Érdekes, hogy a most kormányon - és Szegedi városvezetésben - lévő politikai erők szokása a politika - mint valami rossz - ellen hangolni az embereket...) Ön a politika, politikai szempontok megjelenését kárhoztatja olyan ügyekben, amik a közpénz elköltéséről, a közvagyonnal való sáfárkodásról is szólnak. Pedig a politika dolga éppen a köz ügyeivel való foglalkozás! Amikor a városvezetés az ellenzék véleményére nem hallgatva döntést hoz a fürdőkről, maga is politizál. Azaz a politika beleszólása a köz ügyeibe nem káros, hanem természetes, kívánatos, a politika lényege. A kérdés tehát valójában az kellene legyen, szolgálja-e (és mennyire) a köz érdekeit, a közjót a politikusok döntése, van-e esetleg más (korrupció, klientúra építés) a döntés hátterében? Ha ilyet lehetett felfedezni a Széchenyi terv egyes döntései miatt, ugyanúgy rászolgált a bírálatra, mint ha azt látjuk, hogy a szocialistákhoz ezer szállal kötődő milliárdos üzletember gyarapodását segítő döntés születik. Kár, hogy az írása nem a lényeggel foglalkozik, hogy fércmunka...”
  • 5. lokálpatrióta 2008. június 10. 14:58
    „Tisztelt Sulyok Erzsébet!
    Jegyzete a saját érzéseit foglalta össze. A lényeget meg sem közelítette írásával. Mit hiányolok? A racionalitást. Az üzleti gondolkodást.
    Számomra a kérdés az, hogy megtérül-e, vagy sem.
    Az állam az emberektől, vállalkozásoktól igen keményen elvon. Az elvonásokból továbbad egy részt az EU tagságunk okán. Így azután a fürdőkre visszaosztott pénzek, függetlenül, hogy az EU-ból, vagy a költségvetésből származnak az emberek munkája nyomán jött létre. Ezért alapvető követelmény ebben a témában is az, hogy ha befektetünk, akkor az térüljön is meg. Nem jó befektetés az, ha olyan épületekben áll ez a pénz, amit nem látogatnak elegen, nem jó az a köznek, ha ezeket a szervezeteket az önkormányzatnak támogatni kell, mert elmaradt a bevétel és a költségeket valakineik pótolni kell.
    Ha tehát valaki a kétejeinek ad hangot, az nem ellenzék, csak olyan aggódó, aki el akarja kerülni, hogy az adóinkból kockázatvállalás nélkül a politika fuvallatai mentén szülessenek rossz, meg nem térülő beruházások. Ha tehát hitelfelvétellel jön létre egy létesítmény és elmarad a tervezett bevétel, akkor a hitelt az önkormányzatnak kell törleszteni. Létrejönnek a fürdő mellett szállodák, éttermek, amik bizonyára élvezik a fürdő által idevonzott vendégek forgalmát, de nem nyúlnak a zsebükbe akkor, amikor törleszteni kell. Mivel az önkormányzat sem csinálja a pénzt, a kiadásaira a központi költségvetésből kap és adókat vet ki. Végső esetben újra a városlakó lesz kénytelen viselni a rossz döntés következényeit.
    Ha azt is beszámítjuk, hogy ma egy valamirevaló állás betöltését a politika határozza meg, akkor még azt is hozzátehetjük, hogy az elkészült létesítmények üzemeltetése is meghatározó módon a politikai befolyás alapján alakul.
    Jó lenne, ha a beruházások tisztán üzleti alapon dölnének el, jó lenne, ha a szakmaiság alapján választódnának ki a vezetők és ilyen fürdőkbe én is szívesen élvezném az aggódásmentes kispolgári létemet. Addig meg had aggódjunk. Szerintem nem az tesz jót egy ügynek, aki tapsikolva bólogat neki, hanem az, hogy aggódással rávilágítunk a gyengéire és ötletekkel segítjük azt jobbá tenni, vagy akár megakadályozzuk annak létrejöttét, ha az nem tehető rentábilissé.
    Hiába szereti tehát a szép, jó szolgáltatást nyújtó fürdőket, ha azok csak közpénzből tarthatók fenn, nagy összegű támogatás mellett. Tegyük tehát hozzá, hogy azokat a fürdőket szeretjük, ahol a belépőjegyünk mellé, még további pénzeket nem kell láthatatlanul igénybe vennünk.”
  • 4. Csabaaaa 2008. június 10. 14:15
    „"üzleti kockázatot vállava" :))

    Ha olyan létezne, akkor nem vágott volna bele a "magántőke" a beruházásba.”
  • 3. Tiger Woods 2008. június 10. 09:30
    „1) Sokmilliárd közpénzből a város építhetne fürdőt.
    2) Sokmilliárd EU és magántőke pénzből + nem kevés de mégis sokkal kisebb közpénzből is lehet fürdőt építeni.

    Szeged az utóbbit választotta, szerintem nagyon helyesen. Ha nincs a zsebben szórakoztatásra és szétszórásra való 10-20 milliárd Ft akkor a város igenis támaszkodjon az EU-ra és a hotel tulajdonosaira. Aztán meg amikor már beindul a dolog, akkor adja el a részét, nem városi feladat csúszdaparkot üzemeltetni, évente további milliárdokért, üzleti kockázatokat vállalva.”
  • 2. King Tiger 2008. június 10. 08:33
    „Kedves Erzsébet!

    Gondolatai úgy csörgedeznek, mint termálvíz a csempefugák között.
    A lényeg nem a fürdőberuházás léte vagy nem léte, hanem az, hogy miért kell egy önkormányzattal közös beruházásként induló projektet aztán teljesen magánkézbe átjátszani ? Ezzel persze azt a 3 milliárdos támogatást is, amelyiket a Bajnai csapat nem játszhatott volna magánkézbe, csak az önkormányzat segítségével. A város tulajdonrésze idővel ugyanúgy az Ő (Leisztinger) kezükbe kerül, mint Újpesten az Öböl XI Kft-nél. Aztán meg - csiribá - egy külföldi offshore cég tulajdonába. Ez bántja sokak szemét, nem pedig az új fürdő!
    Lásson néha a lapok mögé!”
  • 1. ciroka 2008. június 10. 08:08
    „Úgy látszik az lett a a divat a dm-nel, hoyg fel ora alatt kell megirni egy cikket, igy aztan nem lehet tudni miről szól, vajon az iroja tudja? Na es a befejezés? ez normalis egy Sulyok Erzsebettol?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ismét közelebb?

"Az SZDSZ az a párt, amelynek céljaival ellentétes volt a népszavazás döntése: a párt tandíjat és… Tovább olvasom