Délmagyar logó

2018. 10. 23. kedd - Gyöngyi 7°C | 17°C Még több cikk.

Csapdában

"A Dél-Alföld népessége úgy érzi, beszorult Európa hátsó udvarába. Erősen ott érezte magát, amikor évekig fizetett nagy árat az M5-ös út késése miatt. Ez végre meglett, de épphogy föllégeztünk, kitágult úgymond Európa, és Románia belépése megint bennünket szorított be."
Egyik ember azt mondja, kész hisztéria, ami kialakult a 43-as út körül. Már naponta tüntetnek az emberek és naponta kétszer sajtót tájékoztatnak a tüntetők indulatát saját szekerükbe fogni mindig kész, jobbára ellenzéki szervezetek. A politikában örökösen honos demagógok kifejezetten szeretik, ha emberhalálért okolhatják az éppen regnáló gaz kormányt – lehetőleg közvetlenül az út mentén. Mindez teljesen fölösleges abból a szempontból, hogy fönt nevezett tevékenységek alkalmatlanok az autósztráda létrehozására, kifejezetten politikai hisztériakeltési célzatúak, azaz semmi közük az utakhoz.

A másikfajta vélemények szerint viszont messze van onnan Európa, ahol a lakos be van szorítva a saját portájára, képtelen megmoccanni, nem tud fölmenni a saját háza előtti útra, mert ott örökké dübörög a forgalom, zúgva, bőgve, megállíthatatlanul robognak az utak nagyvadai, a félelmetes monstrumok, a többtonnás kamionok. Messze van onnan Európa, ahol mindennapi a veszély, hiányoznak az emberi élet feltételei a helyváltoztatás szabadságától a csöndhöz való jogon át a friss levegőhöz jutásig.

A Dél-Alföld népessége úgy érzi, beszorult Európa hátsó udvarába. Erősen ott érezte magát, amikor évekig fizetett nagy árat az M5-ös út késése miatt. Ez végre meglett, de épphogy föllégeztünk, kitágult úgymond Európa, és Románia belépése megint bennünket szorított be. Elárasztotta a forgalma az erre fölkészítetlen, alkalmatlan útjainkat. Szeged, Deszk, Klárafalva, Ferencszállás, Kiszombor, Makó, Apátfalva, Magyarcsanád – szenved. Ha én politikus lennék, valami pénzújraosztó felelős, nagyon-nagyon cikisnek érezném, hogy most újra türelmet kell kérnem a hátsóudvari lét egyéb nyűgeitől is sújtott népektől.

Hozzászoktunk, hogy mindennel el vagyunk késve, vigasztalhatnánk önnön magunkat, de amikor naponta ütközik össze a szemünk láttára egy száguldozó kamionmonstrum személyautóval, ne adja ég – biciklivel... Nos, igen nehéz vigasztalónak és vigasztaltnak lenni. Nehéz lenni.
Nagyjából semmit sem tehetünk, úgy fest, tűrni muszáj, már megint, nyelni a mérget, fizetni pénzzel és élettel olyasmi drámáért, aminek a kifejlődésétől és a megoldásától is tökéletesen el vagyunk zárva. Minimum fölforr a vérünk, de ez megint csak a saját egészségünkre káros.

Csapdában vagyunk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ügyes vízumok

"Több mint félmillió magyart érint a speciális nemzeti vízum. Ezt a Gyurcsány-kormány találta ki az… Tovább olvasom