Délmagyar logó

2018. 02. 25. vasárnap - Géza -8°C | -1°C Még több cikk.

Ha bejön a víz

"Bölcs emberek kimondták már régen, homokra nem lehet várat építeni. Nem nagy kunszt megtoldani egy lépéssel: homokzsákra se lehet. Az amerikai divatú szuperalacsony házakról már szóltam, most inkább azt mondanám, amit seregestül emlegetnek az emberek a Tisza mellett."
Isten ellen való vétek akasztott ember házánál kötelet emlegetni. Akkor beszélni árvizes-belvizes nyavalyáinkról, amikor vízben áll az ország. Lehet, hogy pokolba kívánnak most is a kárvallottak, de talán jobban tapad ilyenkor a ragasztó. Hátha lesznek olyanok is, akik ezután maguk akarják elkerülni a bajt.

Közaggodalmakkal eltelve mentem el a minap az egyik építésügyi szakfejeshez, hogy elmondjam mások ki se mondott panaszát. Látván láttam, egykori csatornafenékre építettek házat Tápén. A víz szereti elfelejteni a civilizációt, és vissza szokta követelni ősi jussát, máshová kellett volna rakni az alapokat. Máshol meg azt látom, ahol szinte minden évben fölbuzog a belvíz, házak nőnek ki ott is a földből, ha egy kicsit megszárad.

Valamikor még cölöpökre építette az ősember nyomorúságos kalyibáit, de volt annyi esze, a legnagyobb vízjárás fölé nyújtotta az oszlopokat. A közelmúltban még úgy körül voltunk kerítve szabványokkal, jobban, mint most homokzsákokkal a vízjárta házak, most meg semmi?

Azt a feleletet kaptam, éppen a demokrácia jegyében szinte valamennyi szabványunk eliminálódott. Megszűnt. Az önkormányzatok maguk döntik el, az a terület, amelyik tavaly is, sőt időtlen idők óta visszavonzotta a belvizeket, alkalmas-e arra, hogy házak emelkedjenek rajta, vagy nem alkalmas. Azt is, hogy milyen magas legyen a lábazat. Az igaz, azelőtt mindenütt elkészültek a távlati fejlesztési tervek, de egy csapásra lejárt azoknak is a szavatossága. Újabb tervek kellenének, újabb hatalmas pénzekért, de szegény az eklézsia, üres a közkassza, új fölfogású fejlesztési tervek tehát nincsenek. A víz ugyan emlékszik régi járására, az emberi generációk azonban azt is elfelejtik, tavaly vagy tavalyelőtt meddig ért. Csodálkozni se lehet rajta, hogy beköszön a házba. Pakolhatják föl az ágyat, sublótot, vagy eléri, vagy nem. Az átázott falak meg vagy kidőlnek, vagy bedőlnek.

Bölcs emberek kimondták már régen, homokra nem lehet várat építeni. Nem nagy kunszt megtoldani egy lépéssel: homokzsákra se lehet. Az amerikai divatú szuperalacsony házakról már szóltam, most inkább azt mondanám, amit seregestül emlegetnek az emberek a Tisza mellett. Kedves kolléganőm egyik zseniális interjúja fölborzolta az idegeket. Átfordítom közértelmezésre, bár nem győzöm szapulni azt a körülményt, hogy mindenki azt olvas ki minden írásból, amit akar. Hatalmas megszállottsággal azt adta elő többek között a mérnökember, Szegeden a Tisza látványa minden pénzt megér. Szét kellene verni a mostanáig legjobb partfalat, és helyette földből kipattanó szerkezettel kellene megnyitnunk a képet. Nincsen ember, aki meg tudná mondani, annak idején mennyibe került a fölépítése. Ha netán tudná, akkor se menne vele semmire. De hogy a szétverése mennyit vinne el, azt se tudhatja senki. Az az egy azonban biztos, üres a zsebünk.

Mit is mond Murphy? Ami elromolhat, az el is romlik. Minden szerkezetre fittyet szokott hányni az áradás. A masinéria, ugye, be is rozsdásodhat, és akkor az Istennek meg nem mozdul. Ha azonban víz van, akkor áram sincsen, csemegével se lehetne előcsalogatni a kipattanásra tervezett alkotmányt.

A lifteket is áram hajtja, majdnem mind beszorult már. Az új hidunk dilatációs szerkezete a példa rá, abba is bele szokott enni a fene. De ha csak az influenzás hattyúnépség legkisebb bütyke szorulna bele, Szegedet akkor is elvinné az árvíz.
Az ördög nem alszik. Kérem tisztelettel, a mindenféle kipattanó ötleteket hagyják későbbre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Beszélgetni jó!

"Akárkinek akárhol viszket valamije, azonnal megtalálnak, és dörgedelmes sürgetéssel intenek, hogy… Tovább olvasom