Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 4°C | 11°C Még több cikk.

Hogyan lettem rasszista

"Esterházy Péter egyik bölcs tanácsa a sok közül, hogy soha ne kezdj olyan mondatba, amelyben név szerepel. Pontosan értjük, miért. Mert elrontod."
Esterházy Péter egyik bölcs tanácsa a sok közül, hogy soha ne kezdj olyan mondatba, amelyben név szerepel. Pontosan értjük, miért. Mert elrontod. Aztán az USA-ban – tekintsünk most el Bush külpolitikájának durva arroganciájától – azt tanítják, hogy a bőr színe alapján nem szabad látványos következtetést levonnod.

Egyébként Skandinávia hideg világában a norvég utcákban látható a legtöbb zászló, csaknem mindenik tetőn csattog, és ez egészen természetes. Vajon miért nem tud természetesen működni a magyar zászló, a magyar kokárda az úgynevezett magyar közvilágban? Mert úgy teszi fel magára, hogy közben leveszi a másikról.

De térjünk vissza Berlinbe, hol momentán világbajnokság zajlik, és a bérpalotákon, a közházakon, de még az autókon is mindenütt zászló, rengeteg tenyérnyi, lepedőnyi német zászló leng, tornácokat, ablakokat, hatalmas erkélyeket borítanak be a vásznak. Ha a svédek játszanak a városban, minden ember sárga lesz, sárga trikóban vonul fél Stockholm, olykor vikingszarv is dicsekszik a hatalmas szőke fiúk homlokán. Amikor a horvátok játszanak, a parkokban piros pepitás fiatalok ünnepelnek. Szóval még inkább dúl a multikulti, a vébé különben is nemzetközi világtalálkozó. Berlin természetesen multikulturális város, több török negyeddel bír, emberek burnuszban vagy csadorban, néhol alig hallani német szót.

A közelmúltban ilyen negyedben laktam, szeretek itt, színes, érdekes, a japán virágárust kedvelem a legjobban. A maffia főleg arab érdekeltségű, a főpolgármester bevallottan homoszexuális, és volt méltóságuk meghagyni a Marx utca nevét. Nos, itt fotós barátommal kívántunk utazni, s miközben ő kattintgatott, én egy sötétebb bőrű fiútól tudakoltam az útirányt. Még beszélgettünk is valamennyit, mígnem odajött egy másik fiatal, ő is sötétebb bőrű volt, nem a goethei németet gyakorolta ő sem, de érdekelte a tenyérnyi fényképező, meg még más egyéb dolog is velünk kapcsolatban. Mondtam neki, te fiú, annyira sajnálom, hogy a törökök nem jutottak ki, hogy nem játszanak a világbajnokságon, noha Svájc ellen az utolsó, vérfürdős meccs csúnya volt. Nézett rám a fiú, kissé fémes lett a tekintete. Hogy ezt most mért mondom neki, kérdezte végül. Hát, csak mert, szabadkoztam, tényleg sajnálom, hogy nem játszanak a törökök. Nagyon sajnálom. Na, ide figyelj, szólt erre lágyan, mintha puha húst vágott volna, figyelj, én olasz vagyok, az a másik fiú pedig arab, és büszkén, s talán kissé sértetten felszállt az állomásra éppen besikló metrószerelvényre.

Amerikában azt is tanítják, hogy a rasszizmus a viccel kezdődik. Ezt már csak azért mondom, mert igazából ezt a történetet nem viccesnek szántam.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az igazság pillanata

"Egy korszak zárul le július elsején bizonyos szakmákban, köztük a média világában is: a színlelt… Tovább olvasom