Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Kolbászolunk

"Az ellenőrzésekre és a büntetések kirovására jogosult hatóságok máig egymástól totál elszigetelten működnek, ezért sokkal kevésbé hatékonyan, mint lehetne, ha együtt működnének. "
A belvárosi szlengben afféle céltalan mászkálást, kujtorgást, lődörgést jelent a szó: kolbászolás.

Most, hogy a szegedi belvárosban bukott le egy illegálisan kolbászt gyártó megélhetési hentes, vajon mit értsünk ezután belvárosi kolbászoláson?
Az az ember érzése, hogy a hatóságok – kolbászolnak. Mielőtt mind megsértődnének, sietek leszögezni: nincs semmi kétségem, hogy mindegyiknek a munkatársai komolyan, feszített tempóban, kemény munkát végeznek. Sorra-rendre leplezik le az illegális élelmiszergyártóktól kezdve a fagyit rosszul tárolókon át a bennünket átverő külföldi munka szervezőkig, pénzintézetekig, az autónkra matricát álmodott reklámcégekig – mindenkit. Minden csalót.

De ahogyan szaporodnak a hatóságok feketelistái és ahogy egyre több közöttük a „döglött", azaz avult, rossz, hatástalan; ahogyan gyarapodik az államkassza a behajtott büntetésektől és ahogy gyarapodik a behajt(hat)atlan tételek listája; ahogyan egyre sűrűbben követik egymást a különféle hatóságok médiában visszhangzó leleplezései – úgy romlik az ember biztonságérzete. Az az érzetünk támad, hogy itt – mindezen dolgok dacára – egyre többféle átverő ember terem és ver át bennünket nap mint nap.

Miért van ez így? A kolbászolás miatt.

Az ellenőrzésekre és a büntetések kirovására jogosult hatóságok máig egymástól totál elszigetelten működnek, ezért sokkal kevésbé hatékonyan, mint lehetne, ha együtt működnének. Laikus példa következik: elmegy a fogyasztóvédő a lacikonyhába és megbírságolja a tulajdonost, mert az két dekával kevesebb húsból csinálta a fasírtot, mint az előírás. Erre szól a fogyasztóvédő jogosítványa. Közben látja ugyan, hogy zöldre állott húsból készül a két dekával soványabb fasírt, de tehetetlen. Az már az élelmiszer-ellenőr felségterülete. Azt is észleli, hogy retkes kézzel nyúlnak a két dekával kevesebb fasírthúshoz, de ez ellen csak a tisztiorvosi szolgálat emelhet szót.

Észleli továbbá, hogy a fogyatékos fasírtgyártó nem ad számlát a kuncsaftnak, csakhogy nincs a közelben adóellenőr, aki jogosult lenne intézkedni.

Legyen elég ennyi. Az egyenként, a maguk frontján hatékonynak tetsző hatóságok mindaddig megelégszenek a saját „sikereikkel", addig ontják az öncélú, mert hatástalan büntetéseket, amíg – ez a dolguk. A törvények kényszerítik őket kolbászolásra.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Két százalék fogyasztható!

"Ha a bírságoknak nincs visszatartó ereje, talán érdemes lenne megosztania a fogyasztókkal minden… Tovább olvasom