Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

Körtemuzsika-projekt

"A Tárki tanulmányában az a kor legtalálóbb látlelete, ahogyan kiszámolható, egy szülő milyen versenyképességi kiesést szenved el a gyermeknevelés következtében. Ha majd egyszer a gyermekfogyás komoly programra ösztönöz egy kormányt, ezt a mutatót kellene először szemügyre vennie."
Hogy valami vigasztalóval kezdjük, gondoljunk bele Móra Márton foltozószűcsmester és Juhász Anna kenyérsütőnő életébe a huszadik század fordulóján, s tegyük fel nekik is kérdésünket: mennyibe kerül egy gyerek felnevelése? A „gazdagszívű szegény szűcs", aki „tömérdek gonddal-bajjal nevelte fel kis családját" alighanem értetlenkedne, tán visszakérdezne, hogy nem amiatt fizet-e meg az ember, sokkal súlyosabban, mint holmi pénzzel, ha nem születik meg a gyermek? És ha Móra Ferenc gyermekkori történeteire jól figyeltünk, tudjuk, hogy egy igazságtalan korban is van, ami a szegényt gazdagabbá tudja tenni a tehetősnél. Talán éppen a gyerek.

Ebben a mostani egyenlő és igazságos korban azonban valahogy sokkal kiszámolhatóbb ára lett a gyereknevelésnek. A Tárki kutatóintézet komoly társadalomelméleti alapon nyugvó tanulmánya és lapunk praktikus számolgatása is arra jutott, hogy egy, a gyermekét a diplomáig segítő családnak 15-20 millió forintjába kerül az ifjú felnevelése és az, hogy tudása megfeleljen a kor követelményeinek. A mi mai Móra Mártonunk és Juhász Annánk már az életen át tartó képzésre, a munkavállalói mobilitásra és a teljesítménykényszerre cserélné fel egyszerű, tömérdek bajjal járó életét.

A mi Móra Ferencünknek úgy kellene már iskolát választania is, hogy a versenyképes tudásról le ne maradjon, s mindez persze már az általános iskolában különórákat jelentene. Nyelvtudásához nem lenne elég szorgalmas önképzése, mert az nem elég hatékony, hanem órákat kellene vennie, a külföldi tanulás és a menedzserszemléletet nyújtó gyakornoki pályázat nélkül pedig mi is lenne belőle: holmi hírlapíró és múzeumi tisztviselő egy vidéki városban. A petróleumos padlós iskola a múlté, ahogyan a nemzet napszámosai is a tévével versenyezve nevelnek, s talán a mi Horváth tisztelendő urunk sem új Pázmány Pétert akarna már faragni a tízéves gyerekből, hanem tán Bajnai Gordont, hogy a találgatásnak ennél ingoványosabb részére már ne tévedjünk.

A Tárki tanulmányában az a kor legtalálóbb látlelete, ahogyan kiszámolható, egy szülő milyen versenyképességi kiesést szenved el a gyermeknevelés következtében. Ha majd egyszer a gyermekfogyás komoly programra ösztönöz egy kormányt, ezt a mutatót kellene először szemügyre vennie. Egyszer talán a környezetvédelemben már megszokott „fenntartható fejlődés" fogalmát is bevezetik a családpolitikában. Azt a programot majd Móra után, de a kor szellemében bízvást lehetne nevezni Körtemuzsika-projektnek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Űrmagyar

"Mert ismét magyar kering az űrben, még ha Charles-nak is szólítják a mi amerikás Simonyi… Tovább olvasom