Délmagyar logó

2018. 11. 16. péntek - Ödön 2°C | 11°C Még több cikk.

Lebegők

JEGYZET - ˝Igazán elvihetnének egy nehéz munkanap közepén, sóhajtottunk.˝
Nem titkolhatjuk tovább: repülő objektumok látogatták meg tegnap szerkesztőségünket. Méltóságteljesen lebegtek el az épület mellett, alacsonyan, szépen, lassan. Nem akartak tőlünk semmit, nem kellett nekik sem a lelkünk, sem a nyomdagépek. Csak lebegtek a lemenő nap fényében, és nem kellett őket azonosítani sem, mert látszott rajtuk, micsodák. Egyébként tudják, hogy ha egy óvodás a szegedi repülőnapok ideje alatt jéggömböt kiált, az nem azért van, mert belebolondult a közismert Jégvarázs című rajzfilmbe, hanem azért, mert még nem tudja kimondani az „l" betűt?

A lufikat mindenki szereti – a mondat leginkább Stephen King horrorbohócától lehet ismerős, de most már abbahagyjuk a filmes párhuzamokat. Inkább elmélkedünk arról, miért érezzük mi, felnőttek is úgy magunkat, ha feltűnik egy hőlégballon az égen, mintha megkaptuk volna azt a nagy, színes, héliummal töltött lufit a búcsúban, amit anno kinéztünk magunknak? Két napja kapjuk olvasóink fotóit a város legkülönbözőbb pontjain felbukkanó léggömbökről: ülnek a Dóm tetején, beereszkednek a kéménybe – na jó, csak úgy látszott a képen, messziről –, leszállnak egy random sándorfalvi utcán. Mint a mesében.

Ha az égen tűnik fel valami érdekes, az mindig nagy port ver fel. Ufót kiáltanak, ármányt, ellenséges repülőt, dögvészt, sáskajárást. Ezekre az objektumokra viszont szívesen felkéretőztünk volna, nem félve, hogy meg sem állnak velünk az űrig, és úgy járunk, mint a jól ismert rockzenekar jól ismert énekese. Igazán elvihetnének egy nehéz munkanap közepén, sóhajtottunk tegnap: de mi maradtunk, a ballonok meg ellebegtek a naplementében.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem térkép a táj

"Tessék lebontani, odébb húzni, kivágni." Tovább olvasom