Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Minden ötödik

"Hol itt a lé? Nincs a lé sehol, a hús friss, ha fagyasztott lenne, már saját levében ázna – magyarázzák a bizonyítványt a hentesek az értetlenkedő vevőknek."
Hol itt a lé? Nincs a lé sehol, a hús friss, ha fagyasztott lenne, már saját levében ázna – magyarázzák a bizonyítványt a hentesek az értetlenkedő vevőknek. Az emberekre ugyanis hatnak a sztereotípiák: minden kereskedő gazember – közülük is a multik a legnagyobbak –, egyetlen cél vezérli őket, hogy becsapják a vevőt, drágán akarják az olcsó, fagyasztott húst rásózni a vásárlókra, a nagyobb haszon reményében. Holott bőven terem a hazai sertés is, aminek a külföldinél sokkal jobb a minősége.

A kereskedő hiába magyarázza a bizonyítványt, hogy csak magyar húst árul, külföldit nem. Több hónapja lefagyasztottat meg pláne nem. Amíg arra nincs ráírva – mint a szőlőre vagy a paradicsomra –, hogy honnan érkezett, a magyar vevő nem hiszi el. Ugyanakkor ő maga lepődne meg a legjobban, ha nemcsak magyar áru lenne az üzletekben, hanem mondjuk szlovák is, és az egyik darab sertéscombnál hatszáz, a másiknál ezer forintos kilónkénti árat tüntetnének fel, mivel drága itthon a takarmány. Majd azt mondanák: tessék, kérem szépen, választani! A magyar vevő ugyanis a „legárérzékenyebb" Európában – erről szólnak a különböző felmérések is –, ritkán pakolja a kosarába a drágább, ám hazainak feltüntetett élelmiszert.

Most viszont nem ez a helyzet, minden üzletben – elvben – csak a jó minőségű és friss hazai húst vásárolhatjuk meg. De akkor hol landol vajon a külföldről származó disznó? Hiszen minden ötödik, Magyarországon eladott sertés az országhatáron kívülről érkezik. Feltehetően ez az élő, vagy már levágott állapotában beérkező hús landol a feldolgozóknál, azoknál a cégeknél, amelyek a fogyasztókhoz hasonlóan szintén árérzékenyek: nem mindegy, mennyiért szerzik be azt a tömegárut, amelyet egy másik tömegáru előállításához használnak fel, és amellyel árban is, minőségben is versenyezniük kell a határok nélküli Európa piacain. Így függ össze minden, mindennel, a hazai termelők kárára.

A sertéstartó pedig eközben csak néz: kapott egy féléves laufot a kormánytól az átmeneti válság kezelésére, aztán abban bízhat, hogy olcsóbb lesz a kukorica – és az ő sertése is.

Olvasóink írták

  • 2. holly 2007. november 28. 03:54
    „én is rákérdeztem volna.
    az ujságíró nem azért kapja a fizetést h rákérdezzen. neki elég kitőlteni a hasábot valamivel.
    lásd a tv riportert:
    csak a műsoridő vége érdekli...!
    akármilyen fontos lenne a nézőnek és a riportalanynak a téma kibeszélése...
    a vége az lesz, h belevág...sajnos az idő lejár..:(((
    pedig volna mit beszélni, de az nem érdekes.
    az ujságban is 3x elolvashatod az elejét...mire megtudsz valamit.”
  • 1. .suhym. 2007. november 27. 10:19
    „Ha az élősertés felvásárlási ára 260-280.-Ft/kg (az önköltség 350.-Ft/kg körüli), hogyan lehet a magyar s.comb ára a cikk szerint a boltban 1.000.-Ft/kg, a szlováké pedig 600.-Ft/kg?
    Én csak rákérdeztem volna.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Reményfoci

"Kezdhetném persze egy kis jajongással. Hogy azt mondja: a magyar foci jószerivel semmit sem… Tovább olvasom