Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 21°C Még több cikk.

Nyári gyerek

JEGYZET - "Nincs apa, nincs nagyszülő, pénz pedig pláne nincs a több tízezres táborokra."
Fura dolog ez a vakáció: amíg diákok vagyunk, örülünk neki, szülőként viszont már jeges rémülettel tölti el az embert a közeledése is. Tizenegy hét. Két és fél hónap. Rengeteg idő, amit komolyan meg kell szervezni. A gyerek ugyanis nem lehet felügyelet nélkül.

Ideális családmodellel és életkörülményekkel számolva talán még meg is oldható a dolog: apa és anya szabadságai kitesznek egy hónapot. Mindkettőjük szülei is ugyanennyit vállalnak – két hónap kipipálva. Marad két hét, amit pedig klassz táborokban tölthet el a gyerek, ahol sportol, tanul, netán hobbijának hódol.

Jól hangzik, nemdebár? Kár, hogy az ilyen család ritka, mint a fehér holló, ráadásul ha így szervezik a nyarat, jó eséllyel még ők is széthullanak. Mert akárhogy is nézzük, soha nincsenek együtt. De maradjunk abban, hogy keveseknek adatik meg, hogy ez legyen a legnagyobb gondjuk. Mert nincs apa, nincs nagyszülő, pénz pedig pláne nincs a több tízezres táborokra. Van viszont a fejfájás: hová tegyék a gyereket, aki a forró panelben vágyakozva beszél strandról, Balatonról, meg arról a jó kis programról, amelyen a Kira meg a Zsuzsi is ott lesz, és „nem is kerül sokba".

Kulcsos gyerek. Egyfajta megbélyegzés ez. A játszótéren kallódó fiatalokra mondjuk megvetően, mintha ők tehetnének arról, hogy ott kell lógniuk egész nap. Régen a szülők szegénységi bizonyítványa volt, ha kicsapták „legelni" a kölyköt, mert egyszerűbbnek tartották, mint leülni vele játszani, netán beszélgetni. Ma már a szülők a pénzt hajszolják. Dolgoznak reggeltől estig – nyáron például azért, hogy legalább egy táborba eljusson a gyerek. Egy fizetésből tizenezreket lehetetlenség kigazdálkodni, hát vállalnak második-harmadik munkát. És ha nincs más, hát akasztanak egy kulcsot a gyerek nyakába, megmutatják, a hűtő melyik polcán van a doboz, amelyet megmikrózhat délben, majd nehéz szívvel elindulnak reggel.

Szomorú, hogy a nyár a kulcsos gyerekek évszaka lett. De a hibát nem feltétlenül csak a szülőkben kell keresni.

Olvasóink írták

  • 8. tucat 2013. június 22. 19:34
    „Kedves Polgár (aki nyilván csak a nevében "anti)!

    Egy pusztai áramszünet szabadságharcos diadalt aratott az elkészült válaszom felett, éppen az elküldés előtti pillanatban. Nem is baj, mert szokás szerint hosszú volt, ám Önnek elég lesz ennyit mondanom: a válaszát olvasva meglepődtem kissé, mert nem számítottam a gondolataim megértésére senki részéről, inkább csak azonnali, dühödt felkoncolást vártam. Ez talán azért is maradt el - majdnem teljesen -, mert a magvasabb gondolatokat görgető, mélyebb összefüggésekért alámerülő újságírói jegyzeteket sokkal kevesebben silabizálják, mint az "elment - meglőtte - hazavitte - megfőzte - megerőszakolta - megölte - kibelezte - felnégyelte - kerék alá tette, onnan is kivette..." témájú, egyre szélesebb választékú, hétköznapi horrortudósításokat, amelyek az adrenalinszomjúság ősi szükségleteit képesek kielégíteni, gyakran nem is csak virtuálisan, gondoskodván a populáris híranyag bőséges utánpótlásáról is.

    Magam még itt gyötrődöm, bűnhődve múltat s jövendőt, amelyről azonban régóta tudom, hogy nem volt az enyém sosem, így hát, majd´ sorstalanul sodródom a jelenben tovább a sűrű, szennyes áradattal, örülve még, ha néha a fény-járta felszín közelében egy-egy szippantásnyi levegőhöz jutok. Talán a szerencsés genomom okán nem tudok teljesen a borúlátás spiráljába tekeredni. Ez is nagy áldása az ősrobbanásnak, igyekszem is megbecsülni.

    Köszönöm az értő válaszát, annak is örvendve, hogy e nyelven írta, és én is ezt használva közlekedhettem Önnel! Talán, mert gyűlölni is csak azt lehet, akit, vagy amit a lelke mélyén szenvedéllyel szeret, vagy szeretett az ember, s amely az érző lélek korpuszán épp a rideg közönyével üt elfekélyesedő, mély sebet...

    Mindenből a legjobbat kívánom Önnek, immár az új hazájában, ha volt régi egyáltalán!
    Meg, persze, szegény, szerencsétlen, önmagát kaszaboló Fél-Ázsiámnak is...”
  • 7. csonakos 2013. június 22. 14:11
    „3. theseus 2013.06.22. 09:45
    Igen! Egyet értünk! Van megoldás akár a szomszéd néni vagy bácsi személyében! Jól gondolod, a mi fölkaroltjaink is vagy árvák, vagy mint a pótunoka félárva. Ők sokkal több szeretetet igényelnek és nekik nagyon hiányzik a szülői a nagylányesetében a kislánynál a nagyszülő apai szeretet. Én is a csonka családokra gondolok és ebbe a képbe belefér a nagymama akinek nincs vagy soha nem lehetett saját unokája. A gyerekei messzi idgenbe, elérhetetlen távolságba menekültek itthonról. Biztos egzisztenciát keresvén a világban.”
  • 6. csonakos 2013. június 22. 14:05
    „Tisztelt antipolgár!
    Maradjunk abban, hogy a netiket szerint nyugodtan tegeződhetünk, korra és nemre való tekintet nélkül. Mondom ezt én aki csak magázhatta a szüleit míg az unokák tegezték őket. Apósom, anyósom máig magázom pedig már van egy két őszhajszálközt bujkáló szines is.
    Éretem és elfogadom az érvelést, ez az állam dolga lenne az adóforintokból! Azt is értem talán kevesebb a pótnyagyszülőségre vágyó és ez nem jellemző. Azt a szeretetet amit az elmúlt hét évben kaptunk pótunokázás közben nem lehet elmondani! Annyi közös élmény, a kirándulások, múzeumlátogatások, tárlatlátogatások, strandolás, szülinapok! Ezt ha venném nem tudnám forintosítani! A betegágyamhoz eljött és elhozta a Virágvasárnapi barkát ez a kis pótunoka erőt adva a család mellett, igen fontos vagy nekem is! Ezt nem lehet csak átélni! Tudom, elfogult vagyok de mi a feleségemmel egy kis falusi lánynak adunk oyan hátteret amit a sajátjogú élő nagyszülők nem tudnak nyújtani. Természetesen ismerjük és néha találkozunk is velük egy egy közös ebéden, vacsorán.
    Fogy az időnk! Amikor az ember hatvanéven túl jár akkor igényli még ezt a szeretet adást! Ha jól belegondolok, ha most bejelentenék a fiamék, unoka lesz mire tudnék vele foglakozni úgy járnék mint ennek a kis pótunokának a nagyszülei akik már hetvnen túl vannak! Késői gyerek!
    Az egyházak táborztatásáról meg azért írok mert azok a napok programokkal, kalandokkal teliek! Ragyognak a gyerekek! Ez jó! Kis közösségek, csoportok születnek és ez ma hiánycikk! Itt megtanulhatják az összetartozást a gyerekek. Nagyon szép hétvégét!”
  • 5. antipolgar 2013. június 22. 12:52
    „Kedves 2. tucat!

    Erdeklodessel olvasom a hozzaszolasait. Ezekbol egy joszandeku, a hazajat, identitasat szereto ember rajzolodik ki a szamomra. Tetszik a (neha egy kicsit talan dagalyos) nyelvezete, de a mondanivalo a lenyeg - es az talalo!
    Nyilvan Onnek is kiderult a lelki es vilaglatasbeli rokonsagunk - ezert is olyan a hangulata es vegso eredoje a hozzaszolasainknak.
    A mostani hozzaszolasa - ha mondhatom ezt - az esszenciaja mindannak, amirol egy ideje mindketten beszelunk.
    Ha mas szavakkal is, de lenyegeben ugyanezt szoktam irni a korabbi hozzaszolasaim soran. Magam is ugy erzem, hogy ez a mai (kb. 1848-tol szamitott, de tulajdonkeppen Mohacs utanrol eredeztetheto) magyarsag megerett mindarra, amirol On irt.
    Ezekert a ossznemzeti "jellem hibakert", arulasokert, becstelen es elvtelen magan alkukert hataroztam el annak idejen, hogy elhagyom az orszagot. Nem lattam es most meg annyira sem latok semmi remenyt arra, hogy valami is valtozzon. Leirtak ezt mar sokan, peldaul Kertesz Akos is, meg is kapta erte a magaet. Hazaarulo, ahogy valoszinuleg en is - mert megmerte fogalmazni azt, ami igaz. Jellemzo, hogy O sem Magyarorszagon el mar.
    Eltelt immar 60 evem alatt sehol sem lattam annyira a valosagtol, tortenelmi es politikai realitasoktol elrugaszkodott mentalitast, mint a magyar. Hiszen mar nemzeti Himnuszunkbol is az derul ki, hogy mar azt is megbunhodtuk, amit majd csak a jovendoben kovetunk el. Hazug, onbecsapo es - nagyon magyar felfogas.
    Mert ugyebar mi magyarok nem tettunk semmi rosszat a tortenelem folyaman, mindig a jo oldalon altunk, csak a nemzetkozi toke, idegen hatalmak, nemzetisegek, zsidok, kommunistak, szabad komuvesek, ciganyok, <moderálva>, stb. szovetkeztek es szovetkeznek ellenunkre.
    Ez az allitolagos szabadsag es szabadsagharc (ami elol jottem el) is mirol szol? A multunk egy negy-otven evnyi szakasza az nincs, nem volt, az tulajdonkeppen egy tortenelmi interregnum. Ezert az utcakat (ez a fontos manapsag) is at kell nevezni, a tortenelem konyveket at kell irni aszerint, ahogy az "ujkori" isteneknek megfelel. Aki ezt vitatja, az hazaarulo, nem magyar (lam, mar On is megkapta eleg hamar), hulye, stb. En meg azt mondom, hogy az a hazaarulo, aki arkot as, hazudik, korrumpal. De az is az, aki birkamod hallgat, (s bar tudja, hogy mindez, ami van, csak porhintes, csalas es mocsok), mert szogalelke azt hiteti el vele, hogy neki szemely szerint meg "osszejohet". Azt hiszik sokan, ha most meg ebben-abban meghajlitjuk a gerincunket es behodolunk, az majd mar eleg lesz. A tortenelembol (is) tudjuk, hogy a cezaromanianak soha semmi nem eleg, mindig lesz valami mas, amit meg le kell nyelni.
    Sokszor leirtam mar, hogy az a nep, amelyik ennyire butan kijatszhato egymas ellen, raadasul gyava is, az nem is erdemel mast, csak amit kap. Vegso soron a nep es a politukus magara talal.

    Sokszor gondolkodom magam is azon, hogy egyaltalan erdemes-e barmit is irni-mondani. Azt hiszem, hogy Onnek igaza van abban, hogy nem nagyon. A hivatasos hozzaszolok is csak errol gyoznek meg. Ha megis megszolalok, az csak a sajat embersegem, demokraciaba vetett hitem vedelme, es nem annak a remenye, hogy barmi is valtozhat Magyarorszagon.
    Ugyanakkor buszkeseggel es halaval gondolok arra az orszagra, amely befogadott, es ahol (ha nem is mindenben es tokeletesen) a DEMOKRACIA megtalalhato.
    Udvozlom megegyszer az oszinte es szivbol jovo hozzaszolasert.”
  • 4. antipolgar 2013. június 22. 10:03
    „Tisztelt 1. csonakos!
    Tisztelem Ont. Altalaban egyetertek a hozzaszolasaival, ezeken keresztul szimpatikusnak es demokratikusnak ismertem meg a vilaglatasat. A mostani hozzaszolasaval azonban - elfogadva es feltetelezve a joindulatat - nem ertek egyet. Az On egyebkent tiszteletre melto "potunokai" gyakorlata nem altalanos. Ennek kulonbozo okai vannak: van, aki - bar anyagilag megtehetne - nem kivan mar gyermekekkel "bibelodni", nekik eleg volt mar valamikor a sajatokkal. Nem bun ez, egyszeruen eleg volt. Masok eleve nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy "idegen" gyerekeken segitsenek - eleg sajat magukat fenntartani. Megint masok (magamat is ide sorolom) pedig azt mondjak, hogy a befizetett adoinkbol illene valamit vissza is kapni az allamtol. Peldaul a gyerekeink nyari felugyeletenek legalabb reszbeni koltsegeit. A nemzet jovoje szempontjabol ez fontosabb lenne, mint peldaul "lekvarzsibbaszto" falusi (bar politikai szempontbol "jo" helyen levo) focicsapatoknak stadiont epiteni.
    A gyerekek nyari felugyelete-ellatasa az oktatas resze es mint ilyen az allam altal ellatando - vagy direkt modon, vagy ugy, hogy a szuloket olyan helyzetbe hozva, hogy ki tudjak fizetni a taborok koltsegeit.
    Kulonosen egy olyan Magyarorszagon, ahol az idok szellemevel szembemenve allami kozpontositas (es politikailag "megbizhato" csokosok kozotti ujraelosztas) folyik.
    Nem az egyhazak, vagy vallasos egyenek szemelyes segito keszsegenek a kompetenciaja es feladata ez - megegyszer hangsulyozva, hogy tisztelem az eziranyu igyekezetet.
    Meg kell nezni, hogy mas orszagokban (es nem Mongoliara, vagy Turkmenisztanra gondolok) hogy csinaljak ezt, egyaltalan mit tesz az allam a gyakorlatban (es nem a kommunikacio szintjen) azert, hogy az alap feladatait, ugymint egeszsegugy, oktatas, ifjusagvedelem, foglalkoztatas, kornyezetvedelem, nyugdij, stb. ellassa.”
  • 3. theseus 2013. június 22. 09:45
    „2. tucat 2013.06.21. 22:30

    Te nem vagy magyar? Vagy magadat is megveted?

    A cikk összességében elég jó, de az első kommentelőnek is igaza van, hogy a problémákra megoldást kell keresni, elsősorban a családon és ismerősökön keresztül - nem csak "jeges rémületet" érezni a vakáció közeledtével.

    "Nincs apa, nincs nagyszülő..." Ez is sok esetben igaz - vagy ha van, akkor sem mindig ér rá a gyerekekre vigyázni.
    Viszont ha a csonka családokról akart írni a szerző - ami tényleg súlyos probléma -, ott a hibát elsősorban (többnyire) mégis csak a szülőkben kell keresni - hiszen ez az ő döntésük, felelősségük (vagy felelőtlenségük - kivéve persze, ha özvegyekről van szó).”
  • 2. tucat 2013. június 21. 22:30
    „Nincs sok mondanivalóm már.
    Odáig jutottam, hogy mélységes megvetést, de legkevesebb is jéghideg közönyt érzek majd´ mindennel és mindenkivel szemben, ami és aki magyar, beleértve a ma született, pöttyös seggű fél-ázsiait és az aggastyánt is, sőt olykor már a nyelv hangzása, vagy az írott formájának a látványa is bőszít, igaz, a tartalom és a stílus azért még képes árnyalni a távolító érzelmeimet.
    A magyarnál álszentebb, önmagát is mesterien átverő, hamisabb, züllöttebb társadalommal még nem találkoztam kerek e világon. Pusztító polgárháborúba, nemzeti, törzsi, vallási konfrontációba torkolló erőszakkal telítettebbel igen, de a nyíltan, világosan áradó, mégoly véres erőszak is tisztességesebb, mint a gyomorforgatóan gyáva, körmönfont hazugságok végeláthatatlan áradata, amelyben ez a nép dagonyázik, egyre mélyebbre alámerülve a zavaros árban, melyet maga duzzaszt folyvást, rendületlenül. Így hát semmi meglepő sincs abban, hogy az - eddig - valóban demokratikus választások alkalmával elmeháborodott országgyűlést választ a legszemérmetlenebbül csörtető tagjai közül, a saját soraiból, idióta kormányokat emel a feje fölé, s gyáva megalkuvással szolgálja őket akkor is, ha azok tök hülyének nézik, mindenéből kiforgatják, fő helyen említve az emberi méltóságát, s mégis, gyáván szorongva táplálják e közhatalmakat, mint sérthetetlen, mindenható erőt, folyton helyezkedve abbéli reményükben, hogy a megválasztott hatalom árnyékában ki-ki jobban élhessen, mint más "ki-kik" Azon sem kellene háborogni, hogy a zemberek legkevesebb harmada elképesztő kilátások közepette vergődik, sokan oly mélységes szegénységben, amilyenről csak a fogyatkozó létszámú, öreg sámánok tudnak még zavarosan beszámolni. Ez már mélyebb állapot, mint a "tisztes" szegénység, amely épp attól "tisztes", hogy léteznek a változás, a felemelkedés tisztes perspektívái. Ebben már nem látszanak ilyenek, a többség számára semmiképp. A többség szent akaratából és elképesztően gyáva, meghunyászkodó egyetértésével. Mert vétkesek közt cinkos, aki néma, s ha ez még kicsit demokrácia, akkor nincs egyetlen, élő kivétel se, legfeljebb a a bűnlajstrom hosszában: a ma születettnek, a bűnben fogantatástól eltekintve, egyetlen vétke sincs. Holnap már lesz neki is, amint keményen, kétóránként kezdi üvöltve követelni a jussát, pár hónap múltán pedig visszafordíthatatlanul és végérvényesen magyar is lesz, mert az élete első ingerei anatómiailag és neurobiológiailag is ekként strukturálják a hardverét, törölhetetlenül.
    S lám, az egyetlen hozzászóló máris a saját kegyeltjeinek a fényezésébe kezd, melegen és kissé ingerült értetlenkedéssel ajánlva a katolikus tesókat, magasztalva az egyház, egekbe nyúló, szeretetkoszorús érdemeit.
    Én meg azt mondom, nincs, nem lehet és ne is legyen ingyen ebéd! Se ingyen tábor, se ingyen egészség, se ingyen oktatás, se ingyen semmi! Gyereknek se! Mi kell ehhez? Lényegében semmi egyéb, mint őszinte és kíméletlen önkritika, amely feltárja a szőnyeg alatt sokasodó, bűzlő mocskainkat, és amelynek olyan nagytakarítás az eredménye, amely kíméletlen a kosszal, de megóvja az értékeket. Állítólag a Zember a legfőbb értéke e brancsnak, de ebben hazudik önmagának a legnagyobbat. A katolikus tesók, szövevényesen zavaros, felsőbbrendű ideológiai támogatásával eltávolodva önmaga autentikus valóságától.

    Hogy megjelenik-e ez, nem tudom, nem is érdekel. Ha nem, akkor beteszem a többi, elsinkófált bejegyzés sorába. Ha igen, akkor pedig ahhoz viszonyulok mínusz 273,15 Celsius fokra hűtött közönnyel, hogy bárki gondol-e erről valamit, s ha igen, mit. Nem érdekel. A kulcsos, bitangoló gyerek és az éhező otthontalan sorsa sem. Már köztük sincs ártatlan egy se: mind menthetetlenül "magyar", a többi magyar áldozataként, hosszabb-rövidebb ideig, esetleg végérvényesen ártalmatlanítva, legyőzve, megbélyegezve, a saját sors fenyegető víziójától megrettenvén félrerúgva, olykor meglincselve, megölve is. Ezt sem magyarázom. Ha érti valaki rendben - őt kissé sajnálom még -, ha nem, nekem úgy is jó.

    Jó éjt, Magyarország! Csatázz csak egyre véresebben magaddal, forgasd ki magad mindenedből, semmizd ki végleg magad, szegény, volt hazám! Nem "Jézus" hagy el, hanem te őt - és magadat -, csak nem érted, és fel is háborodsz a szemtelen merészségemen. Legyen meg a te álszent akaratod, tedd, ha jól esik, nem érdekel!”
  • 1. csonakos 2013. június 21. 11:25
    „Nem egészen így van! Egy kicsit több utánajárással könnyen kideríthető lett volna, hogy az egyházközségekben is lesz nyári táboroztatás a rászorulóknak ingyenesen az adakozó katolikus testvérek jóvoltából! A többi egyháznál is biztos így lesz! Aztán a másik megoldás, a "pótunoka" intézménye! Sokan vagyunk úgy, hogy gyerekeink egyelőre nem akarnak gyereket vállalni de az időnk fogy! Megismerni az érzést amit egy unoka nyújt! Igen! Nálunk már hét éve van pótunoka és van fogadott leánykánk is aki árvaságra jutott testvéreivel együtt két év alatt. Szóval létezik megoldás! Nekünk is program és a szigort is lehet a most végzős potunokával szemben gyakorolni a nyári matek fölzárkóztatással a középiskola előtt. Ugye, lehet ezt másként is és tudom sok pótnagymama, pótnagyapa van aki csak egy pótunokára vágyik míg igazi nem lesz!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szemfényvesztők

"Mi az üzletláncok trükközése a politika szemfényvesztéséhez képest!" Tovább olvasom