Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Nyugtalanul

JEGYZET - "Bármelyik pontjához érnek a nyugdíjrendszernek, felhördül egy csoport."
Barátnők. Ugyanabban az évben születtek. Ugyanannál a cégnél dolgozták végig legszebb éveiket. Mindketten szültek két-két gyereket. Beletörődtek már: jóval anyáik 55 éves nyugdíjkorhatárán túl vonulhatnak ki a munka mezejéről. Most mégis összekaptak – a nyugdíj miatt. Pontosabban amiatt, hogy egyikük előbb mehet nyugdíjba, mint a másikuk, csak azért, mert szakmunkásképzőbe járt, dolgozott kicsit, aztán meg folytatta a tanulást. Neki azok az évek nyugdíjat fialnak. Míg a másik asszony egyetemi éveit nem számítják be a nyugdíjba. A különbség felfedezése megsebezte a barátságot.

Kibékíthetetlen lesz az ellentét az addig nyugodt hangon társalgók között, amikor a férfiak és a nők nyugdíjkorhatára és járandósága közti különbséget köbözik. Arról se szokás higgadtan beszélgetni, hogy a gyermektelen párok öregkori járandóságát valójában ki termeli. A dilemmák és egyenlőtlenségek sora folytatható.

Nyugtalanság hullámzik végig a szépkorúsághoz közelítő korosztályokon minden újabb és újabb módosítás hírére. Mert bármelyik pontjához érnek a nyugdíjrendszernek, felhördül egy csoport: ha az egyiket előnyhöz juttatják, hátrányt szenved a másik. Pedig ha nem változtatnak a nyugdíjrendszeren, felborul.

A gyerekvállalás elismertetése és értéke körül folyik a vita. Nem mindegy, hogy a nyugdíj összegében 1–2 vagy 15–20 százalékot „ér" egy gyerek felnevelése. Jó társasági vitatéma lesz ez is! A szakértők négyféle véleménye közül az egyik a családot helyezi középpontba. Nem új az ötlet, nagyszüleink és azok nagyszüleinek modellje ez: valamiféle távoli nyugdíjban reménykedés helyett sok gyerek nemzése és szülése, hogy közülük legalább egy majd gyámolítsa a szülőket.

Mit szólnak ehhez a fiatalok? A világhálón juttatták el hozzám a párbeszédet. „Én a te korodban már dolgoztam!" – mondja a nagymama. Mire a kis unoka: „Én a te korodban még dolgozni kényszerülök!"

Olvasóink írták

  • 6. czindi 2012. július 09. 09:59
    „Senki nem beszél a "sok gyereket csinálókról", ráadásul tudjuk, hogy ez egy megélhetési szaporulat. ( sajna a többsége csak annyit is ér...) Ezek az emberek öregkorukra is jó nyugdíjat fognak kapni, holott val. életükben két napot sem dolgoztak, legfeljebb közmunkában ( ami, szintén tudjuk, annyit is ért)!?
    Már megint egy bizonyos csoportot hozunk előnyös helyzetbe? Ha ezt érti valaki, magyarázza el nekem...”
  • 5. abri47 2012. július 08. 13:43
    „Furcsa, hogy nálunk semmi sem tud jól működni. Azt mondják a magánnyugdíj pénztárak nem tudták az elvárható hozamot elérni, miközben óriási mértékben növelte az államadósságot. Mert a kieső nyugdíj befizetéseket pótolni kellett.
    Annak idején én kötöttem ilyen szerződéseket, és nekünk a képzésen azt mondták, hogy nyugaton ez már működik. Az elérési biztosításokból járnak a németek, osztrákok télen a pl. Riviérára. A magánnyugdíjé lesz a jövő, mert örökölhető, mindenki tudhatja a számlája összegét, és még adókedvezmény is jár rá. A háború után pedig lakáskassza szerződéseket kötöttek, és abból építették ujjá a házaikat. Eltelt azóta legalább 15 év, és nem látom a lelkesedést az emberekben az előtakarékosságra. Viszont iszonyú mennyiségű adósságot bevállalva fogtak bele nagy dolgokba üres zsebbel.
    Azokért a leendő nyugdíjasokért pedig aggódhatunk akik az elmúlt 20 évben alig dolgoztak bejelentve csak pár évet. Ha leesnek a lábukról akkor miből fognak megélni?”
  • 4. kokorcsin 2012. július 08. 12:26
    „Azt hiszem sokan vannak, akikre vonatkozik, mind a két idézet. "Én a te korodban már dolgoztam" és a másik - Én a te korodban még dolgozni kényszerülök. Az ötvenes évek falusi, tanyasi gyerekei már gyerekként dolgoztak otthon a háztájiban, meg a TSZ-ben a nyári szünetben, nem éppen könnyű fizikai munkát. Nem nagyon volt játék, meg szórakozás. Utána végig gürcölték az életüket a munkahelyeken, meg otthon, felépítették a házat, iskoláztatták a gyerekeket, utána jött a rendszerváltás, a munkanélküliség, meg a két évenkénti nyugdíjkorhatár emelés és ki tudja mikor lesz majd nyugdíjuk, és mennyi, abból megélni nem fognak, pedig befizették a sok járulékot, közben már az egészségük oda lett. Szerencséjük van azoknak, akik 1952-ig születtek, a többieknek elég kilátástalan a helyzetük. Azt nem várhatja senki, hogy majd a gyerekek eltartják, mert jó, ha saját magukat el tudják tartani. Az viszont dicsérendő lenne, ha díjaznák azt, aki taníttatta a gyerekeit, mert nem mindegy, hogy 17 vagy 27 éves koráig kell egy gyereket eltartani, és taníttatni. Ahhoz bizony nagyon sokat kell dolgozni, és sok mindenről lemondani. Nyilván kevésbé tud nyugdíjas éveiről gondoskodni az, aki a gyerekeit tovább taníttatja és támogatja. Ezt azért jó lenne figyelembe venni.”
  • 3. macs 2012. július 08. 10:14
    „Nagyon inkorrektnek tartom, hogy most a politika egymásnak uszítja a gyermekeseket és gyermekteleneket. Biztosan sokan vannak, akik tudatosan nem vállaltak gyereket, de nagyon sokan vannak azok is, akik ilyen vagy olyan oknál fogva nem voltak képesek gyereket szülni/nemzeni. Nekik életük nagy tragédiája ez, és most még bűnbakot is kreálnak belőlük, nos ez több, mint kétségbeejtő.
    Igen, komoly probléma a társadalom elöregedése, de ne csináljunk úgy, mintha ez magyar specialitás lenne. Egyébként is volt egy elképzelés, a magánnyugdíjpénztárak rendszere, melynek éppen az volt a célja, hogy az emberek valamilyen szinten tudatosan készüljenek öregkorukra. A megoldás egyszerű, mint a faék. Aktív korban itt gyűlik és kamatozik a befizetések egy része, ami a később a nyugdíjak egyre nagyobb hányadának képezte volna forrását. Az aktívakra így egyre kisebb teher hárult volna. Nos, ezt egy tollvonással szétzúzták, s mivel az intézkedés következményeként a nyugdíjak "előállítását" teljes egészében az aktívakra tolták vissza és ezzel veszélyeztetik a fenntarthatóságot, most kell valaki/valakik, akiket szidni lehet.
    És igaza van Mazsolaszolonek, az emberek nem kis járulékfizetőket akarnak, hanem gyereket!
    És csak megkockáztatom, a magas munkanélküliség miatt pl. nagyon sok embernek nem gyűlik a szolgálati ideje, az alacsony jövedelmek miatt a nyugdíjszámítás alapját képező összeg is, tehát a várható nyugdíj is alacsony lesz. Nem a nyugdíjrendszerrel lesz baj, inkább az fog gondot jelenteni, mi lesz ezekkel az emberekkel, ha már nem lesznek képesek pl. feketén dolgozni?
    És azon gondolkozott valaki, hogy hová fog vezetni a fiatalok elvándorlása?
    Egyébként, jól hangzik arra hivatkozni, hogy a múltban sok gyerek volt, mert ők tartották el az időseket. Csak valamiért eszembe jutott, pl. az óceáni népeknél az öregeket, ha már nem voltak képesek dolgozni, beültették egy csónakba és a hullámokra bízták, másutt felvitték a hegyekbe és sorsukra hagyták őket, vagy olyan barlangokba ültették be, ahol mérges gázok törtek elő. Folytassam?
    Azt meg se merem említeni, hogy bár sok gyerek született, nagy részük meg se érte a felnőttkort. Nem marakodni, inkább gondolkozni és megoldást keresni kellene!”
  • 2. mazsolaszolo 2012. július 07. 19:05
    „"Nem új az ötlet, nagyszüleink és azok nagyszüleinek modellje ez: valamiféle távoli nyugdíjban reménykedés helyett sok gyerek nemzése és szülése, hogy közülük legalább egy majd gyámolítsa a szülőket."

    Nem bizony. Már akkor is lélekrombolóan, eszméletlenül önző volt, amikor még napi "alkalmazásban volt". Tessék csak nyitott szemmel-füllel, de leginkább nyitott lélekkel véigolvasni Móricz Zsigmond megrázó novelláját: Sustorgós-ropogós tafotában.

    Az ember nem azért vállal gyereket, hogy majd az eltartsa, mert ha igen, akkor az nem ember, hanem egy önző dög. Senki sem szabhatja meg a gyerekei életét; senki sem élheti a gyerekei helyett az életüket; senki sem tehet tönkre egyetlen lelket sem - legyen bármilyen társadalmilag megnemesített, kidekorált, álszent címkével ellátva a tette - anélkül, hogy ne tudná: nem szülő, hanem egy önző dög!

    Ha jól nevelte, szeretetben, törődésben, gondozásban részesítve a gyermekeit, akkor élete alkonyán várhatja, hogy egy vagy a többiek is mind ebből majd adnak vissza, ha lesz rá módjuk. Biztosan adnak vissza, hiszen akit szeretettek, az tud szeretni és nem bírja el a lelke, hogy akit szeret, az nélkülözzön. Bármit is nélkülözzön.

    De ha nem jól nevelte, ha csak azért csinálta/szülte, mert neki szüksége lesz majd rá, az mérhetetlenül nagy önzés! Bárki bármiféle szépen hangzó címmel akarná ezt elfedni, akkor is önzés.”
  • 1. macs 2012. július 07. 13:56
    „Kár egy barátságot tönkretenni azzal, hogy összevesznek a nyugdíjba vonulás lehetősége miatt.
    Igazából nem értem miért találták ki ezt a 40 évvel nyugdíjba vonulás lehetőségét. Amikor erről beszéltek, mindenki szolgálati időre gondolt, amiibe pl. beletartoznak az egyetemi évek is, hiszen így próbálták kiegyenlíteni azt, miszerint sokan szakmunkásképző vagy a 8 általános után dolgozni kezdtek, míg mások továbbtanultak. A végén kiderült, hogy nem erről van szó. Azok akik munka mellett szereztek diplomát pl. jól jártak. Ez volt a répacsel. :-D
    Azon is kár összeveszni, hogy ki mennyi nyugdíjat kap, hiszen és most cinikus leszek, mindenki előtt nyitva van a lehetőség, hogy megismerje a nyugdíjakra vonatkozó rendelkezéseket. Van olyan ismerősöm, aki nem igazán bírta ki, hogy ne tegyen megjegyzéseket, amikor arról beszéltünk a cégem mindent bevall és befizet utánam. Ő mindig az adóoptimalizálásra játszott. Most elment nyugdíjba és nagyon nem tetszik, amit kap.
    Tudom sokan kényszerültek olyan helyzetbe, hogy minimálbéren jelentették be és a többit zsebbe kapták, ha kapták. Sokan kényszerültek feketén dolgozni, de ennek a kockázatával számolni kellett volna, persze nyugdíjcélú megtakarításra már nem jutott a pénzből, ami teljesen érthető.És innentől kezdve válik tragikussá a helyzet.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Alátét

"Sokkal nagyobb gyalázatnak tűnt, mint a vörösboros kóla vagy éppen a zacskós feles." Tovább olvasom