Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 12°C Még több cikk.

Plazmagyar

"Akciók, kedvezmények, hitelkonstrukciók erdejében próbáljuk megtalálni a műszaki ketyerék közül a számunkra leginkább megfelelőket."
Most fordulna csak le kéjelgve a székről Mézga Aladár (ki ne emlékezne eme örökbecsű rajzfilmfigurára), az újmagyar nyelv hiteles tolmácsolója. Amikor a hetvenes években a Mézga-sorozat első szériája futott a televízióban, amikor mi, az atom ókor polgárai még úgy véltük, hogy évszázadok is eltelnek majd, mire kialakul egy olyan kommunikáció, amiből egy szót sem értünk. Mint annyi másban, ebben is tévedtünk. Három évtized elég volt ahhoz, hogy fejünket csóválva próbáljunk kiigazodni egy olyan világban, ami jószerével már csak egyetlen szóval őrizte a múltat: bronzvasárnap.

Ha ezen a napon valaki arra vetemedett, hogy különösebb vásárlási szándék nélkül, csak úgy, szemet meresztgetve sétálja körbe a bevásárlóközpontokat, könnyen hihette: Mézgáék masinája a jövőbe repítette. Oda, ahol már csak empéhárom randevúzik az elcédével egy plazma árnyékában, s a nagy szerelmi hevület megfelelő hőfokon tartásához föltétlenül szükségeltetik, hogy a férjnek dzsípíeszt ígérjen a karácsonyfa alá az asszony, ő viszont nótbukot kapjon, ha már egyszer a gyereknek megvették a pendrájvot.

Írhattam volna mindezt persze angolos helyesírással is, no de miért tenném? Hiszen mindez nem csupán újmagyar nyelvünk része (amit persze csak mi, öregebbek, a DDT-n mint krumplibogárirtón, és a NOSZF-on mint nagy októberi szocialista forradalmon szocializált nemzedék nem ért), hanem ünnepnapjaink tartozéka is.

A karácsony előtti vad bevásárlóroham például el sem képzelhető eme műszaki ketyerék utáni loholás nélkül. Akciók, kedvezmények, hitelkonstrukciók erdejében próbáljuk megtalálni a felsoroltak közül a számunkra leginkább megfelelőket. Majd amikor már betettük a szatyrunkba, örömmel nyugtáztuk, hogy a garanciajeggyel együtt megragadtuk a boldogság torkát is, visszük magunkkal, lobogtatjuk, mint a győzelmi zászlót, és nincs az az áramszünet, ami megakadályozná, hogy beteljesedjen rajtunk a totális ünnepi hangulat.

Így megy ez 2007 telén. A piacgazdaság meg feszít, mellét dülleszti nagy hetykén, téháem fetreng elégedetten a bankok pultjain, miközben gigabájtban mérjük álmainkat. Vagy adósságunkat? No, erről majd akkor, ha január hideg szele söpri le rólunk az ünnepi hangulat maradékait, s újfent rádöbbennünk: nótbuk nélkül is finom a hetedszer melegített töltött káposzta.

Olvasóink írták

  • 1. .suhym. 2007. december 10. 07:18
    „Hol marad a szeretet?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fű és nyírója

"Óriás a hely, ahol legalább egy zseni óriássá növekedett. Ilyenféle összefüggésből nyer erőt és… Tovább olvasom