Délmagyar logó

2016. 09. 30. péntek - Jeromos 12°C | 25°C

Robin Hood örök

"Mert amennyire lelkes híve a magyar a közösből való részesedésnek, ugyanannyira nem áll tőle távol a pocsékolás sem..."
Tetszik nekem ez a mostani robinhoodozás. Gyermekkorom kedvenc könyv- és filmélményeit (Ivanhoe) juttatja eszembe, amint a sherwoodi erdő büszke főzsiványa éppen megmelleszti a nép nyomorán megtollasodott, hájas és gonosz nottinghami seriffet, majd a zsákmányt gondosan szétosztja a szegények között. És most mit tesz Isten, Robin Hood itt lovagol a magyar kertek alatt.

A hatszáz éves angliai legenda aktualizált magyarországi változatában a főhős az energiaszektor moguljain készül rajtaütni – persze nem kardéllel meg nyílvesszővel, hanem plusz 8 százalékot lecsippentve extraprofitjukból. Mert most az energiaárak alatt nyög a nép.

A Robin Hood-adó hallatán persze nyomban felhúzták szemöldöküket az energiacégek vezetői, mint ahogy ezt tették a bankárok is négy évvel ezelőtt, amikor többletfelelősséget kérve tőlük, 2005–2006-ra róluk is leakasztottak kétszer 30 milliárdot (akkor még nem Robin Hood-adónak hívták az ilyet). És mi történt? Az égvilágon semmi – fizettek a bankok, akár a nottinghami seriff, s éltek tovább, mint Marci Hevesen. És így lesz ez most is, ha a parlament beélesíti az újabb Robin Hood-adót. Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az erőművek, a villamosenergia-kereskedő és a gázcégek tulajdonosai az erre az évre várható közel 500 milliárd forint adózás előtti nyereségüket hátrahagyva, hanyatt-homlok elmenekülnek az országból, csak hogy ne kelljen fizetniük két esztendőn át az évi 30 milliárdos pluszadót.

És szerintem értik is: amikor az embereknek egyre több és nagyobb szőrös békát kell lenyelniük a világpiacon – és így idehaza is – elszabadult gázárak miatt, nyeljenek belőle azok is, akik az egészből a legkisebb kockázattal a legnagyobb hasznot húzzák. Már nyergelhet, fordulhat is Robin Hood, hogy az energiás gazdagok grabancát elengedve szétossza zsákmányát a távfűtéses lakásban élő szegények között. De nem akárhogyan!

A mai magyar Nottinghamshire-ben ugyanis már nem elég csak alamizsnát osztogatni az emberek között, hanem mondjuk mérőórákat is kell a radiátoraikra. Mert amennyire lelkes híve a magyar a közösből való részesedésnek, ugyanannyira nem áll tőle távol a pocsékolás sem, ha a közösség kontójáról van szó. Egyéni hőmennyiségmérés híján inkább kiereszti a panelprogramban nyert pluszfokokat is az ablakon, mint hogy egy olyan forintot is megspóroljon, amiből lakótársai is részesülhetnek. És akkor még úgy szeretne élni, mint a svédek, a norvégok, az írek vagy a németek...

A sherwoodi erdő mai királya nem is nagyon oszthatja szét a zsákmányt másképp, mint hogy felelősségteljesebb magatartásról duruzsol közben szegényei fülébe – ahogy hatszáz éve, most is az igazságosság nevében.

De hogy a kincsesládáikban megdézsmált energiacégekhez is legyen egy vigasztaló mondatunk, ne feledjék: még mindig jobb ma egy Robin Hood, mint holnap egy Dózsa György.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mindenki számol

"A befektetőn és néhány maroknyi szentesin kívül nagyon kevesen bíznak abban, hogy gazdaságos… Tovább olvasom