Délmagyar logó

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -3°C | 4°C Még több cikk.

Sírkertekben

JEGYZET - A művészet, de a tudomány is a halál gondolatából született.
Szürke lett az ég is. Mint mindig, mikor egybemosódik a mindenszentek ünnepe a halottak napi szomorúsággal. Ahogy koszorúval és mécsessel a kezünkben botorkálunk a síremlékek között, mellettünk sétál a halál.

Nem lehet nem gondolni az anyára. A szigetországig menekült az itthoni nyűgöktől, küzdött keményen a felszínen maradásért, de néhány napja legyőzte a kór, és három épphogy felnőtt gyerekét taszította gyászba. Nem lehet nem gondolni az apára. A férfira, aki úgy nézett szembe az elmúlással, hogy nem szedett gyógyszert és nem feküdt kés alá, mert átadta magát annak, aminek így is, úgy is jönnie kell. Nem lehet nem gondolni a porrá és hamuvá lett ősökre. A föld alatt, a folyók vizében, a fák leveleiben pihenő felmenőinkre, akik közül legfeljebb a szülők, nagyszülők, dédszülők emléke eleven.

Ismerem, aki nem félt halottak napján esküdni. Ismerem, aki azóta is nap mint nap megéli a gyászt. Ismerem, akit sért a halloween összes vicces dísze. De azt is ismerem, aki tudja: a halál elkerülhetetlen közelsége teszi örömtelin magasztossá az életet.

Nem túlzás az állítás: a művészet, de a tudomány is a halál gondolatából született. Nem túlzás azt állítani, hogy egy-egy műalkotás, vagy a tudás újabb hajtásának nevelgetése egyfajta győzelem az elmúlás felett. De azt sem túlzás állítani, hogy fegyvertény lehet minden egyes megélt hétköznapunk a következő halottak napi gyertyagyújtásig.

Temető helyett inkább sírkert ilyenkor a holtak nyughelye. A „lölkök napján" virágok virulnak a sírhantokon, kőkereszteket lágyít a mécsesek fénye. Vallások és egyházak fölötti ünnep a holtak tisztelete. Az örökre eltávozottakra már az ókori Rómában is emlékeztek. Korunk agórája, a Facebook is megtelt az ilyenkor szokásos klisékkel és némi emelkedettséggel. A november eleji kegyeleti napok legalább annyira szólnak a halottakról, mint rólunk, még élőkről.

Olvasóink írták

  • 7. Krampampuli 2013. november 04. 09:24
    „3. csonakos 2013.11.02. 17:15

    Nem jött vissza a köztudatba csak épp ebben a cikkben így lett leírva. Egyébként meg a nyelv változik folyamatosan és ez természetes folyamat nincs azzal semmi baj ha időnként egy egy kifejezésforma kikopik a napi használatból...”
  • 6. v.imre 2013. november 03. 08:47
    „3. csonakos

    Meg nem állhatom, hogy ne reagáljak az általad leírtak tartalmára. A népnyelv sajátossága, hogy annak használata során még az oly közeli települések között is, mint Tápé és Szőreg lehettek eltérések. A nyelvészek így mondják: a beszélt nyelv területi idiómái (eltérései). Én először abban tévedtem, hogy nem gondoltam erre, hibának jeleztem. Ezért nem hiba a Bálint Sándor által jegyzett változat és a mi szőregi nyelvjárás használatunk közötti eltérés. Tehát sem Újszászi Ilona, sem theseus, sem én nem hibáztunk. Se kicsit, se nagyot. Se "róvásírásilag".”
  • 5. csonakos 2013. november 03. 08:34
    „Imre barátom!
    Nincs itt semmi baj mert a mekögés majmolása már régön kezdődött itt Szögedön is! A baj az, hogy sehol sem tanítják már - és a fiatalok zömében nem is kíváncsiak - mi is áll az ő-zés hátterében. Azt a bizonyos két e hangot már kevesen ismerik amiből a Szöged környéki őzés kialakult! Azt a zárt e-t már nem is ejtik nagyon. Mindig szerettem a néprajzot! Nem csak a róvásírást kellene favorizálni a maiaknak hanem a régi népnyelvet és tájnyelveket is. Ez is a nemzeti kultúránk szerves része. Áldott vasárnapot!”
  • 4. v.imre 2013. november 03. 08:06
    „Ha én tévedtem, elnézést! Szögedi (szőregi) vagyok ükszülőkig visszamenően, nagyon is "ő"-ztünk, de a "lölkök" sehogy se áll a számra. Szőreg is híres falu, szintén határos Szögeddel (Tóth nagyanyám szavával Szögedével) továbbá nem vagyok nyelvész nekem is furcsa volt majd hatvan évvel ezelőtt a középiskolába bejárva találkoznom az akkor már igencsak Szegeden is elterjedt "e"-zéssel.”
  • 3. csonakos 2013. november 02. 17:15
    „Kedves Ilona!
    Ki ne javítsa a lölkök napján-t! Végre valaki aki tudja, hogy a régi magyar népnyelv is létezik nem csak a róvásírás! Bizony kedves "hibát" találók a lölkök napja a régi magyar népnyelvben használatos volt!
    Álljon itt Bálint Sándortól az idézet és a link!
    "Halottak napja, a régiségben olykor lölkök napja, lelkeknek emlékezete,* a küzdő Egyház ünnepélyes megemlékezése a szenvedő Egyházról. Mint mondottuk, a jámborságtörténet különös fejlődése során Mindenszentekből is gyakorlatban Halottak napjának vigíliája lett."
    http://mek.niif.hu/04600/04657/html/unnepikii0086/unnepikii0086.html

    Köszönöm kedves Ilona, hogy visszahozta ezt a szót a köztudatba!”
  • 2. v.imre 2013. november 02. 11:00
    „1. theseus

    Gondolom így írva látom viszont majd délben az írott Délmagyarországban a lölkömet, de javasolnám, hogy az online szerkesztő legalább itt a javítható net oldalon javítsa lelkökre ezt a betű tévesztést. biztos vagyok benne, hogy theseus sem haragudna meg érte, ha eltűnnének a jegyzet alól ezt szóvá tevő hozzászólásaink.”
  • 1. theseus 2013. november 02. 10:12
    „A ,,lölkök napján" - ezt tényleg így mondják Szögedében? Tudom, hogy nem ez a cikk lényege, de számomra ez az újdonság erejével hat.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sok beszéd

"A rezsicsökkentés folyamatos emlegetése mindenkinek azt sugallja, hogy immáron eljött a Kánaán." Tovább olvasom