Délmagyar logó

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 17°C Még több cikk.

Stoppos bizalom

"Az utak mellett szinte húszméterenként integettek fiatalok, a "beállásnak" íratlan szabályai voltak."

Stoppos kollégámnak azt mondták az autósok, két okuk is van arra, hogy nem veszik fel az út mellett integetőket. Egyrészt sietnek, annyi idejük sincs, hogy pár másodpercre megálljanak, majd újra felgyorsuljanak, másrészt pedig bizalmatlanok. A végeredmény: 170 kilométer – 10 autóval, 7 órás túrával.

Régen nem ezzel a menetidővel számolhattunk. A 70-es, 80-as években azért indult el az ember autóstoppal valahová, mert rövidebb idő alatt ért célba, mint a ritkán járó és lassan döcögő vonattal, autóbusszal. Holott a menetjegyek szinte fillérekbe kerültek. Akkoriban az utak mellett szinte húszméterenként integettek fiatalok, a "beállásnak" pedig íratlan szabályai voltak. Ezért – akárcsak a taxiknak a drosztokon – nem illett a várostáblához elsőként kiérkezettek elé befurakodni, az utolsóknak menetirány szerint a legtávolabbi pontig kellett gyalogolniuk. És udvariasan várni a sorukra, mire az előttük állókat apródonként felszedik.

Az emberekben az alapvető veszélyérzet sem működött ezekben az évtizedekben, mert jobban bíztak egymásban. A teljes foglalkoztatottság, a mindenkit látó nagy testvérek világában ritkán merült fel valakiben, hogy a másik nem az, akinek mondja magát. Kollégámnak kvázi kedvcsinálónak egy ausztrál, stoppos diákokra vadászó sorozatgyilkosról készült, előző este látott dokumentumfilmet meséltem el, mielőtt a próbaútra indult.

Régen bíztunk abban is, hogy az autós tudja, mit csinál a volán mögött. Nem szólalt meg vészcsengő se a pilótánál, se a potyautasnál. Ma az óvatosabb autós tisztában van vele: ha egy szerencsétlen, általa okozott balesetben meghalna a stopposa, börtönbe kerülne, elveszítené a munkáját, és élete végéig fizethetné a kártérítést az utas családjának, amellett, hogy beleőrül a lelkiismeret-furdalásba.

Olvasóink írták

  • 4. őrgróf 2011. április 05. 11:15
    „hm.. a motorosok jó emberek? Sok rossz tapasztalatom van róluk. Magam is motorozok (is), de nem akarok megelőzni mindenáron minden autóst..A 60-as években rendszeresen járta, haza Budapestről stoppal, általában két részletben: az elsővel Kecskemétig. Mindig iparkodtam vasúti átkelőnél stoppolni: 1. amúgy is lassítanak, 2. ha leengedik a sorompót, meg kell állnia, és akkor már szívesebben fölvett. a Soroksári úti vasúti kereszteződésben már annyira ismertek, hogy előfordult, a kezelő leengedte a sorompót mikor meglátott...az egy ilyen világ (is) volt. Ma én sem szívesen állok meg, még a jól öltözött és "jóarcú" emberekkel is be lehet faragni...még ennél is nagyobb félelem a karambol esetén még én fizethetek kártérítést is, ha történik vele valami! Ma meg ilyen (is) a világ.”
  • 3. cruiser 2011. április 04. 21:08
    „Valóban nem aggódott senki. Bp.-n dolgoztam és egy éjszaka motorral jöttem hazafelé. Beértem Kecskemétre, nem messze a táblától állt egy kiskatona. Nem foglalkoztam vele, majd felveszik gondoltam. A Barneválnál szembe jött velem a VÁP autója. Szép orosz dzsip, kb. 30l/100 km fogyasztással. Benne néhány baromarcú tisztes meg egy tiszt. Visszafordultam és felvettem a srácot, aki Szolnokra ment. Ha elkapják csúnyán megjárta volna. 120 km és néhány plusz óra után hazatértem.
    Sokszor utaztam dolgozni stoppal, ami úgy indult, hogy délután négykor kezdtem és kb. egy órakor kiálltam a Budai kapuhoz. Fél négy körül általában bent voltam a munkahelyemen. Néhány hónap után már kialakult az állandó sofőrök listája. Olyan nagyszerű emberekkel utaztam, mint Déri János, aki Szegedről járt Bp.-re mint külsős rádiós riporter, szerkesztő. Vele kb. 30 alkalommal tettem meg az utat Memphis cigaretta és piszok nagy beszélgetések, röhögések közepette. Ma már én sem állok meg stopposnak. Motorosnak, igen,. "Illa berek, nádak erek a motorosok jó emberek!"
    Azért nem sírom vissza azokat az időket
    Jó éjt!”
  • 2. klj_54 2011. április 04. 20:49
    „Én ha hosszú útra megyek, minden esetben veszek fel stoppost!
    Csütörtökön ennek ketten örültek, az egyik fiú Pestre a másik meg Budáról Pécsre ment velem.
    Csak fiút veszek fel!
    Nőt még véletlenül sem!
    De még lerobbant autó mellett álló nőnek sem állok meg.
    Oka van neki:
    A rossz tapasztalat.
    Semmi kedvem bíróság elé állni egy magáról megfeledkezett nő miatt, mint Damu Roland!”
  • 1. kalkutta 2011. április 04. 19:38
    „Nem tudni mit is akart mondani a szerző. Régebben tényleg jobb volt. Pl. sokkal jobban felállt...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Világos üzenet

"Aki nem tud változtatni az egészségügyi rendszeren, az annyit is ér. Ezt tudom mondani." Tovább olvasom