Délmagyar logó

2018. 11. 21. szerda - Olivér 3°C | 7°C Még több cikk.

Telcsi

Emlékszem a potyogó 20 forintosok hangjára, amelyeket tuti, hogy percenként nyelt be a kék szörny.
Gyerekkoromban kivételezett helyzetben voltak azok a családok, amelyeknek volt otthon vezetékes telefonjuk. Mi nem tartoztunk közéjük. Szüleim dolgoztak, én egyedül jártam haza az iskolából, ha esetleg valami gondom akadt, a sarki telefonfülkéből hívtam fel anyut a munkahelyén. Még választhattam is, melyik sarokra menjek, annyi nyilvános fülke volt Szegeden. Már középiskolába jártam, amikor lett vezetékes telefonunk, ám a legjobb barátnőméknek még nem volt. Így nyári szünetben, mikor nem találkoztunk mindennap, mindig ő hívott valamelyik fülkéből. Volt, hogy vagy egy órát vártam a megbeszélt időponthoz képest, hogy csörögjön a készülék. Nem rajta múlt, sorba kellett állni. Ráadásul sokat sem beszélhettünk, mert a türelmetlen várakozók verték a fülkeajtót. A másik eset, ami miatt félbemaradt a trécselés, az aprók hiánya. Máig emlékszem a potyogó 20 forintosok hangjára, amelyeket tuti, hogy percenként nyelt be a kék szörny. 

A nyilvános telefonokat a 90-es évek végén, a kétezres évek elején használtuk a legtöbbet. Aztán egyszer csak már nem volt rájuk szükség, minden háztartásban természetes lett a vezetékes telefon, ma már mindig kéznél van a mobil. Már nem is tudom, mikor voltam utoljára telefonfülkében.

Van egy nyilvános fülke, amely mellett naponta elmegyek, barátnőm négyéves kisfia kérdezte, mi az, és hogyan kell ott telefonálni. Megmutattam neki, majd egyből az jutott eszembe, használja-e még ezeket valaki? Kollégám cikkéből kiderül, alig-alig. Egy, a közelmúltban végzett felmérés szerint átlagosan mindössze egyórányi hívást bonyolítanak le az emberek a nyilvános készülékeken keresztül egy hónap alatt. A fülkék lassan tehát elfogynak, és könyvszekrény vagy egyéb más használati tárgy lesz belőlük.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mi hiányzik?

Élményszerű órákra, naprakész tudásra vágynak. Tovább olvasom