Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Tükrös szemek

"Megint olyasmibe akarok belebeszélni, amiben megnyikkannom se lenne szabad. Mi közöm nekem a gépkocsik legújabb divatjához? Pedig nagyon érdekel."
Megint olyasmibe akarok belebeszélni, amiben megnyikkannom se lenne szabad. Mi közöm nekem a gépkocsik legújabb divatjához? Pedig nagyon érdekel.

Gyerekkoromban az irányt már nem karlengetéssel jelezték a sofőrök, piros nyelvecskék jobbra vagy balra kipattanva integettek. Azt hiszem, a neve is – index – ebből ragadt rajta, mert eredetileg mutatót jelentett.

Aztán föltalálták a bimetállos kapcsolót, ami, ugye, kétféle fém egymástól elütő, hőre táguló tulajdonságát használta ki a lámpák pislogtatására. Erre már lehetett kapcsolni első és hátsó jelzőket egyformán, és szabályozni lehetett a pislantásokat is.
(Amikor fényképezni kezdtem, a sötétkamrai álmosító számláláshoz magam is ilyet használtam. Nemcsak pislogott, de ketyegett is.)

A hátsó féklámpák és irányjelzők azonban akkorák voltak csak, alig különböztek a gombostű fejétől. Emlékeznek még az akkori Trabantokra? Az első reflektorok is szűkre szabott nyíláson szórták a fényt, de azt legalább irányított sugárban. Az előre fényszórózók logikáját értettem, de a hátsók sóher spórolását sehogy se. A „petróval", ugye, nem kellett takarékoskodni, dinamó szolgáltatta a fényességet, és az a nagyobb lámpákat ugyanúgy eltáplálta volna, ahogy a kicsikéket. Szabály írta elő, hogy csak kicsi lehet, aminek kicsinek szabad lennie.

Még a közelmúltban is sorra büntették azokat a kocsihajtókat, akik a nyugat nyilvánvaló majmolásával a hátsó ablak fölé is fölszereltek egy piros lámpát. Nincsen benne a KRESZ-ben, tehát tilos. Külön bejáratú jogharmonizációs ész kellett hozzá, hogy belássák, semmi nem üldözhető, aminek következtében a flúgos futamban kevesebben mennek el a föld alá.

Most meg azt látom, lavór nagyságú tükrökből szórják a fényt éjjel-nappal az utakon. Már nemcsak az a szempont, hogy a benn ülők lássanak, de az is, hogy őket is lássák.

Oldalhajtása a józan igyekezetnek, hogy a villanyrendőrök piros – tilos – lámpáját is elkezdték nagyobbakra cserélni. Engem még jól megróttak, amikor azt mertem ajánlani, legyen akkora, mint a lenyugvó nap. A vasúti kereszteződések váltva villogó pirosánál is ajánlottam, kicsit tegyék távolabbra egymástól a kettőt, hátha jobban észreveszik, de itt csak a dorgálásig jutottak még el. Miért nem jó nekem, ami a KRESZ-nek jó?

És a kocsik hátulja? Látni olyant is, amelyiknek a fél fara pislog a hajdani gombostűfej helyett, sárgában is, pirosban is, és a tolatólámpája is akkora, hogy föltétlenül föltűnik. Olyat is láttam, amelyiknek a lökhárítótól egészen az ablak fölsejéig valóságos lángoszlopként fut föl a pirosa, és erre is azt mondom, nagyon jó. Ahogy a Teremtő mondta minden nap végén a világ megalkotásánál. A tolató-vinnyogó is áldás akkor is, ha fehér lámpa is pislog közben. Jó, ha hallani is lehet.

Egy oldalpislantás megint. Amikor még minden vasúti átjáróban történt balesetnél siránkoztam, mindig jött a dorgálás: minden ki van táblázva, nem minket terhel a felelősség. Mintha kezdenének rájönni, nem kibújni kell alóla, jobb segíteni. A kocsiba föladható riasztás is józan tartalékunk lehet.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az utolsó darázs

"Csak azt akarom mondani, elkezdheti szórni a hamut a fejére, aki eddig el nem hitte, hogy a panel… Tovább olvasom