Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

Túró

A kasszánál állunk, hétköznapi kevesen. Előttem egy asszony tejet, túrót és szalvétát pakol fel a szalagra. A pénztáros keze számolásra lendül, amikor a nő ellentmondást nem tűrő mozdulattal megállítja:
– Várjon, előbb nézze meg, mennyibe kerül a túró! – a hangja érdes, parancsoláshoz szokott. A lány készségesen lehúzza a vonalkódot, az asszony persze sokallja az árat.
A kasszánál állunk, hétköznapi kevesen. Előttem egy asszony tejet, túrót és szalvétát pakol fel a szalagra. A pénztáros keze számolásra lendül, amikor a nő ellentmondást nem tűrő mozdulattal megállítja:
– Várjon, előbb nézze meg, mennyibe kerül a túró! – a hangja érdes, parancsoláshoz szokott. A lány készségesen lehúzza a vonalkódot, az asszony persze sokallja az árat.
– Visszaviszem – jelenti ki. Indulatosan sarkon fordul, és a hűtők felé indul a félkilós zacskóval. A pénztáros megbocsátó mosollyal fogadja a köszönésem.
– Addig gyorsan beütöm az önét. Jó? – mondja, mire a túrós nő hallótávolságból visszamordul:
– Hát azt nagyon nem szeretném! – és a zacskót maga elé tartva, megy tovább megállíthatatlanul. Mintha semmit sem hallott volna, a lány maga elé húzza az én dolgaimat.
– Jöjjön, bizonyítsuk be, hogy gyorsabbak vagyunk nála! – még mindig mosolyog, és mire az asszony visszaér, már a pakolással vagyok elfoglalva.
– Látja, semeddig sem tartott – közli a pénztáros az asszonnyal, mintegy mellékesen, mintha nem is hozzá szólna.
– Szerencséje, mert sietek. Nekem dolgom van – az arca fehér, a szeme zavaros, mint a savó.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Segítség

"Szabadtéri programot hirdettek a városi civil szervezetek. Reggeltől estig egymással… Tovább olvasom