Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Űrmagyar

"Mert ismét magyar kering az űrben, még ha Charles-nak is szólítják a mi amerikás Simonyi Károlyunkat. Nem jelent ő pártnak, se kormánynak, hanem jaj, de nagyon milliárdos. Így aztán nem csupán örömforrás, hanem követendő példa is ebben az ezerszer inkább pénz, mint Föld körül forgó világban."
Csak nem fogunk magázódni, szevasztok, fiúk! – köszönt ránk Farkas Bertalan kiképzett, sőt mi több, akkor már űrkalanddal büszkélkedő magyar űrhajós. Mi, fiatal és honvédelmi tudósítással is megbízott újságírók meg azt se tudtuk, a szék melyik felén olvadjunk le a boldogságtól a Balaton-parti honvédelmi üdülőben. Mert olyan magyarral parolázni, aki, ugyebár az űrbe is eljutott, miközben nekünk még egy nyugati szavatosságú kék útlevélre is várni kellett, Bécsről meg azt hittük, az Óperenciás-tengeren is túl van, nem kis megtiszteltetés vala 1980-ban.

Berci meg beszélt, ezredszer válaszolt ezerszer feltett kérdésekre, s hopp, lenyelt közben egy Unicumot. Mi meg az ő szavait ittuk, és egy percig sem tagadtuk, büszkék voltunk rá, arra a mosolygós századosra, aki az űrbe tévémacit vitt magával, majd katonásan jelentette: ő bizony betartotta a pártnak és a kormánynak minden utasítását, hogy sikerrel teljesítse a rá bízott feladatot, és dicsőséget hozzon a Magyar Népköztársaságra.

Hogy átpolitizált volt Farkas Bertalan, az ország Bercijének űrútja? Talán éppen most vessük szemére, amikor lassan egy mákos kifli esetében sem mindegy, jobbra, netán balra kunkorodik-é a farka? Meg egyébként is: meggyőződésem, Magyarországon senkit sem érdekelt abban a néhány napban, hogyan is áll az USA meg a szovjetek között vívott űrverseny.

Magyar szív azért dobbant nagyot, mert magyar sikerről szóltak a hírek Mongóliától Brazíliáig, s mint az öregebbek számára nem újság: akkoriban sem álltunk valami jól sikerügyekben. Mint ahogy nagyot forduló világunkról is elmondhatjuk: jócskán átszabta értékeinket, vágyainkat és lehetőségeinket, csak éppen ama nagy, nemzet szívét dobogtató, világrengető (vagy legalábbis a világot meglegyintő) siker hiányzik hétköznapjainkból. Szomorkodunk, hogy mi csak egy Deák téren elkötött muzeális tankkal tudunk felnyergelni a világlapok címlapjára? Hát ne csorduljon könnyünk, legfeljebb örömünkben.

Mert ismét magyar kering az űrben, még ha Charles-nak is szólítják a mi amerikás Simonyi Károlyunkat. Nem jelent ő pártnak, se kormánynak, hanem jaj, de nagyon milliárdos. Így aztán nem csupán örömforrás, hanem követendő példa is ebben az ezerszer inkább pénz, mint Föld körül forgó világban.

De még milyen magyar? Szépeket üzen nekünk, elmondja, mennyire boldog, ha magyar sikerről hall. Magyar rádióamatőrökkel állít fel világcsúcsot, közvetlen és kedélyes, naná, a mi fiunk. Ne is sértődjön meg, ha Karcsi lesz belőle már a jövő hétre. Inkább készüljön egy hosszabb hazai látogatásra, mert afféle csúfság már csak nem eshet meg, hogy microsoftos Karcsi, meg a kackiás bajszú Berci nem tunkolja együtt a bográcsos marhapörkölt levét magyar sikerre büszke magyar ünnepen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

99 éves áldozat, 19 éves tettes

"A brutális bűncselekménnyel gyanúsított férfi tegnap beismerő vallomást tett. Vajon mit mondhatott… Tovább olvasom