– Az elsősegélynyújtást már az általános iskola felső tagozatában el kellene kezdeni oktatni. A gyerekek sokkal befogadóbbak, még az ilyen témák kapcsán is: mernek kérdezni, érdeklődőek és bátrak, szívesen kipróbálják a különböző szituációs gyakorlatokat – mondja
Riczu Norbert mentő szakápoló, aki maga is vonul, de ha nem mentőautóval szeli át éppen a várost, akkor előadásokat tart az elsősegélynyújtásról gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Nemcsak az utcán vagyunk veszélyben, a balesetek többsége otthon, a négy fal között történik velünk: ájulás, törés, zúzódás, ficam, égési sérülés is érhet minket, de gyakori az epilepsziás roham, a szívinfarktus és a cukorbetegségből adódó rosszullét is. Ilyenkor nem elég csak a mentőt hívni, sok esetben azonnali segítségre van szükség. – Magyarországon a laikus elsősegélynyújtás még gyermekcipőben jár. Ha a családban történik a baj, akkor kétségbeesnek az emberek, az ajtóban toporogva várják a mentőt, de közvetlenül nem próbálnak segíteni a betegen. Mindez sajnos az eddigi oktatási módszer hibája, amiben sokszor riogatták azzal a laikust, hogy vigyázni kell mit csinál, mert könnyedén nagyobb bajt okozhat – magyarázza a delmagyar.hu-nak a hét éve mentőző Norbi.
Gyorstalpaló életmentésből
Mindezeket 15 órás tanfolyamon sajátíthatják el az érdeklődők február 20.,21., és 23-án a Kecskeméti Kulturális Központ Elsősegélynyújtás a családban című tanfolyamán.
|
Az előadásokon, a tanfolyamokon – amelyek pár órásak, természetesen nem lehet profi elsősegélynyújtókat képezni: Norbi elsősorban arra helyezi a hangsúlyt, hogy mi, egyszerű emberek is, merjünk segíteni a másikon. Hozzáérni ahhoz, aki bajban van, mert a bőr nagyon sokat elárul a bajba jutott állapotáról: egy tapintásból megtudhatjuk, hogy meleg vagy hideg az illető bőre, esetleg verejtékezik-e, reszket-e. Néhány egyszerű, célratörő kérdéssel sok mindent megtudhatunk az állapotáról, az őt ért bajról. Ezekkel az információkkal sokat segíthetünk a mentősöknek már telefonon keresztül is.
A legfontosabb, hogy megszüntessük a vészhelyzetet a bajba jutott körül, valamint eltávolítsuk azokat, akik pánikba estek, ezzel is csökkentve a betegre irányuló stresszt. – Ha elsősegélyt nyújtunk, sose kérjünk olyat, hogy segítene-e nekem. Inkább nyomatékosan kérjünk, szólítsunk fel másokat arra, hogy tegyenek meg egy-egy dolgot. És mindig törekedjünk a legegyszerűbb megoldásra – magyarázza a lélektani részét Norbi, majd egy példát is említ: – Ha valaki erősen vérzik, ne keressünk artériás nyomáspontokat, hol kell elszorítani a kezét vagy a lábát, hanem nyomjunk rá közvetlenül a sebre, mert amíg azt próbáljuk megtalálni, vajon, hol is kellene elszorítani a sérült végtagot, elvérzik az alany.
– Gyakori probléma a mérgezés, főleg a gyermekek körében. Elsőként győződjünk meg arról, mit ivott az áldozat. Lúgos, savas vegyszert sosem szabad kihánytatni, a mérgeket mindig hígítani kell. Itassunk néhány deciliter vizet vagy tejet a mérgezés elszenvedőjével. Ha valaki gyógyszert szedett be, annak azzal segíthetünk, ha meleg sós vízzel itatjuk, egy kis garatinger, és már jön is kifelé a gyógyszer – tudjuk meg Norbitól.
Hogyan kell újraéleszteni valakit?Ha ájult embert találunk, térdeljünk le mellé, hajoljunk a feje fölé, és hallgassuk a légzés jeleit, arcunkkal is érzékelhetjük a levegő áramlását vagy annak hiányát, de figyeljük a mellkast is, emelkedik-e. Mindezt legalább 10 másodpercig tegyük. Sokan undorodnak vagy egyszerűen csak nem akarnak lélegeztetni egy idegent, de mint megtudjuk Riczu Norberttől, erre nem is feltétlenül van szükség: – Nem kell csókolózni a másikkal. Nem várja el senki tőlünk, hogy egy idegen embert szájon vagy orron keresztül lélegeztessünk. Ha mégis, arra figyeljünk, hogy a fejét szegjük hátra, állát fel, hogy a légutak átjárhatóvá váljanak. De lényegesebb a keringés működtetése: tegyük a két kezünket átkulcsolva a mellkasra, a mellkaskompressziót nyújtott kézzel végezzük, percenként 100-szor nyomjuk le a mellkast, körülbelül 4-5 centiméternyit.