Szeged - delmagyar.hu

Az alábbi problémára nem magyarázat jelentené a választ, hanem már maga a változtatás, amely igencsak időszerű és örömteli lenne. Ha egy kisgyermeket nem látunk akár csak rövid ideig, akkor gyorsan felfigyelünk a változásra, hogy mennyit nőtt, hány új foga van, mennyi szót használ már, és ezt örömmel konstatáljuk. Ugyanezt a tapasztalatot éltem át, csak csekélyebb örömmel a minap a 3-as villamoson utazva, hiszen 2 hónapja nem használtam ezt a tömegközlekedési eszközt.

A tapasztalás (itt sajnos az élmény szót nem használhatom) szomorúságát növeli, hogy mindez ünnepnapon történt. A járműre felszállván nem hittem a szememnek: felszaggatott ülések, fekete firkák mindenütt. Egyetlen széket sikerült találni (pedig kevés utas lévén választék volt bőven), amelyen az üléshuzat „csak" a hátán volt feltépve.

A látvány borzalmas, földöntúli érzéssel töltött el, és igencsak furcsálltam, mivel 2 hónappal ezelőtt ez még nem így volt. Arról, hogy a szerelvények zörögnek, a kanyarokban attól félni, ott, alattunk esik szét a jármű, hogy a sínek olyannyira nyikorognak, hogy nyáron a nyitott ablaknál a televíziót igencsak fel kell erősíteni, már nem is szólok. Ezekkel együtt lehet élni. De hogy ennyire emberhez méltatlan körülmények között kelljen akár 30-40 percet a járművön eltöltenem, nem kötelezhet senki.

Talán ezen a vonalon azért is találkoztam már korábban is annyi hajléktalan és részeg szerencsétlennel, mert őket ez a lélekölő környezet már nem zavarja?! És bennünket, akiknek némi kis igénye, elvárása még van? Köztudott az is, hogy az országos viszonyokhoz mérten is Szegeden szinte a legdrágább áron vásárolhatók a jegyek, bérletek.

Én azt határoztam el azon a bizonyos ünnepnapon, hogy le fogok szokni a 3-as villamos használatáról (ahogy sejtelmem szerint sokan már előttem megtették), jóllehet ennek a járatnak az útvonala a mindennapokban számomra a legkedvezőbb és legpraktikusabb.
Ez lenne a választás szabadsága a szegedi tömegközlekedésben?

Pataki Szilvia