Szeged - delmagyar.hu

Itt a szeptember, az iskolakezdés, és az újszegedi Katalin utcán még mindig nincs járda, a tömegközlekedésről már nem is beszélve.

Sajnos megkezdődtek az új osztás földmunkálatai, és lassan az építkezések is, a munkagépek meg csak száguldoznak ezerrel – hazafelé jövet egy ilyen platós teherautó sodort el majdnem –, az esős idő beálltával pedig a viszonylag jó, aszfaltos út sártengerré válik majd.

Abba már bele sem merek gondolni, hogy iskolás korú gyermekem hazafelé jövet hogyan „lavírozik" majd a száguldozó, többtonnás munkagépek mellett. S észreveszik-e majd időben, ha korábban kezd sötétedni, és bandukol hazafelé a különóráról az úttesten.

A szüleim és én is 20 éve itt lakunk a marostői kiskertekben. Átéltünk ezt-azt: földes út, bokáig érő sár, aztán csatornázás, aszfaltos út, a volt szántóföld elejének beépítése, és ezzel véget ért a csend, a nyugalom, a minimális forgalom. Vicces, hogy mégis az új osztásban lakók panaszkodtak a közbiztonságról és záratták le az utcákat ormótlan beton virágtartókkal. Mi meg, akik „ezer éve" kiskerttulajdonosok és lakók vagyunk, végigszenvedtük az építkezések miatt keresztül-kasul járó teherautókat, a maguk után felhordott és otthagyott sarat, és érzékeltük a csend és a nyugalom fokozatos elmúlását.

Horváthné Zsikó Andrea,
Szeged