Délmagyar logó

2018. 06. 21. csütörtök - Alajos, Leila 20°C | 29°C Még több cikk.

Alena Abramovics felvidítja társait

A langaléta fehérorosz kapus, Alena Abramovics harmadik éve védi a Vásárhely kapuját. Remek teljesítményével, megnyerő egyéniségével hamar a szurkolók egyik kedvence lett. Még két-három évig akar profiskodni külföldön, utána hazamegy, és tanárként vagy edzőként szeretne elhelyezkedni.
Alena Abramovics harmadik éve védi az NB I-es ASA-Consolis-HNKC női kézilabdacsapatának kapuját. Vásárhelyre – mivel nem volt menedzsere – a gárda ukrán származású gyúrójának, Zupkó Juditnak a közvetítésével került. Az első esztendő kicsit nehéz volt, nem beszélte a nyelvet, a csapattársak, elsősorban a légiósok, Olga Nyikolajenko és Tatjana Sztupakova segítségére szorult.

– Az első szó, amit megtanultam, a bocsánat volt – elevenítette fel a kezdeteket Léna –, Olicska árulta el, ha elrontok valamit, például nem sikerül az indítás, ezt kell mondani. Tanár, iskola nélkül, hallás alapján próbáltam megtanulni magyarul. Nagyon nehéz nyelv, de azért valamennyire sikerült elsajátítanom, a hétköznapokon elboldogulok. Hogy melyik szó tetszik a legjobban? Az irgum-burgum! – mondta kis gondolkodás után –, ezt Wolf Szani mondja, ha nem jól csinálok valamit.

Még két-három évig akar profiskodni a fehérorosz kapus. Fotó: DM/DV
Még két-három évig akar profiskodni a fehérorosz kapus.
Fotó: DM/DV

Az első időszakban a nyelvtudás hiánya miatt egyedül nem mert elmenni sehova, Nyikolajenko, Sztupakova vagy Zupkó kísérte. Manapság már „bátrabb", a boltokban is megérteti magát, ha mégsem jut eszébe a megfelelő szó, vagy nem tudja, akkor mutogat, valahogy mindenképpen elmagyarázza, mit szeretne vásárolni. Olgával most is sokszor „lógnak" együtt, időnként átrándulnak Szegedre, shoppingolni a plázába, sétálni a Kárászon.

Névjegy

A 16-os mez tulajdonosa, a fehérorosz Alena Abramovics 1981. július 18-án született Minszkben, 192 centiméter magas, és 76 kilót nyom. A Léna becenévre hallgató kapus eddig az Arkatron, a Moszkva és a Zvezda Zvenyigorod együttesében játszott, utóbbi kettő orosz. Szabadidejében szívesen olvas orosz nyelvű történelmi könyveket. Az ételek terén ragaszkodik hazája ízeihez, azokat készíti el otthon magának.

Ideje nagy részét az edzések, a mérkőzések töltik ki, üres óráiban általában olvas – otthonról hoz orosz nyelvű könyveket –, de a Fekete Sas Kávézóba is szívesen jár. Vásárhelyt szép, hangulatos kisvárosnak tartja. Családja, bátyja, szülei Minszkben élnek, legutóbb a decemberi Európa-bajnokság után járt otthon. A hazautazás fél napig tart, ugyanis nincs közvetlen Budapest–Minszk repülőjárat, Bécsen vagy Prágán keresztül kell mennie. Legközelebb a Vasas elleni bajnokit követően, válogatott-edzőtábor miatt látogathat haza. Nincs barátja sem Fehéroroszországban, sem Magyarországon, de az életét nem magányosan képzeli el.

– Egy férfiban nem azt nézem, hogy alacsony vagy magas – közölte a 192 centiméteres hálóőr –, az a fontos számomra, hogy jó ember legyen. Ehhez viszont sokat kell beszélgetni, alaposan megismerni, csakis ekkor derül ki, milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Természetesen szeretnék majd családot, két gyereket, egy fiút és egy lányt. De a profi karrier után – még két-három évig akarok ilyen szinten kézilabdázni – mindenképpen hazatérek, és tanárként vagy edzőként kívánok elhelyezkedni.

Szerződése a bajnokság végén jár le Vásárhelyen, és elárulta: ha sikerül megegyeznie a klubvezetőkkel, a jövőben is szívesen marad HNKC-zsoldban.

Olga Nyikolajenko, aki elkísérte a beszélgetésre, és olykor tolmácsként is közreműködött, megjegyezte: – Léna sokat nevet, állandóan bolondozik, és olyankor mintha elfújták volna a rosszkedvet, a nyomott hangulatot. Felvidítja a csapatot.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tucateredmény

A magyar női kézilabda-válogatott épp egy tucat góllal, 37–25-re nyert a szlovén csapat ellen… Tovább olvasom