Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 21°C Még több cikk.

Bali nem szenved önbizalomhiányban

Bali Péter (26) Szegeden született, itt lett belőle labdarúgó, mégis már több mint öt esztendeje, hogy elhagyta szülővárosát. Játszott a Szolnokban, a Vasasban, a DAC 1912-ben, tavaly február óta viszont a Pápa színeiben rugdossa, fejelgeti a gólokat. Végre révbe ért.
- 2009-ben nem lehetett panasz a teljesítményére. Ki lehet jelenteni, hogy abban az esztendőben ért pályafutása csúcsára?
– Igen, de a folytatásban szeretnék még eredményesebb lenni. Tavaly februárban kerültem az NB II-es győri csapatból, a DAC 1912-ből az akkor még szintén másodosztályú Pápához. Csalódott voltam, önbizalomhiányban is szenvedtem, nem tudtam másra gondolni, mint hogy a korábbiakhoz képest csak jobb történhet velem. Bár minden vágyam így teljesülne!

– Tetemes hátrányt ledolgozva sikerült kiharcolniuk az élvonalba jutást. Fél év alatt 14 góllal segítette csapatát, majd az NB I-ben ezt még megfejelte további hat találattal. Beindult az üzlet?
– A jelek ezt mutatják. Eléggé lelkizős alkat vagyok, ha valakinek fontos, hogy érezze a bizalmat, akkor az a személy én vagyok. Földimtől, a szintén szegedi születésű edzőmtől, Véber Györgytől megkaptam, és aminek nagyon örülök, éltem, és nem visszaéltem vele. Bár szerencsém is volt, hiszen amikor a csapathoz kerültem, az edzéseken nemigen ment, de mert a riválisaim megsérültek, egyből játéklehetőséghez jutottam.

– Újoncként ragyogóan szerepeltek ősszel, a hetedik hely miatt nem kell szégyenkezniük. Arról nem beszélve, hogy a nem mindennapi, hathetes győzelmi széria alatt a dobogón tanyáztak. Mi az együttes titka?
– Nagyon el van találva a csapatjátékunk. Edzőnk a játékosságra helyezi a hangsúlyt, passzolós, támadó stílust alakított ki, követelt tőlünk. A közösségünk is példamutató, az egyik legjobb, amiben valaha részem volt. Az öltözőben kiváló a hangulat, de a pályán kívül is sűrűn összejárunk.

Bali Péter is részt vett az újszegedi sportcsarnokban decemberben rendezett Kék Mókus-kupa gálamérkőzésén.   Fotó: Schmidt Andrea
Bali Péter is részt vett az újszegedi sportcsarnokban decemberben rendezett
Kék Mókus-kupa gálamérkőzésén. Fotó: Schmidt Andrea

– Milyen edző Véber?
– Nem csak a szakmai főnököm iránti kötelező udvariaskodás mondatja velem, hogy kreatív, felkészült. Rövid, de nagyon pörgős edzéseket tart, velünk, labdarúgóival rendkívül közvetlen, játékospárti.

– Mi a cél? Hová várja a Pápát?
– Amennyiben nem kerülünk az ősszel tapasztalt hullámvölgyekbe, egyértelműen a dobogó! Tisztában vagyok vele, hogy a kijelentésem merészen hangzik, de tudom, hogy egyrészt mi, másrészt a riválisok mire képesek. Na jó, a negyedik helyezéssel sem lennék elégedetlen.

– A csatárt kizárólag a góljai minősítik. Az őszi hathoz mennyit tesz hozzá tavasszal?
– Ha ugyanannyit fejelnék, rúgnék, mint az elmúlt fél évben, azzal szívesen kiegyeznék. Újonc csapatban 12 találatot szerezni szerintem nem hangzik rosszul. De ez csak másodlagos, a legfontosabb a csapat jó szereplése.

– Már elég régen, 2004 nyarán elkerült a Szegedből. Van arra esély, hogy valaha hazai játékosként pályára lépjen a Felső Tisza-parti stadionban?
– Elhiheti, mennyire fáj a szívem amiatt, hogy el kell mennie a városból annak, aki az élvonalban akar futballozni. De az biztos, ha lenne egy jól működő NB I-es csapata Szegednek, akkor azonnal jönnék.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pályáról pályára 2010.01.06.

Tovább olvasom