Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Egykori kedvencek a Kék Mókus-kupán (6.) - Újhelyi István

A nagy hagyományokkal rendelkező teremlabdarúgó-torna, a Kék Mókus-kupa döntőjét december 29-én az újszegedi sportcsarnokban vívják. A finálé különleges csemegéje lesz a Szeged öregfiúk parkettára lépése a Médiaválogatott ellen.
Újhelyi Istvánt (képünkön) mindenki csak „Ujjasnak" hívja. A szegedi születésű, most 51 esztendős egykori kapus annak idején az UTC-ben kezdte pályafutását.
– Sajnos már nem vagyok mai gyerek, így aztán elmondhatom, én még azon a pályán tanultam a futball alapjait, amely az újszegedi sportcsarnok helyén állt – sóhajtott nagyot az egykori remek hálóőr. – Az ifiből kiöregedve egy évre a Szegedi Dózsába kerültem, ahol többek között együtt játszhattam Pikóval, Csömörrel, Hégerrel, Emődivel, Nagy Pistával. Huszonegy évesen, 1975-ben kerültem a Szeol AK-ba, amelyben egészen '83-ig szerepeltem. Innen a szintén NB I-es Békéscsabához vezetett az utam. Pályafutásom alatt itt éreztem a legjobban magam: remek csapatunk volt, több válogatott (például Pásztor, Kerekes) szerepelt akkor nálunk. A közönségünkről pedig csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok, a Viharsarokban mindig is jobban szerették a futballt, mint Szegeden.

Két év után, 1985-ben visszatért Szegedre, az SZVSE-ben négy idényt húzott le, majd Ruzsára igazolt – levezetni. Aztán teljesen leállt a nagypályás futballal, aztán két éve, 49 évesen egykori csapattársa, Takó Ferenc edzőként elhívta a megyeegyes Szőregbe. Egy meccs erejéig kisegítette a bajba jutott gárdát, aztán viszont végleg szögre akasztotta a kapuskesztyűt.

– Nincs nehéz dolgom akkor, amikor meg kell neveznem, hogy melyik volt a 39 NB I-es fellépésem közül a legemlékezetesebb. A válasz egyértelmű: az 1977 decemberében lejátszott Szeol AK–Újpest meccs. Iszonyú hideg volt, mégis sikerült felmelegíteni a szurkolókat, ugyanis 6–2-re nyertünk. Nem kis bravúrral megszereztem a találkozó labdáját, amit aztán aláírattam a csapattársaim mellett Törőcsikékkel is. A lakásom legféltettebb ereklyéje lett.

Nem szakadt el teljesen a sporttól, heti rendszerességgel teniszezik, lábtengózik, de azért néha egy-egy kispályás focimeccset is beiktat a programjába.
– Pár évvel ezelőtt még rengeteg tornán játszottunk – emlékezett a hosszú évek óta a vendéglátásban dolgozó Ujjas. – Megfordultunk többek között Békéscsabán és Diósgyőrben is. De elutaztunk az ausztriai Gattendorfba is, ahol kétszer megnyertük a helyi teremtornát, ennek következtében harmadszor már nem is hívtak meg bennünket a sógorok. December 29-én viszont ott leszünk a sportcsarnokban, ahol szeretnénk legyőzni a Médiaválogatottat.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Még bizonytalan Lajtos Szandra olimpiai indulása

Lajtos Szandra, a Szegedi Korcsolyázó Egyesület kitűnősége 500 méteren olimpiai kvótát szerzett a… Tovább olvasom