Délmagyar logó

2018. 09. 26. szerda - Jusztina 6°C | 16°C Még több cikk.

Magyar betegség - irtózunk a téttől?

Amikor a magyar futsalválogatott képes volt kikapni 4–0-ról a csehek elleni Eb-meccsen 6–5-re úgy, hogy az iksz is nekünk lett volna jó, mindenki elővette a "magyar betegség" kérdését. Tényleg nem bírják csapataink a nagy téttel bíró meccsek feszültségét, vagy csupán pechünk volt. Emlékezetes meccseket válogattunk össze.
– Felejtsük már el, hogy éles helyzetekben magyar betegséget emlegetünk! A sportpszichológiai technikákat ugyanúgy tanulni kell, mint például a kapura dobást vagy lövést – fogalmazott dr. Lénárt Ágota sportpszichológus azok után, hogy a magyar férfi kézilabda- és a futsalválogatott is ki-ki mérkőzésen bukott el az Európa-bajnokságon. Ha nem is nevezzük magyar betegségnek, a futsalcsapat betlije valószínűleg mindenkiben feltépett egy-két régi „sebet", eszünkbe jutottak nagy előnyről elbukott sorsdöntő összecsapások. A legemlékezetesebb bukásokat, valamint néhány üdítő kivételt szedtünk össze.

Magyarország–NSZK 2:3
Labdarúgó világbajnokság, döntő. 1954. július 4., Bern (Svájc), Wankdorf Stadion, 65 ezer néző. Vezette: Ling (angol).
Góllövő: Puskás (7. perc), Czibor (9. perc), illetve Morlock (11. perc), Rahn (19. perc), Rahn (84. perc).

Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik II, Zakariás, Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv. Ezzel a tizeneggyel kezdte meg második labdarúgó vb-döntőjét a magyar válogatott a svájci Bernben. A Puskás Ferenc szereplése körüli hercehurca miatt is emlékezetes találkozón Öcsi bácsi már az elején bevette Turek kapuját, majd Czibor duplázta meg az előnyt a csoportmeccseken agyonvert (8:3 ide) NSZK ellen. Talán már minden rádió előtt izguló magyar szurkoló azon gondolkozott, hogyan ünnepli a vb-címet, ám ezt a németek másként gondolták. Az általuk berni csoda, számunkra inkább berni rémálom jelzővel illetett meccsen hamar egyenlítettek, majd miután az angol Ling játékvezető tévesen nem adta meg Puskás második, szabályos gólját, végül Rahn a győztes gólt is megszerezte. Azóta is keserű emlék ez a meccs minden magyar futballszurkolónak.

A berni tragédia

Dánia–Magyarország 31–27 (14–16)
Sydney-i olimpia, női kézilabda, döntő. 2000. október 1. Sydney, 6000 néző.
Magyarország: Farkas A. – Balogh 7, Siti 3, Zsemberyné, Kökény, Farkas Á. 3/1, Pigniczki 1. Cserék: Pálinger (kapus), Radulovics 9/3, Pádár 1, Deli 1, Lőwy 2. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.

Egy újabb elátkozott döntő. Pedig Mocsai Tamás tanítványai fantasztikusan játszottak a dánok elleni fináléban, és bár a szünetben még kétgólos hátrányban voltak, a 42. percre 23–17 állt az eredményjelzőn – a mi javunkra. Innen sikerült kilenc perc alatt egy 0–6-os szériát produkálnunk, és a 23–23-as állás után a címvédő dán együttest már nem lehetett megállítani. Nem hittünk a szemünknek. A Sydney-ben ezüstérmes csapat névsora: Balogh Beatrix, Deli Rita, Farkas Ágnes, Farkas Andrea, Kántor Anikó, Kökény Beatrix, Kulcsár Anita, Lőwy Dóra, Nagy Anikó, Pádár Ildikó, Pálinger Katalin, Pigniczki Krisztina, Radulovics Bojana, Siti Beáta, Zsemberyné Simics Judit. Az év végén egyébként kicsit kozmetikázott „szezonján" a Mocsai-csapat, az Ukrajna elleni Eb-döntőben – a rendes játékidőben szintén nagy előnyt leadva – hosszabbítás után 32–30-ra nyertek.

Dán fricska Sydney-ben

Franciaország–Magyarország 32–29 (8–11, 28–28) – hosszabbítás után
Női kézilabda vb, döntő. 2003. december 13. Zágráb, 9000 néző.
Magyarország: Pálinger – Lovász 2, Pigniczki 2, Bohus, Görbicz 4, Ferling 3, Kirsner 1. Csere: Radulovics 13 (6), Kulcsár 3, Siti, Farkas 1. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.

Megint a lányok. Az egész vb-n fantasztikusan játszó együttes a döntőben is hengerelt, elsősorban Radulovics bombáinak köszönhetően folyamatosan növelte előnyét, és az 53. percben 25–18-ra, az 55. minutumban pedig 26–20-ra vezettek. Mialatt a tévénézők kiszaladtak a hűtőbe a pezsgőkért, a franciák összekapták magukat, és az izlandi játékvezetők hathatós közreműködésével elkezdték ledolgozni a hátrányt – mindezt kilencezer, főként magyar drukker előtt. Öt perc alatt, ha van öt passzív támadásunk, gyakorlatilag a franciáknak lehetőségük sincs egyenlíteni időhiány miatt, ám a rohanó magyar csapat hamar eladta labdáit, amiből gyors gólokat kapott. Tíz másodperccel a vége előtt is vezettünk még egy találattal, mégpedig úgy, hogy 28–27-nél nem adták meg Görbicz szabályos gólját. Görbe azonban a vége előtt néhány másodperccel labdát vesztett, a franciák hetes kaptak, amit Lejeune belőtt. Jöhetett a hosszabbítás, ahol már esélyünk sem volt...

Rossz emlék Zágrábból

Azért hogy ne csak szomorkodjunk, néhány ellenpéldát is kerestünk a közelmúltból.

Magyarország–Szerbia-Montenegró 8–7 (2–3, 3–2, 0–2, 3–0)
Athéni olimpia, férfi vízilabda, döntő. 2004. augusztus 29. Athén.
A gólszerzők: Kiss G. 4, Kásás 2, Benedek, Varga T. 1-1, illetve Sapics, Gojkovics 2-2, Csirics, Ikodinovics, Udovicsics 1-1.

Ahogy magyar betegségről, a vízilabdásoknál szerbfóbiáról is beszélünk, ám a legfontosabb találkozón a magyar legények legyőzték a Szerbia-Montenegró néven szereplő szlávokat. Nem is akárhogyan. Hiába vezettek ugyanis Ikodinovicsék már az első negyedben 3–0-ra, Kiss Gergely két találatával még a játékrész végére visszajöttünk a meccsbe. Az utolsó hét percet kétgólos hátrányban kezdte meg Kemény Dénes címvédő együttese, és a mester által felspannolt Kásás Tamás (Kemény az utolsó negyed előtt a „Mi van, Kása, fáradt vagy?" kérdést tette fel az addig gyengélkedő Kásásnak) két góljával egyenlítettünk, majd Kiss Gergely a győztes gólt is megszerezte. Csodálatos pillanat volt.

Csoda a szerbek ellen

Magyarország-Costa Rica 1–1, tizenegyesekkel 3–1
U20-as labdarúgó világbajnokság, bronzmérkőzés. 2009. október 16. Kairó
Gólszerzők: Koman (91. perc, 11-esből), illetve Urena (81.).

A magyar U20-as válogatott a korosztályos világbajnokságon megnyert bronzérmével hőssé vált a drukkerek szemében. A csapat cseppet sem magyar módi szerint érte el a sikert: miután a bronzmeccsen – ne felejtsük: a negyeddöntőben már többször is talpra állt a csapat az olaszok ellen – kihagyta a legnagyobb helyzeteit, a 81. percben hátrányba került Urena gólja után. A fiatalok azonban a magyar móditól eltérően a hátrány ellenére sem törtek össze, és az egyik legnagyobb tehetségnek tartott Németh Krisztián összehozott egy tizenegyest, amit Koman Vladimir értékesített. Jöhettek a büntetők, amelyek Gulácsi Péter parádéját hozták: a magyar kapus négy Costa Rica-i kísérletből hármat megfogott, egyet pedig szemmel tolt a kapu mellé, így Egervári Sándor csapata mehetett ünnepelni.

A 20 éveseké a világ

Olvasóink írták

  • 4. Kiscsillag0122 2010. február 08. 23:14
    „Futsalválogatott:D Új sport... a foci és a salsa egyvelege:D”
  • 3. unknown 2010. február 08. 22:03
    „Ha én lehetnék a magyar labdarúgás vezérkara és szövetségi kapitánya egy személyben, akkor ezt az U20-as csodacsapatot nevezném be az európabajnoki selejtező sorozatra. Még akkor is, ha van egy Juhászunk, egy Dzsudzsákunk, meg egy Gera Zolink. A többi van, de tizenkettő egy tucat. Fizikailag és fejben is kifáradtak, meg már húsz éve bizonyítják azt, amit ismerünk.”
  • 2. unknown 2010. február 08. 21:47
    „A lányok két elbukott kézilabda döntője már más eset. Közelről ismertem Mocsai Lajos családját (édesanyja munkatársa voltam 11 évig), ebből adódóan nagyon szurkoltam a sikerükért, de a mai napig dühös vagyok az elszalasztott lehetőségek miatt. Ugyanazon okból. Gondolom a kézis szövetség vezérkara ugyanezt hozta fel végül is ellene, amit én éreztem: miért nem volt képes kizökkenteni lányait a pszichés félelem kiáltó jelenségéből. Hogy nem volt képes rákényszeríteni a lányokra a nyugalmat, s valóban a cikkben is említett labdatartást, időhúzást. Amikor az olimpián a döntetlen körüli időpontban időt kért azt hittem, hogy sikerül. De nem, a következő pillanatban a félpályánál pályára küldött lány egyedül rohant végig a jobbszélen és a hatosnál egyszerűen támadó hibát ejtve belerohant a védő hasába. A görcs bennük maradt, Lajos képtelen volt megváltoztatni a meccs menetét. Gondolom, hogy Lajost a mai napig elönti a verejték, amikor ezekre a meccsekre emlékezik.”
  • 1. unknown 2010. február 08. 21:31
    „Azt aláírom, hogy nem vagyunk alkalmas gladiátornak. Nem vagyunk képes ledöfni az ellenfelet, könyörtelennek lenni. Hajlamossak vagyunk felvenni a nagymellényt amint van egy kis előnyünk. De van ellenpélda is, nem is kevés. Éppen a vízilabdázók az olimpiákon, vagy a régi vívók, úszók, Zsivóczki Gyulánk, vagy Németh Miklós, s korábban az édesapja. De most maradjunk a felmerült rosszul végződött példák közül előbb az elveszített berni döntőnél. Amikor előbb 8:3-ra vertük a németeket, akkor azok a fél tartalék csapatukkal játszottak, a nagyja vadja pihent. A mieink szinte végig a nagy csapattal álltak ki, s alaposan elfáradtak fizikailag is, meg idegileg is a döntőig. A döntőt megelőzően két kemény, s ráadásul az urukkal hosszabbításos meccset játszottak (kétszer 4:2) s közben a pályán és az öltöző folyósóján is alapos fizikai verést kaptak egy rakás sérüléssel. Természetesen rosszul esett nekem a mérkőzés kimenetele a rádió előtt. Ám nem sokkal később a mozikban, ill. később a tévékben látott összefoglalókból, levetített meccsekből tudatosult bennem, hogy az ember nem gép, ilyen sorozat alatt a legjobb gép is eltörik. Mára már felmentettem őket teljes szívemből...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Országos versenyen győztek a Béke utcai iskolás tornászok

Mind a csapatversenyt, mind az egyéni összetett versenyt megnyerték a szegedi Béke Utcai Általános… Tovább olvasom