Délmagyar logó

2016. 06. 25. szombat - Vilmos 21°C | 32°C

Tücsökciripelés Kishomokon: Bonifert Domonkos imádja az állatokat és remekül főz

Nagyinterjú-sorozatukban Bonifert Domonkossal, a Naturtex-SZTE-Szedeák férfi kosárlabdacsapatának ügyvezetőjével beszélgettünk. A sportot keveset említjük a diskurzus alatt. A sportvezető imádja az állatokat, szeret vadászni és remekül főz. Kishomokon él a családjával, a házában beszélgettünk.
– Honnan az állatok iránti szeretet?

– Apai ágról a nagyszüleim a Dunakanyarban, Dunabogdányban éltek, parasztemberek voltak, és sokat voltam náluk. Talán innen alakult ki a szeretet. Anyai nagyszüleim aradiak voltak, ott is sokat voltam. Kiskoromban is csak állatos könyveket olvastam.

– Népes az udvara, milyen állatokat tart?

– Vannak libáim, kacsáim, óriás brahma tyúkjaim, így nálunk nem meglepő, hogy 50-60 házi tojás van a hűtőben. Az új szerelem a minnesotai törpemalac, a barátaimtól kaptam egy kant, most már van párja, így tavasszal lesznek kismalacok.

– Kutyája van?

– Nem kérdés! Van egy rövidszőrű vizslám és egy komondorom. Ő még nagyon fiatal, igazi rosszcsont.

– A nappaliban van egy terrárium. Mi van benne?

– Azért, hogy legyen a lakásban is egy állat, egy sisakos kaméleont is tartok. Ez öngól volt. Nagyon nagy! Élő állatokkal táplálkozik, tücsköt, sáskát eszik, így előfordul, hogy egy-egy tücsök meglép, így hetekig hallgatjuk a lakásban a ciripelését. Ez zárt térben hihetetlen hangos tud lenni, nem olyan szép, mint a szabadban.
 
Tücsökciripelés Kishomokon. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)
– Vadászik is. Miért lett ez a hobbija?

– Fiatal voltam, levizsgáztam. A kosárlabda miatt azonban ritkán jutok most már el, így nem is vagyok tag, a veszprémi barátaim szoktak elhívni. Ott szoktunk rosszalkodni. A mi társaságunk nem arról szól, hogy hány centis, hány kilós lett a trófea. Számunkra ez vadűzés és erdőzúgás, és inkább az utóbbit szeretjük benne. Ha nem is lövünk egyetlen állatot sem, akkor is ez egy jó kikapcsolódás.

– Nem sajnálja a vadat?

– Ez nem a sajnálatról szól, ez vadgazdálkodás. A vadászatra szükség van. Nagypapám a disznóvágáskor mondta egyszer, amikor azt kérdeztük tőle, hogy nem sajnálja az állatot, hiszen egész évben nevelte. Ő erre azt válaszolta, hogy miért nem született papnak, és szerintem ebben igaza van.

– A fotóit látva szeret főzni. Konyhatündérnek számít?

– Szeretek enni, szeretek inni. Ahhoz rövid az élet, hogy rosszat együnk, rosszat igyunk. Ezt tartom szem előtt, otthon nagyokat szoktunk főzni. Szeretem a kinti műsorokat, van kinti kemencém, és főzésre alkalmatos apparátom, így a barátaimnak és a családomnak rendszeresen főzök.

– Édesapja híres matematikus volt. Nem akarta követni őt?

– Nem, sajnos nem volt meg az affinitásom és szorgalmam hozzá. Kicsit elrettentett, hogy még szabadidejében, hobbiból is matematikapéldákat írt, és bizonyította azt, hogy egy miért nagyobb, mint nulla, és ezt tette 10 oldalon keresztül.

– Testvérei közül örökölte valaki apukájuk tehetségét?

– Húgom, Katalin matematika–fizika–számítástechnika szakos tanár, így ő igen. Gábor művészlélek volt, a Tömörkényben végzett. Feri öcsém kereskedő, jól számol, igaz, fejben ez jobban megy neki.

– Mit szólt hozzá a matematikus édesapja, hogy elkezdett sportolni?

– Nem nagyon értette, nálunk ez nem volt megszokott dolog. Azt mondta, hogy a legtöbb sportoló bunkó, és biztos ezért beszélek én is csúnyán. Aztán elfogadta, amikor jöttek az első sikerek, akkor már örült. Emlékszem, amikor először voltam benne a Délmagyarországban, akkor arra nagyon büszke volt, így változott rólam és a sportról a véleménye.

– Édesanyja nagyon összetartja a családot.

– Mókamama a motorja a famíliának. Napi szinten előfordulunk nála, ha egy tál bab- vagy gulyáslevesre, vagy egy puszira, de elmegyünk hozzá. Ő az a klasszikus anyuka, aki leülteti a családot egy asztalhoz, ha probléma van, akkor azt megpróbálja megoldani, vagy tanácsokkal lát el bennünket. Mindannyian mintát, példát vehetünk róla.
 
Tücsökciripelés Kishomokon. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)
– Rossz fiúk voltak kicsinek?

– Hú, szerintem igen! Azért, hogy legyen zsebpénzem, zebrapintyeket neveltem. Ezt egy 60 négyzetméteres panellakásban tettem. A három fiú egy szobában élt, ez durván lehetett 15 négyzetméter, és velünk lakott még 40 zebrapinty. Többször kellett porszívóznom, anyukámék azt mondták, hogy ha rend van, és normálisan nevelem őket, akkor tarthatok madarat. Alig várták az öcséim, hogy jó időben kiköltözzenek a madarak az erkélyre, végre nyugi legyen. De jó zsebpénz lett belőle.

– Bendegúz fia kosárlabdázik. A Szedeák utánpótlásában szerepel, a nagycsapattal is edz már. Nehéz volt őt megfertőzni a sportág szeretetével?

– Szeptember 23-án született Bendegúz, október végén már Szedeák-meccsen volt. A pálya szélén nőtt fel. Sokat beszélgetünk a kosárlabdáról. Más sportágakat is kipróbált, jól úszott, remekül síel. Járt karatéra is, ez fegyelmezés szempontjából volt fontos, azonban azt hitte, hogy egyből harc lesz a tréningen, így amikor formagyakorlatokat kellett végezni, az annyira nem tetszett neki.

– A civil életben viszont a sport teljesen háttérbe szorul!

– Tíz éve dolgozom a Naturtex Kft.-nél, a hotel üzletágat csinálom kollégáimmal, gyakorlatilag textíliával kereskedünk szállodáknak. Szeretem a munkám, kiváló a közösség, remek a hangulat. A tulajdonosok, a Gellért család sport iránti szeretete is sokat segít ebben a jó közösségben, hangulatban.

– Hogy jut ideje ennyi mindenre?

– Mindenkinek arra van ideje, amire szeretné. A vadászatra jobb lenne több időt fordítani, de ez most a kosárlabda mellett nem megvalósítható. Reggel ötkor kelek, hogy az állatokat ellássam. Így teljes az életem, egyensúlyban van a dolog, boldogságban és szeretetben élünk párommal, Szilvivel, és a nevelt lányommal, Lucával.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Emlékek az archívumból

Emlékek az archívumból
Sorozatunkban szombatonként a Délmagyarország sportrovatának legérdekesebb cikkeiből szemezgetünk, a 10, 25 és 50 évvel ezelőtt történtekből válogatva. Tovább olvasom