Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -3°C | 10°C Még több cikk.

Az 1800-as éveket idézi a fehér ház

Szeged - A Kis-Tisza utca 9. számú házat, a fölsővárosi superok, hajóácsok építette 200 éves műemléket az elmúlt 20 évben újította fel dr. Babik Barna szegedi orvos. A rövid utca többi lakója is nagy odaadással védi a „teremtett környezetet", így mára a Tiszára néző klasszicista házsor ódon hangulatával a város víz előtti világába varázsolja a sétálókat.
A Kis-Tisza partján 1805 és 1810 között épülhetett az a ház, amely hófehérre meszelt tekintélyes falaival, magas ablakaival, míves, zöld kapujával a hajdanvolt „vízönjárók" szorgalmát, gazdagságát dicséri. A város-, kultúr- és ipartörténeti emléket a legapróbb részletekre is odafigyelve újította fel Babik Barna, az egyetem aneszteziológiai és intenzív terápiás intézetének orvosa.

– Itt az 1980-as években néhány hámló vakolatú ház állt, szemlesütve, szégyenkezve, de a vastag falak, a szárazkapu-bejárókat óvó nehéz, roskatag kapuk, a folyóra néző ablakok, a házak kellemes arányai a régi dicsőségről árulkodtak – fogalmazott Babik Barna, aki a közelben élt családjával. – A járdából kibillentek a téglák, sár- és gyomtenger uralta az utcát, szemét volt mindenfelé, ugyanakkor békesség, csend honolt. Érezni lehetett, hogy alszik a házsor, mégis erő sugárzik belőle: meg szeretné mutatni régi szépségét, díszévé válni a városnak.

Az 1800-as éveket idézi a fehér ház. Fotó: Frank Yvette (galéria)

Az orvos esténként rendszeresen erre futott, de a házak előtt lassított, mivel – mint megfogalmazta – szinte beszéltek hozzá a falak. Amikor szülei hirtelen meghaltak, egy fél lakást, szülői örökségét fontosságának megfelelően, a leginkább értékálló módon szerette volna felhasználni. Becsöngetett a Kis-Tisza utca 9.-be, hogy tudnak-e eladó házról. Határozott, de kedves „nem" volt a válasz, majd mint a mesében, hirtelen minden megváltozott. A tulajdonos ráköszönt a közeli boltban, és megkérdezte, áll-e még az ajánlat. A szándék megvolt, az üzlet megköttetett: készpénzért és jelentős hitelből, de övék lehetett a régi hajóácsok háza.

Elkezdődött a műemlék épület megújulása. A Felsővárosi Plébánián, a levéltárban és a Somogyi-könyvtárban végzett kutatások révén fény derült a ház és a kis utca történetére. Így bukkant korabeli írásban a mondatra: „a Kistisza partjára a házak kemény anyagbul tétetnek". Az eltelt időszakban, háromszor 7 éves felújítási ciklusban, a műemlékvédelemmel együttműködve először saját kezűleg, majd Mezős Tamás építészprofesszor irányításával és avatott mesterekkel kibontakozott a ház eredeti formája – amilyennek az 1800-as évek elején építették volt.

Az 1800-as éveket idézi a fehér ház. Fotó: Frank Yvette (galéria)

Mesterségek múzeuma?

A szegedi orvos több kismesterség tárgyi emlékét, eszköztárát is összegyűjtötte. 2011-ben nem sikerült pályázati támogatást nyerni a Se szeri, se száma szerszám című kiállítás bemutatásához. Babik Barna azonban bízik benne, hogy a zsák megtalálja foltját: ipartörténeti kiállítás lesz az ipartörténeti házban, hogy múltunk a jövő része lehessen.

A tulajdonos a beköltözéskor több ezer darab cserepet cserélt ki a tetőn: egy volt betegétől kérdezte meg, hogyan kell csinálni. Utánajárt, milyen a kifelé és befelé egyaránt nyíló ablakszerkezet – hasonmását Eger, Veszprém barokk házain fényképezte le. A kapu zsanérjait a padláson talált minta alapján az ópusztaszeri emlékpark kovácsa készítette, a kapu vasalásait a dorozsmai vásárban vette, a levélbedobót is bolhapiacról szerezte be, a csengő a nagymamája hajdani cselédhívója. A zászlótartó eredeti, 200 éves, a zászlócsúcs is a múltat idézi: valaha Sisi ajándékozta a vásárhelyi dandárnak. Az ereszcsatorna lefolyóit egy híres izsáki díszbádogos készítette: ez azonban „csak" 100 éves mintákat tükröz, hiszen az 1800-as években még nem védték a ház falát az esőtől. Helyreállt a ház régi kéménystruktúrája, be lehetett fűteni a régi cserépkályhákba, amelyek mellől a lakók a Tisza árterének csupasz ágait láthatják a téli napokon.

A ház előtt álló faragott hajóorr hirdeti az elődök mesterségét. Egy fafaragó művész – szintén a doktor volt betege – készítette, a mintát a régebben a vár mellett álló, kedves emlékű szegedi Keszeg hajó szolgáltatta. Az utca felől téglából támfalat építettek, a Tisza közeli gátja miatt piros téglalépcsők segítik a gyalogosokat. Hogy minden úgy nézhessen ki, ahogy régen, az ódon eleganciájú utcában. Szerencsére ebben Babik Barna segítőkész partnerre lelt szomszédaiban.

Az 1800-as éveket idézi a fehér ház. Fotó: Frank Yvette (galéria)

Olvasóink írták

  • 5. patikus 2012. július 24. 18:01
    „Nem csak "követendő és dicséretre méltó" Babik tanár úr példája, de reményt is adhat a fiatal pályakezdő orvosoknak az egzisztenciális jövőképüket illetően. Summa summarum; a jó "szakember" itthon is tud gyarapodni, még ha közalkalmazotti bérből élő orvos is!”
  • 4. Lacimaci 2012. július 23. 14:24
    „Kovetesre es dicseretre melto cselekedet, jo ilyet olvasni, gratulalok a kivitelezonek es a cikk szerzojenek is.”
  • 3. tom_peris 2012. július 22. 18:55
    „Elismerésem!
    Jómagam is sokat sétáltam hazafelé abban az utcában. Mindigis megkapott a házak hangulata!”
  • 2. macs 2012. július 22. 13:11
    „Szívből gratulálok a tulajdonosnak. Valahányszor arra járok, megcsodálom az épületet. :-)
    És nagyon sajnálom, hogy sok hasonló, a város múltját idéző házat lebontanak és a helyükre jellegtelen társasházat emelnek, vagy évekig gazos grund a helyükön.
    A főépítész miért engedi ezt? Az eredeti házak hangulatát meg kéne őrizni!”
  • 1. Bendegúz007 2012. július 22. 13:07
    „Nagyon szép történet,csak azt sajnálom kevés ilyen van,Szegeden.
    Ellentétben az 1879-es árvíz után épült nagypolgári házakat könnyű szerrel bontják el,és sajna őket nem sok minden védi a megsemüléstől,fájó dolog ez számunkra.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Janicsák Veca elnyomta a Zetorok hangját

Citeraszó és répaillat járta be Domaszéket szombat délután - falunapot rendezett a település. Tovább olvasom