Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 32°C Még több cikk.

Az unoka a harmadik köztársaság gyermeke

Október 23. napja ünnep Förgetegéknél. A legidősebb, most 83 éves Förgeteg Szilveszter lapunk újságírójaként tudósított a nagy napokról, majd elszenvedte – családjával együtt – a megtorlást, a hat év száműzetést. Szerepe miatt fia, a szegedi középiskolai tanár is átélt hátrányokat. Megbékélést az hozott, mikor 1989. október 23-án megszületett Dávid Szilveszter, "a köztársaság gyermeke".
– Rádiós lettem 1953-ban, amikor leszereltem a katonaságtól. Aztán a rádiótól "kikértek" Szegedre, hogy a Délmagyarország szerkesztőségi titkára legyek. Mégis elsodródtam a laptól – kezdi a korabeli sajtóviszonyokat jellemző történetét Förgeteg Szilveszter.

300 forintos tudósítás

Mutatja a neki címzett, "Nemes János agitprop. főosztály vezető" és "Mike Gyula központi igazgatás vezetője" aláírással ellátott, a "Magyar Rádió Hivatal 1955. augusztus 1." fejlécű levelet.

"Megbízzuk, hogy a Magyar Rádiót Csongrád megye területéről a napi eseményekről híranyagban, rendszeresen és frissen tudósítsa. (...) Ön felelősséget vállal a nekünk küldött anyagok, hírek teljes valódiságáért, megbízhatóságáért. (...) Munkájáért Önnek az alábbi térítést adjuk: 300 (háromszáz) forintot, amelynek ellenében tartozik részünkre legalább tíz, leadásra alkalmas híranyagot küldeni. (...)"

Helyzetjelentés a forradalomról

– Persze hogy ott voltam a "szegedi szikra" kipattanásakor, az egyetemisták október 16-i nagygyűlésén, mikor a forradalom első, a kommunista párttól független szervezete megalakult – emlékszik a forró napokra Förgeteg Szilveszter. – De 20-án elindultunk a 28 tagú szegedi vasutas küldöttséggel Csehszlovákiába, Prágába. Én szóltam a rádiósoknak, hogy a diákok október 20-án is nagygyűlést tartanak az aud.maxban – állítja.

"A forradalom híre Prágában ért" – olvassuk a november 2-án Szeged Népe címmel megjelenő lapunkban közölt naplórészlete első mondatát. A két részes cikkből is kiderül, hogy Pozsonynál nem akarták visszaengedni a szegedieket a határon, ezért Kassa felől próbálkoztak. "Ünnep van, polgártársak! Szabad a haza! – ez volt az első szó, az üdvözlés" – folytatódik a cikk. A szegedi vasutasokkal gyalog indult, október 30-án ért Szegedre az újságíró. "A hangosító ekkor mondta be: a néphadsereg átállt a szabadságharcosokhoz. Későn érkeztünk? Nem! Van még tennivaló bőven. Minden fiára számít a nemzet" – zárul a cikk.

Elbocsátó levelek

"1956. december 4.: A Magyar Szocialista Munkáspárt Szegedi Intéző Bizottsága úgy határozott, hogy a Szegedi Néplap szerkesztőségének létszámát csökkenti. Ennek alapján a vállalatnál betöltött állását felmondjuk december 4-től. A 15 nap felmondási idő alatt munkájára igényt nem tartunk. Az elvtárs részére hat heti munkabért folyósítunk." Aláírás: "Németh Lajos, a Szegedi Néplap szerkesztősége".

– "Förgeteg elvtárs, te Csongrád megyében sehol sem lehetsz újságíró" – láttam az apámnak szóló, Komócsin aláírású levelet. Ettől kezdve az egész családunk szenvedett apám '56-os szerepe miatt – gördít egyet az idő kerekén ifjabb Förgeteg Szilveszter, a szegedi középiskolai tanár.

A forradalom újságírójának kiszolgáltatottságáról árulkodik a következő levél is. Förgeteg eredeti, vegyész végzettségével igyekezett elhelyezkedni. "Komócsin Mihály PB első titkár, Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi Bizottsága, Szeged Sztálin sétány 10." levelét "1959. november 3." írta Förgetegnek. "Az MSZMP Központi Bizottságához írt leveled alapján újból megvizsgáltuk a vállalattól történt leépítésed. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy Nyitrai elvtársék nem az ellenforradalom alatti magatartásod miatt bocsátottak el, mert azt már régen lezártnak tekintették ők is. Elbocsátásodra azért került sor, mert a vállalatnál a megrendeléseket figyelembe véve nincs annyi vegyészre szükség, mint amennyit korábban alkalmaztak. Amennyiben a Nyitrai elvtársék által felajánlott munkabeosztást nem kívánod elfogadni, úgy sem ők, sem mi nem emelünk kifogást az ellen, hogy máshol helyezkedj el."

– Ezzel zavartak el Szegedről. Küldtek Szarvasra – magyarázza Förgeteg Szilveszter. – Ott, a magfeldolgozóban megcsináltuk a kapszaicint, az erős paprikából, amiből izomlazító gyógyszert fejlesztettek – illusztrálja vegyészi fölkészültségét. – Hármasunk, a Förgeteg – Schárosi – Tábid abban is hasonlított, hogy mindannyiunkat kirúgtak korábbi munkahelyéről, 1956 miatt.

Betyárvér

"A szögedi tanyavidéken születtem 1926. január 1-jén. Ott, ahová apai és anyai felmenőim még a török időkben, jó néhány száz évvel kirajzottak és gyökeret vertek. A szájhagyományokon túl, írók és néprajztudósok is tollhögyre vötték őseimet, a Halbűr-Förgetegöket, a Veszelkákat, a Vetrókat, a ritkán szóló, törvényt ülő és osztó pusztázókat. (...)Édösanyám papnak szánt bátyám halála után. A 'betyárvér' azonban nem tűrte a kötöttséget, s lettem 'földkóstoló' vegyész, gyógyszert készítő, nebulókat oktató tanár, múltat kutató történész", s több mint "fél évszázada emberi lelkekben, sorsokban turkáló tollforgató, közíró. Vitáztam Veres Péterrel, Szabó Pállal, Balogh páterrel, Erdeivel. Toltam nagy Imre szekerét – miatta elküldtek a Falurádiótól. Ott voltam Szegeden a Petőfi-párt bölcsőjénél 1956-ban. Hat esztendeig ezért Békés és Szolnok megyék talajait vizsgálhattam, s csak vasárnaponként láttam a családomat. Egy tucatnyi év kellett ahhoz, hogy pártonkívüliként helyt kapjak az újságban", a Csongrád megyei Hírlapnál – vall életpályájáról.

Förgeteg Szilveszter

"Kitüntetés, a MÚOSZ örökös tagsága, lúdtollhoz hasonló Aranytoll – valódi aranyból, vitézi cím... Nem sorolom tovább. Nem, mert nekem Dávid unokám az, aki viszi tovább a Förgeteg nevet, bizonyítandó: nagyapáról unokára száll a puszta, a föld, a dombon a jel, a harangszó...", '56 tüze.

1956 örököse

Húsz éve, az 1956-os forradalom 33. évfordulóján született Förgeteg Dávid Szilveszter. Nagyapja, az 1956-os Förgeteg azt mondja: csak neki árulja el, csak ő hozhatja majd nyilvánosságra a forradalom 100. évfordulóján, hogy a Magyar Rádió melyik munkatársa rögzítette hangfelvételen a szegedi egyetemisták MEFESZ nagygyűlését... – Tata '56-os forradalmár volt – ennyi jött le nekem az eddig elmesélt történetekből – mondja Dávid, aki most, velünk együtt ismerte meg a családja kálváriáját jellemző levelezést. A fiatalember sorsszerűnek nevezi, hogy ő és legjobb barátja – Danszki Dániel – is október 23-i születésű. A földrajz szakos egyetemista különleges szülinapján, holnap a Parlamentben ünnepel – 1956 örökségét is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mint Robbie a moziban

Ceglédről is érkeztek nézők a Robbie Williams-koncert élő közvetítésére kedden a szegedi Belvárosi moziba. Senki másért nem utaztak volna. Tovább olvasom